Éljen a hűtőtakarítás! (nem.. nem őrültem meg…)

A hűtőtakarítás szerintem a házimunkák legalja, oly szinten utálatos dolog. Ebben max. a WC-pucolás előzi meg. Hál’ Istennek már kitalálták az olyan hűtőket, amelyeket nem kell időnként leolvasztani, de mi nem vagyunk ilyen szerencsések, albérletünk nem rendelkezik a modern technika eme vívmányával. Így kénytelen vagyok néha beleásni magam a sarkvidéki jég világába, de ezt is lehet pozitívan felfogni! Én ilyenkor kellemes főzöcskével ütöm el az időt nyersanyag megmentés és jó nagy ebéd elfogyasztás céljából :)

Jöhet a kreativitás, jöhet az egyszerűen nagyszerű ételek elkészítése, és felsorakoztatása az asztalon, majd elégedett bekebelezése, amíg a hűtő visszaáll normál állapotba!

Előkerült a hűtőből a virsli, polip alakúra vágva kisütésre került. A maradék tojásból összeütöttem egy kis tamagoyakit. A jég fogságából kiszabadult a maradék brokkoli, kelbimbó, mindkettőt megpároltam. A brokkolira került az ismert wasabis szósz, szezámmaggal megszórva. A kelbimbót pedig kellemesen bevontam a régóta felhasználásra váró menta szósszal, amit még Angliában vettem. Remek párosnak bizonyult!

Volt még egy kis szezámlevél savanyúságom, annak is véget vetettem :)

A felső sarokban megbúvó étel pedig a kifejtésre váró „nemtudommiinekisnevezzelek”, egyszer már kitalálok neki egy fantázianevet…

Kis olajon megkaramellizálunk egy evőkanálnyi cukrot, majd rádobjuk a feldarabolt káposztát, és a hasábokra vágott répát, mintha káposztás tésztát készítenénk. Amikor már jól átsült a keverék, és a karamell is feloldódott, sózzuk, borsozzuk, és rádobunk 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymát. Meglöttyintjük egy kis szójaszósszal, és addig forgatjuk sütjük, amíg már nem marad lé az alján. Eszméletlen íz orgia, kis pénzből! A koliban szűkebb napokon csak ezt ettem rizzsel, és nem hiányoltam hozzá semmit.

Bevallom ezt a lakomát nem is bírtam beburkolni egyszerre :)

Folyt. köv.

Vega bentók

Megint egy „kimaradt jelenetek” jellegű poszt lesz ez, mert van benne új is, meg van amit már megírtam. Mégis szerintem, ha valaki elkötelezi magát a bentó készítés mellett, akkor jó támpontot tud nyújtani az ilyen „ötletelés”.

1. Babcsíra felhasználási alternatíva

Nagyon szeretek csíráztatni, különösen a január-március időszakban, amikor a szervezet áhítozik a friss vitamindús zöldségek iránt, viszont elég drágák még ilyenkor, illetve nem túl nagy a választék. A mungóbabcsíra nagy kedvenc, mert rengeteg féleképpen fel lehet használni, de csak főzve!

Ebben az esetben a rizsbe főztem bele az 5-6 napja nővő csírákat. A babhéjat el kell előtte távolítani, és s a nagyon vékony gyökereket is lecsippentem, mert így gusztusosabb. Ezen kívül külön eljárást nem igényel, feltesszük a rizst szokásos módon főni, majd amikor félig kb. kész, akkor belezuttyantjuk a csírákat is, és készre főzzük.

Mellé került sárgarépa és brokkoli szár kinpira, a kedvenc mézes-borsos babom, illetve wasabi szószos kelbimbó.

2. Zöldülünk round 3

Igen sajnos a round 3 nem érdemelt külön posztot, de szerintem jól esik nagyon a szemnek.

Sima rizs van benne, wasabis párolt brokkoli, a már leírt borsóburger, amit ebben az esetben sikerült jelentős mennyiségű tahinivel készíteni, viszont nem került bele fekete olajbogyó, de így is isteni! A harmadik „side dish” pedig egy káposztából és répából készült ööö.. nemtudommineknevezzelek. Ez egy saját fejlesztés, még kolis koromból, amikor látszatra össze nem illő dolgokból remek ételt rittyentettünk. Ezt a következő posztban fejteném ki.. :)

Ezt a bentót készítettem nem vega formában is, mindenképpen megjárja!

Folyt. köv. 

