Sörkóstolgatás (Antwerpeni élmények 2.)


Ki ne szeretne a legegészségesebb alkohol tartalmú italról többet tudni?

Azt írtam, az első antwerpenes bejegyzésben, hogy valódi belga sör. Ahhoz, hogy ezt a kifejezést tisztába tegyük, kicsit körbe kell járnom a sör mibenlétét. 
Abban az antwerpeni pub-ban kiokított egy remek kis könyvecske, ami az asztalokon ki volt rakva és szerényen a sör enciklopédiának vallotta magát. 
A legtöbb belga sör  behozott technikával készül, hozzáadott élesztőgombával. Ezeket két félére lehet osztani: az egyik fajtában a kb. 7-8 napos érlelés után felülúszva marad az élesztő (top-fermented), ezeknek a söröknek az érlelési hőmérséklete 10-25oC között van. A másik fajtában viszont az előérlelés alatt az élesztő lesüllyed az aljára (bottom-fermented) és az érlelési hőmérséklete alacsonyabb 5-9oC.
A harmadik érlelési módszer az, amikor nem adnak a cefréhez élesztő gombát, hanem spontán erjed a sör alapanyag. Ez nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint a segédanyagokkal érlelés. Ez a módszer már csak a Brüsszel körüli völgyekben használatos. Ez az ún. Lambic típusú sör. Mondanom sem kell, hogy ilyet nem lehet itthon kapni. A lambic típusú söröket sokszor valamilyen gyümölccsel ízesítik, legismertebb a meggyes változat, de gyakori még a szamócás, málnás, ill. barackos és feketeribizlis sör is. Innen jött az ötlet, hogy más söröket is ízesítsenek mindenfélével. Csakhogy a minőségbeli különbséget zongorázni lehetne.
Tekintve hogy a magyar sörgyárakban szinte kizárólag Lager típusú sört gyártanak (bottom fermented), a gyártási procedúra elég rövid. 2-5 hónap alatt végbemegy az ászokolás, nincs esély arra, hogy a gyümölcs meg a sör mély barátságot kössön egymással.  A Lambic söröket azonban 8 hónapig érlelik, és a gyümölcsös változatok úgy készülnek, hogy az utolsó 4 hónapban a gyümölcshússal együtt érlelik a sört. Így nem egy édesített, gyümölcslével felhigított és kis alkohol tartalmú löttyöt kapunk, hanem egy harmonikus, gazdag, kevésbé szénsavas, és igencsak nagy alkoholtartalmú sört iszogathatunk. Gyümölcsös sörök között sem lehetett 5%-nál  kevesebb
 alkoholtartalmút találni. Ismertebb nevek: Kriek, Timmermans, Lindemans.
A top-fermented fajták az Ale- típusú sörök. Ezek is igen jó minőségűek. Belgák közül ajánlom a Leffét (nem összekeverendő a Borsodi által gyártott Leffével!!), annak minden változatát. Egy kis ízelítő a minőségi sör minőségi bemutatásából: http://www.leffe.com/en
Illetve, ha valakinek alkalma van Westmallét inni, a legjobb barna sörüket kóstolhatja meg vele (very dark kategória). Azonban a Westmalle más jellegzetességgel is büszkélkedhet, top-fermented sörök közül is trappista sör. Vagyis a trappista szerzetesek területén, vagy amellett gyártják, nagyon szigorúan ellenőrzött körülmények között, és a gyártásban a szerzeteseknek is szerepe van.
Ezzel szemben a Leffe "csupán" apátsági (abbey) sör, ami gyakorlatilag a trappista sörök utánzata.
Egyéb tapasztalatom még a Palm nevű sörrel volt, ez egy amber ale típusú sör, szintén top-fermented, de ezen belül is ún. spécial belge, mert extrém magas hőmérsékleten, 25-27oC-on fermentálják, és kevesebb komlót tartalmaz, mint angliai ale testvérei, így kevésbé keserű.

Mindemellett megjegyezném, hogy a minőségi sörözéshez hozzátartozott az is, hogy nem ropi vagy sós mogyoró volt a sörkorcsolya, hanem sajt (trappista sajtnál jobb minőségű) és szalámi kockák... Másik megjegyzés, hogy ezek a sörök nem kis pályások, legtöbbjük 10% alkohol tartalom körül mozog, ráadásul sunyi módon itatják magukat, mert eszméletlenül finomak. Szóval csak óvatosan a mennyiséggel :)

Félig hamis japán vacsora

Ma este kenyér és egyéb hiányosságok miatt előszedtem  pár hete őrizgetett Snack-emet. Nos, ha valaki összehasonlítaná a simán főzött snack-et azzal, amit én rittyentettem, nem biztos, hogy nagy hasonlóságot érezne. Ami nem is csoda, mert annyi keleti érzést gyömöszölök ebbe a kis zacskós levesbe, amennyire csak tőlem telik.
Viszont a küzdelem abszolút kifizetődik, egy nagyon finom, tápláló, téli estéken melengető levest kapunk cserébe.

A titok:

Először is valami zöldséget aprítunk a megfelelő mennyiségű vízbe. A számba vehető zöldségek, ami még megőrzi az autentikusságot, mondjuk póréhagyma, sárgarépa apróra darabolva vagy egy kis jégcsapretek (nem kell megijedni, a jó jégcsapreteknek nincs olyan erős retek íze, mint a hazai fajtáknak).

