Bonbonok

A bonbon megalkotását a 17. századi Németországnak köszönhetjük illetve egy ottani remek szakácsnak, aki az egyik állami tanácskozás alkalmával találta ki az édes apró falatok frissítőként való felszolgálását. Ez általában cukrozott mogyoró és mandula volt, de újításként csokoládéval vonták be őket. Ez az ősbonbon, s mint ilyen külön alfaját képezi a ma ismert bonbonoknak, ezek a bevont bonbonok.

Két másik fajtáját fejlesztették még ki ennek az édességnek.

Az egyik amikor csokoládé hüvelyeket készítenek, majd megszilárdulás után megtöltik krémmel és csokoládé réteggel lezárják az egyes darabokat. A belga pralinék általában ilyenek.

A harmadik fajtája pedig az, amikor különböző krémrétegeket helyeznek egymásra és utólag vágják a tetszés szerinti formára. Sokszor nem is borítják be csokoládéval, hogy a színpompás, gusztusos rétegekben gyönyörködhessen a vevő.

A pralinék, vagy bonbonok minőségét fémjelzi, hogy kézzel állítják elő őket, s megkomponált külső díszítése legalább annyira fontos, mint a benne rejtőző töltelék.

A töltelékeknek kimeríthetetlen tárháza alakult ki az idő folyamán, hihetetlen sok variációval. Azonban az alapvető krémekkel nem árt tisztában lenni, hogy némileg szűkítsük a kínálat adta választási lehetőségeinket.

A legelterjedtebb alapkrém a ganache. Ez, mint a neve is mutatja francia találmány, egy rész tejszínt felforralunk, majd egy vagy másfél rész csokoládét felolvasztunk benne, majd felverjük, mint az üres tejszínt, de vigyázni kell, hogy ne verjük túl, mert csokis vaj lesz az eredmény. Ezt keverhetik gyümölccsel is, híres a málnás ganache.

Ha ugyanehhez a keverékhez felverés előtt vajat, vagy margarint adunk, akkor trüffel krémet kapunk. Ez szintén francia származású krém, nevét a szarvasgomba nevéből kapta (truffle), mert a lágy krémből készült golyókat, ha csokireszelékbe mártották hasonlított a szarvasgomba rücskös gömbjéhez.

 trüffel gömböcskék

Igen elterjedt még a nugát, amely kakaóvaj, cukor és mogyoróliszt tökéletesen egyneműre kevert elegye.

Ennél nálunk kevésbé ismert, de minőségibb krém a gianduja (dzsanduja), ami kakaó, cukor és mogyorópor keveréke.

gusztatlan gianduja tömbök :)

Ha cukrot megpirítunk, és ezzel együtt forraljuk fel a tejszínt, majd fehércsokoládét olvasztunk bele, és felverjük, mint a ganache esetében, akkor finom karamellkrémet kapunk.

És természetesen meg kell említeni a marcipánt, ami általában 1:1 arányú mandula és cukor keveréke, de attól függően, hogy ki a gyártó ez az arány változhat (pl. a Szamos marcipánban több a mandula). Ízét egy kis trükkel kell kidomborítani, 20 szem mandulára 1 szem keserűmandulát kell számolni, de vigyázni kell a keserűmandula ciántartalmára!

Marcipán krumplik

Sok egyéb marcipánféle krém is van , pl. mogyorómarcipán, diómarcipán, kókuszmarcipán, egyes helyeken pisztácia marcipánt is készítenek, és a hamis marcipánként tisztelt percipánt sem hagyhatjuk ki, ami hántolt barackmagból készül.

Nálunk igen elterjedt még a konyakmeggy, amely Gerbeaud Emil zsenijét dicséri. Ennek a bonbonnak nem ecsetelném az összetételét, de itt is fontos kiemelni, hogy a jó bonbon alapja a jó minőségű csokoládéban rejlik.

(valamiért nem tudok képeket feltölteni, de remélem alkalmam lesz majd pótolni...grrr...)

Az Új Év köszöntése



Ezen alkalomból sem rejtem véka alá, hogy a keleti hagyományok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a nyugati szokások. Ennek számos oka van. Például fel nem foghatom, hogy miért jó az új évet eleve rémes másnaposággal köszönteni, sok esetben vad idegen helyen. Az éjféli virslievés és pezsgőzés sem tartozik a kedvenceim közé.

A magam részéről szíves örömest meghonosítanám a japán szokásokat.