Sushi projekt

Ha japán konyha, akkor ugye a legtöbb embernek a sushi jut az eszébe, mint a japán étkezés elmaradhatatlan része. Nos ez a cím inkább a rizst, vagy a levest illeti meg, a sushit főleg ünnepi alkalmakkor fogyasztják. Ennek többek között az az oka, hogy egy igazán jó sushihoz az alapanyagok igen gondos kiválogatása, és viszonylag nagy tudás szükséges. Persze nem kell mindenkinek profi szinten űzni a sushi készítést, lehet anélkül is összedobni egy-kettőt.

Mindamellett el kell azt is mondani, hogy sushi igen sokféle lehet. Lehet csak zöldséges (vegetáriánus szemek felcsillannak :) ), lehet tojásos, lehet nyers halas is, de nálunk ezt a legnehezebb elkészíteni, mivel nem rendelkezünk annyira friss hallal szinte sehol, hogy biztonsággal együk nyersen. Ezen felül lehet tekercs formája, alga borítással (maki sushi), vagy kifordítva (uramaki sushi), lehet tölcsér alakú, mint egy fagyikehely (temaki sushi), lehet egytálételként rizs alul, és mindenféle feltéttel szépen megrakva (chirashizushi), lehet szinte szendvicsként is összerakni: rizsrétegek között a töltelékkel (oshizushi). A mesterek leginkább a falatnyi rizsre helyezett egy szelet feltétre esküsznek (nigiri sushi), mely egyszerűségében nagyszerű. Lehet tofu zsákocskába is tölteni, ami kiváló bentó hozzávaló (inarizushi).

Ugyanis minden rizses étel sushi lehet, ha a sushira jellemzően készítjük el a rizst, rizsecetesen, kíméletesen főzve.

Én most a legismertebb maki sushi félét csináltam, ebbe bármit bele lehet tekerni, amihez csak kedvünk van. A rizs főzés ezen fajtáját még mindig nem sajátítottam el rendesen, nem hiába tanulják évekig (!) a sushi tanoncok a rizsfőzést…De a sushiecet a helyén volt :)

Hozzávalók:

-1 avokádó, kígyóuborka, takuan (sárga ecetes retek), 1 bögre kerek szemű rizs, sushi ecet, koktélrák, nori lap, wasabi

A rizsből kerekszeműt kell venni, ezt nem lehet megúszni. Jó a rizottóba való rizs is, de árulnak egyszerű kerek szemű rizst is, és költséghatékonyságból ezt vettem. Működött, bár egy japán biztos érezte volna a különbséget. Addig mossuk a rizst, amíg tiszta nem lesz a víz, majd áztatjuk egy fél órácskát, mint a babot. Ezután leöntjük az áztató vizet, és feltesszük főni a rizs mennyiségéhez képest dupla annyi vízzel. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor először másfeles mennyiségű vizet öntsünk rá, és figyeljünk, hogy mennyire főtt a rizs, és inkább később töltsük utána, amíg jó nem lesz. Enyhén sózhatjuk. Ha megfőtt, akkor még forrón keverjünk hozzá pár kanálnyi sushi ecetet, és óvatosan forgassuk, kavarjuk át vele a rizst, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Melegen nem tanácsos elkezdeni a sushit csinálni, mert túl ragacsos lesz!

Addig amíg hűl felvághatjuk vékony hasábokra az uborkát, előkészíthetjük a rákot, hasábokra vághatjuk a takuant, és legvégül az avokádót, nehogy megbarnuljon!

Veszünk egy bambuszgyékényt, beborítjuk folpackkal. Ráhelyezünk egy ív norit, majd annyi rizst oszlatunk el rajta, hogy kb. 1 centi vastagon borítsa egyenletesen. Az egyik oldalon hagyjunk 1-2 centi szabad helyet, ez lesz a zárás. A másik oldalra helyezzük el hosszában a zöldségeket és a rákot. Arra ügyeljünk, hogy ne legyen túl sok töltelék, mert nem tudjuk majd rendesen lezárni a tekercset. Ha ezzel is kész vagyunk kenhetünk egy kis wasabit a zöldségek alatti területre, de vigyázzunk vele, mert nagyon csípős! Ezután ügyesen fel lehet tekerni a gyékény segítségével. Amire ügyelni kell, hogy tartsuk az ujjainkkal a tölteléket benn a tekercsben, míg hajtjuk fel a gyékényt, és közben szorítsuk össze finoman a készülő tekercset, akkor nem lesz laza, és a töltelék is szépen benne marad. Kicsit túltekerjük, és összeszorítjuk a végén is kicsit, majd hagyjuk állni pár percet. Ekkor le lehet fejteni róla a folpackos gyékényt, és készülhet a következő.