Szép kis csíkokra vágunk némi kombu algát, jó nagy adag katsuobushit (bonito halpehely), szójaszószt, kicsit kevesebb mirint (édeskés főző rizsbor) teszünk a vízbe, és mehet rotyogni, h a zöldség megfőjön kicsit, az ízek összeérjenek. Mehet bele a snack tészta, amit keleten jóféle ramen-nek hívnak, és a snack fűszer (én a csípős csirkét szeretem). Amikor a tészta már puha, mehet bele a felszeletelt surimi (préslet főtt halrudacskák), csak épp összeforraljuk, és kiöntjük vmi szép tálkába. Beleütünk egy tojást, pálcikákkal elkeverjük, hogy a forró lébe pár pillanat alatt megfőjön a tojás, és kellemes szürcsölések közepette elfogyasztjuk. :)

 itt uborkával helyettesítettem a sárgarépát

Aki megijedne a hozzávalóktól, a katsuobushin kívül minden beszerezhető itthon(még lehet az is, csak nem járok annyit Pesten), és nem is drága.

A levesünk kétszeresen is hamis, mert egyrészt nem ramenből van, hanem snack-ből, de szerintem a különbség elhanyagolható. Azonkívül a ramen nem japán, hanem eredetileg kínai étel. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek. Itadakimasu! :)

Antwerpeni élmények I.

Volt szerencsém pár hete Antwerpenben járni. Nem nagyon szoktam utazgatni (habár szeretek), de mostanában úgy látszik kénytelen leszek. Sajnos szakma miatt kell menni, de azért volt-lesz időnk nézelődni is.

Tehát Antwerpen visszanézőben.  Fárasztó, fejfájós, de igazán élménydús volt. Sajnos 3 nap egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy bármi átfogó képet kapjak a belgákról, de azt máris elmondhatom, hogy biztos nincs okuk különösebb panaszra. Az idős nénikék is fitten rohangálnak (na ha nem is rohangálnak, de semmi prolinéni és társai, divatosak, frissek, és kikíméltek), a sörözők munkanapon is megtelnek, a pincérek készségesek (fülbedugós walkie-talkien értekeznek egymás közt…nem semmi), és rakásra vannak csokival J. Na meg templommal.

 

 

Miasszonyunk katedrális

 

Természetesen hű maradtam alapelvemhez, hogy egy nép megismeréséhez a gyomron át vezet az út, szóval kiélezetten kajtattam a jellegzetes ételek után.

 

Vettem igazi belga csokikat, étcsokiba mártott kandírozott narancshéj rudacskákat (munkatársaknak :P), válogatott bonbonokat, Grand Mangier-s töltelékkel, rumos mazsolás trüffelt, pisztáciásat, mokka-marcipán csigát, és krém trüffeleset, ami az eladó hölgy szerint különlegesen habosra van kikeverve. (Bonbonokról is fogok még szólni ;) )

 

 

 

 

Sajnos hazáig vissza kell fognom magam, mert Taro-kun-t nem hagyhatom ki a kulináris élvezetekből J Szereztem macaront is, csupán egy éve akarok ilyet enni. Őszintén megvallva úgy jártam vele, mint a Philadelphia c. filmmel anno. Annyira vártam már, hogy mindenféle glóriába és dicsfénybe öveztem, és a végén kiderült, hogy csak egyszerű mandulás habcsók, nincs benne semmi ambrózia. Nem rossz, de én nem csapnék ekkora hűhót körülötte, és ha belegondolok, hogy elvileg milyen nehéz megcsinálni…pfff…

Viszont a fénypont este volt, amikor is egész napos waffle-s kocsik előtti sóvárgó elmeneteleim után végre tényleg sikerült igazi brüsszeli waffle enni. Nos azt nem tudom, hogy milyen a sima, mert én rögtön meggyes tejszínhabosat kértem, de egyáltalán nem bántam meg. A tejszínhab nem volt csömör, a meggyes szósz kellemesen savanykás, a waffle meleg, édes és a széle ropogós, egyszerűen zseniális!! Meg is dicsértem az árust, aki hálás mosollyal megköszönte. Megérdemelte a pozitív visszajelzést.

Na meg hát a sörök. Szerencsére sikerült rávenniük a lányoknak, h beüljünk sörözni, pedig már alig álltam a lábamon, sajgott a fejem, na de hát adjunk az érzésnek. Mindenki úgy gondolta, hogy csapoltnál alább nem adjuk, én Leffe Ruby-t kértem, de társaim jóvoltából belekóstoltam az igazi „very dark” sörbe is (Westmalle), és egy valódi belga sörbe (Timmermans), igaz szamócás volt. Sörökről bővebben holnap (vagy holnapután) J

Hajimaru - Kezdet

Első bejegyzésként sajnos nem tudok valami hatalmas felütéssel kezdeni. Régóta halogattam, hogy belevágjak az írásba, így gyorsan belecsaptam éjnek évadján :)

 

Hogy rögtön a zaccos mélységekbe turkáljak, ma káposztás tésztát csináltam, ami egy vízválasztó étel, valaki vagy utálja, vagy imádja, és mindenkinek meg van a sajátos ízlése a káposztás tésztát illetően. Jómagam inkább a borsos, pikáns verziót kedvelem.

 

Megjegyezném azonban, hogy azok a magyar honfitársak, akik viszolyognak a keleti ízektől, nem is tudják, hogy ez a nagyon is népi eledel mennyire keleti ízvilággal rendelkezik. Az édes-sós-csípős ételek igencsak napkeletről származnak. Eszembe is jutott, ha egyszer kijutok keletre, megtanítom a kínaiaknak ezt a receptet (vagy a japánoknak). Valószínűleg lelkesebben fogadják majd, mint a tejberizst :)