A japánoknál ugyan viszonylag friss, hogy az Új Év első napja január elseje legyen, ugyanis 1837-ben vették csak át a Gregorián naptárat, addig a kínai számítás volt életben. Azonban a szokásokat megőrizték, az Óévet valóban lezárják, az Új Évet tiszta lappal kezdik.
Ezt jelképezik a buddhista szentélyek 108 gongütése, amely a buddhista hit szerinti 108 emberi bűn elriasztását hivatott betölteni. Az emberek elmennek a hozzájuk legközelebb álló szentélybe imádkozni és jövendő mondó tekercset húzni maguknak, amelyben a jóslat megmondja, hogy milyen és mekkora szerencsénk lesz a következő évben. Sok helyen pedig megvárják az Új Év első hajnalát, hogy az első napfelkeltében gyönyörködhessenek.

Ez alkalomból természetesen különleges ételeket is készítenek, amit csak ilyenkor tálalnak fel. Újévi süteményeknek hívják őket, de ezek nem hagyományos értelemben vett sütemények. Ragacsos mochi gombócok, húsos falatkák és ehhez hasonlók kerülnek a bento-dobozokba. Valamint a legjellegzetesebb talán az ozoni leves, aminek ebben az évben magam is neki veselkedtem.
Az eredeti receptet itt megnézhetitek (Cooking with a dog forever :) ), én kicsit változtattam rajta alapanyag hiány miatt. Így nem került bele spenót és husi sem (Tescó kifogyott), illetve kamabokót nemigen lehet a sarki fűszeresnél kapni, így surimi helyettesítette a felkelő nap mintájú halszeletkéket. Azért a végeredmény nem lett rossz, nekem kifejezetten ízlett, igaz lehet a japánok halványan jöttek volna csak rá, hogy ez ozoni leves akar lenni :) .

Így nézett ki a menü.
Elkészítés:

Először is veszünk egy nagyobb adag szárított kombut, és 1-1,5 liternyi vízbe tesszük kiázni (ez lesz az alaplé).
Veszünk egy fehér retket, meghámozzuk, felkarikázzuk kb. félcentis karikára, és elnegyedeljük a szeleteket. Egy nagy, lehetőleg vastag répát hasonlóan felkarikázunk, és ha van 5 szirmú virágos sütikiszúrónk, szilvavirágokat nyomunk ki egy-egy szeletből. Nekem nem volt ilyen, én késsel farigcsáltam, ahhoz képest egész jó lett. Veszünk 2 közepes krumplit, meghámozzuk és elnegyedeljük őket. Veszünk 3-4 darab szép, nagyobb alapos, barna csiperkét (mivel shiitake gombám sincs), megmossuk, száraikat levágjuk, a kalapjuk tetejére pedig szép csillagalakzatot faragunk.
Az alapléből kivesszük az algát, helyette beleszórunk egy jó adag szárított bonitóhal pelyhet (katsuobushi, ha ilyen nincs szerintem bármilyen szárított hal jó), és felforraljuk  levet. Leszűrjük a halpelyhektől, hogy szép tiszta levet kapjunk, beleteszünk egy evőkanál szójaszószt, ugyanennyi mirint, majd mehetnek bele a zöldségek és a gomba.

Amíg főnek, elkészítettem a "főfogást". Előzőleg itthon kicsíráztatott mungóbabcsírákat kis olajon szójaszósszal átsütöttem. 3 nagyobb tojásból szójaszósszal, kis mirinnel jól átsütött rántottát csináltam. Aztán feltettem a rizst is főni. Amikor a rizs már majdnem kész volt melegszendvicssütőben elkezdtem sütni a negyedelt virsli rudacskákat. Így az ízük teljesen megmarad, nem fő ki, és mégsem lesz zsíros-olajos.

A levesben amint megfőttek a zöldségek, elzárjuk a gázt, és először a zöldség darabokat helyezzük el ízlésesen a tálban, aztán merjük rá a levét, ésa végén helyezzük bele a félbevágott surimi rudakat.
A főfogást is próbáljuk ízlésesen tálalni. Hozzá főzzünk egy kis zöldteát és teljes az élmény.

Megfelel a mi szerencse hozó hiedelmeinknek is, ugyanis a babcsírától, rizstől "sokmagvas" is a kreálmány. Páromnak igen szokatlan a szójás íz, így a levest mértékkel fogyasztotta, de finomnak ítélte meg az ebédet, és jól is lakott vele. Bon appétit!

Kedveseim!

Az Újévi változtatásoknak köszönhetően (pl. nem játszom többé Farmville-t :) ) végre lesz időm okosodni és írkálni. Szóval hamarosan jelentkezem valami érdemi bejegyzéssel is. Addig is Boldog Új Évet mindenkinek!!