Érdemes a rizst vizes kézzel eloszlatni a norin, akkor nem tapad annyira a kezünkre!

Először bonyolultnak tűnik a dolog, de egy-két tekercs után rá lehet érezni a megfelelő mozdulatokra. Illetve amint a képen is látszik nekem maradt ki minden alapanyagból egy kevés, ebből chirashizushi lett, magyarán csak összeforgattam egy tálban a rizzsel, és ez is nagyon jó módja a sushi evésnek! A képen látható adag egy embernek bőven sok, így lehet viszonyítani a mennyiségeket. Koktélrák helyett lehet surimit is használni, illetve a színesség és ízlés kedvéért, lehet bele rakni hasábokra vágott sárgarépát, karalábét, nyers retket, főtt lecsöpögtetett zöld ceruzababot, majdnem bármit, ami jól esik! Én el tudok képzelni főtt csirkemell csíkokat is (ááá.. micsoda szentségtörés!! :) )

Itadakimasu! (Jó étvágyat!)

Zöldülünk Round 2

Annyira jó időő vaaaan!!! Süt a nap, a szél se fúj, kezdenek virágozni az első fák!! ÉÉLJEEN!! És végre levegőt is kapok úgy néz ki!!! Két hete először YEEEEEEEYYY!!!

Nos igen, beteg voltam kicsit, de ez szerintem a lakosság 60%-át érintette, szóval ne is essék szó róla! Helyette hoztam egy különleges, egyszerű, de nagyszerű csokoládés receptet (Namiko Chen-től), ha még nem lenne amúgy is elég jó kedvetek! :)

Zöld csokoládé

Vegyetek 40 dkg fehér csokoládét (nem kell nagyon jó minőségű), 125 mL tejszínt, és vízfürdőn olvasszuk meg a csokit a tejszínnel, de ne legyen túl magas a hőmérséklete! Az eredeti receptben azt írja, h kis híján forraljuk fel a tejszínt, és abban olvasszuk fel a csokit. Hát nekem ez nem jött be ez a verzió szóval továbbra is vízfürdőn olvasztani tűnik a legbiztosabb módszernek. Persze be kéne szerezni egy konyhai hőmérőt, és valószínűleg jobban mennének az ilyen dolgok…

Ha egynemű a csoki, akkor egy kis kanálnyi vajat még lehet beletenni, hogy még krémesebb legyen az egész, majd keverjünk el benne 2 evőkanál matcha port. Ez a japán teaszertartásnál használatos zöld tea por. Ettől szép intenzív zöld színe lesz a keveréknek, és enyhén zöldes, fanyar ízt ad az amúgy eléggé édes fehér csokinak.

Zsírpapírral kibélelt kisebb méretű tepsibe öntjük az egészet, és hűtőben hagyjuk megszilárdulni!

Hűtő hidegen szeletelhető állapotú csokit kapunk, ami azonnal olvad a szájban, de ha kint hagyjuk szobahőmérsékleten már nehezebb vele bánni. Inkább trüffel jellegű az egész, bonbon tölteléknek ideális!

Több fényképet nem tudtam készíteni, mert elkínálgattam a többi csokit, sikere volt :)

Jó nassolást! :)

Yakisoba otthon

Nem vagyok tésztás, ha egyedül vagyok hónapok eltelhetnek anélkül, hogy eszembe jutna tésztát enni. Van aki a rizsre mondja, hogy ízetlen, na én a tésztával vagyok így.

Na de néha egy kis yakisoba jól esik (persze a ramenre többször ráéhezek, de az inkább leves nekem mint „tészta”). Lehet zacskósból is csinálni, a Nissin-nek annyira nem is rossz a verziója, de csak megnyugtatóbb otthoni alapanyagokból „from scratch” előállítani.

Valójában bármilyen hosszúkás tészta felhasználható hozzá, spagetti is, a japánok yakisoba tésztája is inkább ehhez hasonló, de nekem van otthon hajdinából készült tészta, ami a soba névre hallgat eleve, így én ebből készítettem. Továbbá a mélyhűtőt ki kellett enni, így darált hús van benne, de lehet csirkemell csíkokat, vagy malachusi csíkokat is felhasználni.

Ilyen hatalmas adagokban készítik fesztivál alkalmával (és olcsó is)

Szóval:

Kis olajon kezdjük el sütni a husit, sózzuk, borsozzuk, majd amikor már nagyjából elfőtte a levét hozzáadjuk a csíkokra vágott répát, káposztát, majd amikor a zöldségek is félig megpuhultak hozzáadjuk az ugyanolyan hosszú csíkokra vágott újhagymát is. Tovább keverjük-sütjük, ízesítőként szójaszószt, kis mirint, és Worcester-szószt használtam. Leginkább ez utóbbi adja meg a jellegzetes ízét, úgyhogy ha lehet ezt ne hagyjuk ki!

Mindeközben valamikor megfőzzük a tésztát. Ha sobát használunk vigyázzunk arra, hogy nagyon gyorsan megfő! Ha kész a tészta leszűrjük, és a húsos-zöldséges keverékbe forgatjuk kicsit átsütjük, ha szeretnénk kis szezámolajjal még meglocsolhatjuk, és máris tálalhatjuk.

Természetesen vegetáriánus verzióban is elkészíthető a hús kihagyásával, kicsit több zöldséggel, de a zöldséges verzió akár köretként is feltálalható valami más mellé. Vagy dúsíthatjuk tofu csíkokkal is, ekkor a tofut a legvégén adjuk hozzá a tészta előtt, és éppen csak forgassuk át, hogy az ízeket felvegye, de ne törjön össze!

Jó étvágyat!

Zöldülünk Round 1

Nos az előző jjajangbap se volt kutya, de ez a tápióka puding is megéri a posztot. Olthatatlanul kiváncsi vagyok az ilyen fura dolgokra, és ez a szó, hogy tápióka puding régóta lebeg a fejemben, arra várva, hogy tapasztalás legyen belőle. Utolsó nekirugaszkodással, amikor még decemberben kifosztottam a szegedi keleti boltot, beszereztem egy zacskó kis méretű tápióka gyöngyöt, és a zöld tűnt a legfurább színnek. Minek is fehéret ugye…(Ez a zöld szín különben is Vietnámban nagy divat.)

Most februárban pedig végre megfőztem.

Veszek egy zabkásányi tápióka gyöngyöt, és vizet öntve rá, előbb beduzzasztjuk. Aztán feltesszük főni tejben, vagy kókusztejben, hogy ne csak glutén, de laktóz mentes is legyen. Én a hibrid verziót választottam, miért is hagynék ki bármi jó anyagot belőle :). Raktam bele vaníliás cukrot is, az még semmit nem rontott el soha. Kb. 30-40 percig kavargattam árgus szemekkel figyelve, ahogy a fehéres zöld golyókból átlátszó fűzöld gyöngyöcskék lesznek. Ekkor még ízesítettem kevés cukorral, és raktam bele egy kis aszalt vörösáfonyát, olyan alapon hogy ha a zabkásán javít, akkor ezen is. Ha más nem látványra iszonyatosan jó, a zöld cuccban a vörös bogyók :).

Kész is van. Az íze remek! Milyen is lenne, mivel a tápiókának nincs saját íze, csak olyan íze lehet, amilyen dolgokat hozzáadtunk. A rágással sem kell nagyon törődni, mert ha jól csináltuk, szinte nyelni lehet, mint kacsa a nokedlit. Ami inkább említésre való az a látványvilága, amely nem tudom, hogy a képekről mennyire jön át. Nos, nyúlik. Némileg. Nem vészesen, de határozottan nyúlik. A keletiek (főleg a japánok) imádják az ilyen hmmm.. kétesen nyúlos ételeket, lásd natto, és yam. A szerencse az, hogy a szájban ezt nem lehet érzékelni, így fogjuk fel viccesen a dolgot, én azt tettem.

Itadakimasu!

Jjajangbap, a Fekete Nap sztárja

Ázsiában a Valentin-nap egészen sajátságosan épült be az ünnepkörökbe. Mint minden mást, amit nyugatról meghonosítottak abszolút a saját ízlésükre formáltak, így Valentin-napon a lányok saját készítésű csokoládét ajándékoznak a kiszemelt férfiembernek, fiúnak, aki köteles azt megenni (ilyenkor kapnak csoki mérgezést a középiskola népszerű fiújai).

A fiú azonban kap egy hónapot arra, hogy válaszoljon a feltett csoki formájú kérdésre, vagyis március 14.-én a White Day-en ha tetszik neki a lány, akitől kapta a csokit viszonozhatja. Természetesen, főleg a népszerű fiúk esetében sok lány hoppon marad, nekik találták ki Koreában a Black Day-t, ami április 14.-én tartandó, és állítólag erre az eseményre találták ki a jjajangmyeon-t, vagy jjajangbap-ot, attól függően, hogy tésztával (myeon), vagy rizzsel (bap) eszik.

Én nem április 14.-én készítettem el ezt az ételt (remélem addigra már nem is leszek egyedül), hanem most, mert végre megjött a csomagom, amelyben takarosan meglapult a jjajang totyakos üvege, vagyis a feketebab krém, többek között. Enélkül nincs semmiféle jjajangbap.

Ezzel a csomaggal jött meg az első doboz gochujang-om (fermentált erős pirospaprika krém), egy újabb adag takuan, rendes tempura liszt, szezámlevél savanyúság, illetve VÉÉGRE miszó paszta!! Úgyhogy majd ezekkel is főzök és osztom meg a recepteket :)

Jjajangbap

Először is főzzünk frissen rizst hozzá. Közben pucoljunk meg egy krumplit, 2 közepes fehér retket, vagy mifenét, én ezen nem tudok soha elmenni, kegyetlen zűrzavar van a fejemben ezt illetően. Mert az angolok inkább a petrezselyem gyökérrel hozzák kapcsolatba, nálunk sokszor sörrépa, vagy fehérrépa meg ilyen címen is fut, de az íze akkor is retekhez teszi hasonlóvá. Ha valaki tudja a választ KÉREM segítsen!!

Szóval két közepes ilyen. Egy kis cukkini (nekem fehér káposztám volt helyette), valamilyen sertés husi apró kockákra vágva (csak ne legyen túl zsíros), 1 fej vöröshagyma. Minden zöldséget szépen megpucolunk és kisebb kockákra vágunk.

Elkezdjük kis olajon süni a husit, amikor már fehér mindenütt, rádobjuk a keményebb zöldségeket, majd a puhábbakat, és összesütjük az egészet. A serpenyő közepébe kis helyet csinálunk, adhatunk hozzá még egy kis olajat, és 2 evőkanálnyi feketebab pasztát mérünk bele, és igyekszünk magában csak ezt átsütni egy kicsit, majd összeelegyítjük a többi hozzávalóval. Átforgatjuk sütjük pár percig, majd egy kis szezámolajat löttyintünk az egészre és kész is. Pofon egyszerű igazándiból. A forró rizsen tálaljuk. Vagy mellette ahogyan én ebédre vittem. A rizs tetején egy kis pácolt gyömbér van.

Nagyon-nagyon finom, újabb tanulságként, hogy a koreai konyha is tud jókat produkálni :) A látvány ugyan elriasztotta a munkatársakat, de minket ne tántorítson el megéri! (Szerintem amúgy is vicces fekete cuccot enni.)Mellékesen megjegyzem, hogy már annyira megszoktam ezt az ízvilágot, hogy először elfelejtettem a végén szezámolajat adni hozzá, és ahogy eszegettem finom volt, de valami nagyon hiányzott nekem.. és akkor utánanéztem, hogy bizony a bűvös szezámolaj hiányzott a képletből. Még ilyet...

Itadakimasu!

Lifesaver hétkezdő

Milyen jó, ha az ember lánya jól ismeri magát, és tudja, hogy bizony elkapják a lusta napok, vagy csak a szükség, és jól fog jönni a mélyhűtőbe tett fasírt!

Amikor az ember 12 óra fárasztó utat tudhat maga mögött vasárnap este, akkor semmi kedve a másnapi ebéddel bajlódni, de nem kell vásárolt kész ebéddel sem nyűglődni (amit rühellek, meg a kajáldákat is), mert ott lapul a mélyhűtőben a brokkolis fasírt, ééljen!! :)

Brokkolis fasírt menchi katsu

150 g darált hús, 150 g brokkoli, 50 g hagyma, 50 g apróra vágott sárgarépa, ½ csésze zsemlemorzsa (jobb a rusztikus fajta), só, bors, kis szezámolaj, liszt, felvert tojás, további zsemlemorzsa a bundához

A brokkolit blansírozzuk (lobogó vízbe dobjuk pr percre, majd leszűrjük, és hideg vízzel gyorsan lehűtjük), a répát az apróra vágott hagymával kis szezámolajon megsütjük. A zöldségeket összekeverjük a darált hússal, zsemlemorzsával, sózzuk, borsozzuk. Tetszés szerinti méretű pogácsákat formázunk (nem érdemes nagyot, mert nem sül át). Lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk, és bő forró olajban kisütjük őket.

A dobozban továbbá található még takuan, ecetes retek savanyúság, illetve cukorborsó amit ún. goma-ae-ba forgattam. Ez mozsárban összetört pirított szezámmag, kis szójaszósszal, cukorral összekeverve. Isteni! A cukorborsó még német szuvenír, de zöldbabbal is jó ez az étel. 

Itadakimasu!

Erlangen felfedezése

A második hétvégén nem volt kedvünk bemenni újra Nürnberg-be (ezért maradt el a lebkuchen szuvenír beszerzése) így Erlangenben barangoltunk inkább. Erlangen kb. 15 kilométerre fekszik Nürnbergtől, igazi egyetemi város, hasonlóan Szegedhez, kb. méretre is akkora, így eléggé otthonosan éreztem magam benne.

Először elmentünk az Árkádba (hahh, ott is az van, tiszta Szeged… :) ), no de nem plázázni, hanem a lepke és bogár kiállításra. Gyönyörű óriási pillangókat nézhettünk élőben röpködni az orrunk előtt. Thaiföldi, malajziai, dél-amerikai pillék voltak, gyönyörű lehet a trópusokon ez a sokszínűség, mintha a természet meg lenne bolondulva és ész nélkül osztja a színeket.

Voltak bogarak is, meg botsáskák, nagyon jópofák voltak!

eszegetnek :)

Hány állat van a képen? :)

Igazi!

Erdei gyümölcs turmix, nyamm!

Aztán végigsétáltunk a főutcán, a piacig. Szuperek ezek a piros-fehér csíkos stand sátrak! Ráfordultunk a parkra, ami tél lévén nem mutatott túl sokat, de véletlenül rábukkantunk a botanikus kertre is, ami ingyenes, és messze jobb, mint a szegedi Füvészkert…

Egy egész dzsungelt odavarázsoltak a hatalmas üvegházba! Párás, meleg, harsány zöld, egyszerűen feltöltő élmény volt a kinti szürkeség után, nem is nagyon akaródzott elmenni :).

Főutca Taro-kunnal :)

Standok

Már akkor rügyeztek!

szabad orchidea

paradicsomi hangulat

De az éhség nagy úr, kerestünk egy pékséget, vettünk pretzelt (perec), meg vettem spenótos táskát. Isteni volt! Nem tudom itthon mi ez az ellenérzés a spenóttal, pedig annyi minden jó dolgot lehet belőle csinálni! 

Fesztivál összeállítás: weisswurst, édes mustár, pretzel (+sör :) )

Este sütöttünk weisswurst-öt, fehér kolbászt. Még mindig nem tudom hogy mitől lesz effektíve fehér, mert ez is fűszeres, és húsból van, határozottan.  Jól el is fáradtunk az egész napos talpalásban, úgyhogy jól esett a fogósabb étel estére. Ráadásul másnap kelni kellett, hiába vasárnap mert már jönnöm kellett haza… :(

De ha szerencsénk van, lesz még alkalmunk itt őgyelegni, csak most már Taro-kun érjen haza!!! :)

Ilyen emeletes vonaton akarok egyszer utazni!!

Nürnbergi hétvége

Németországban tartózkodásom első hétvégéjét Nürnbergben töltöttem, vonat múzeumot látogattunk, mert mindketten imádjuk a vonatokat. Fedett pályás vonat múzeum, yeee!!!

A királynak még a vagonban is freskója van

Óriás kerék

Vonat minden irányból

Aztán sétáltunk az óvárosban. Az óváros gyakorlatilag a régi vár, és a körülötte felhúzott várfalon belül lévő terület. Gyönyörű régi épületekkel, sok árussal, templomokkal. A várost a Pegnitz folyó szeli ketté, amely a Rednitz folyóval együtt a Regnitz folyóba ömlik. Remélem van erről valami nyelvtörőjük, mert megérdemelné…

El lehetne mesélni, hogy IV. Károly, meg Luxemburgi Zsigmond, meg nürnbergi per, meg stb, de ez a történelem könyvekben is benne van.

Várfal

Pegnitz-folyó

Kilátás a várból

Számomra a helyi ételspecialitások érdekesebbek voltak. A városra jellemző sütemény a lebkuchen, ami a mi mézeskalácsunkra hasonlít, de nagyon puha, több benne az ánizs, meg valamiféle csonthéja gyümölcs, valamint kevésbé édes. Nekem nagyon szimpatikus volt, de sajnos tényleg csak Nürnbergben lehet kapni, meg inkább a karácsonyi időszakban, így haza már nem jutott belőle. Majd Taro-kun remélem hoz :). Szegénynek már elég hosszú listája van. :P

Lebkuchen

Aztán a németeknél mit is lehetne enni, ha nem valami wurst-öt, kolbászkát. Mi bratwurstöt ettünk német krumplisalátával, és persze sörrel. A német krumplisaláta kellemesen ecetes volt, telt, a bratwurst fűszeres és roppanós, zseniális étel ez, mást se kíván az ember hozzá, csak egy jó korsó félbarna bajor sört. Bár mindennap azért valószínűleg nem bírnék ezt enni :).

Bratwurst

Nem német találmány, de sikerült végre cronut-ot kóstolnom (a croissant és a fánk ötvözete). Hát a németek nem szúrták el, mint a magyarok. Nem volt zsíros, ellenben könnyű, mérsékelten édes és omlós, nagyon tetszett ez a cukrászati frankenstein! :) Ez hasonló ahhoz esethez amikor Belgiumban a macaroonnal ismerkedtem, de ott nem szólt nagyot, Angliában meg elájultam tőle. Itt sem szabad feladni az első kevésbé jó élménynél!

Folyt. köv.

UTAZUUUNK!!!

Éljen! Eljött az év első nagy utazása, és az úticél is nagyon kedvemre való, megyek páromhoz Németországba!

Vonattal mentem, mert szerettem volna a tájat is látni, meg érezni, hogy utazom, de így kereken 12 órába telt a dolog Szegedtől Erlangenig. Mondanom sem kell, hogy problémák egyedül Pesten adódtak, a németek percre, és méterre pontosan működtetik a vonatokat.

Tekintve, hogy eszméletlenül korán kellett kelnem (3:55 aucs…) a gyomrom az első pár órában teljesen ki volt készülve, de erre számítottam, így a megfelelő óvintézkedésekkel egészen korrektül megúsztam ezt az utazós napot.

Első számú fontos dolog: legyen nálad meleg tea! Az angolok (és a japánok), nem ostoba népek, tudják, hogy a tea gyógyír minden idegeskedésre. Termoszban lapult nálam a nem túl erős, de meleg fekete tea, és délutánig meleg is maradt, amíg el nem fogyott.

Második számú fontos dolog gyomrunk védelmében: vigyünk valami nem romlékony főtt ételt. Nem tudom ki hogy van vele, ez biztos szokás kérdése is, de nekem muszáj valami főttet ennem egy nap, ha az egy tál sima rizs, az is több, mint a semmi. A bentó utazáshoz is tökéletes, csak ügyelni kell, hogy ne legyenek benne romlékony, vagy folyós dolgok.

Így készült el ez az utazós doboz, tadam!

A rizsgombócok ismerősek lehetnek, de a belsejükbe elrejtettem egy kis szezámlevél savanyúságot (kennib), jól kinyomkodva természetesen, hogy ne potyogjanak szét a gombócok a létől.

Található itt még sült virsli, illetve kelbimbó, zsályás vajban átsütött répa és petrezselyem gyökér szezámmaggal megszórva, valamint zöldséges sonkás fritatta.

A fritattához megfőztem a borsót és az apróra vágott répát, megsütöttem a sonkát. Összekevertem a tojással kis szójaszósszal, mirinnel, és kb. 1-1,5 centi vastagon öntöttem a serpenyőbe, és mint egy lepényt, vagy vastag palacsintát mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. Nem állítom, hogy nem volt vele némi gondom a megfordításnál, de végülis sikerült elsőre is, szerintem ez is csak gyakorlás kérdése, szóval hajrá!

Nagyon hálás voltam magamnak az úton, hogy gondoskodtam a főtt ételről, nagyban hozzájárult a komfortérzetemhez. Ráadásul zacskócsörgés nélkül lehetett fogyasztani, a „csendes vagon”-ban is. 

Csendes vagon üveg kijelzőkkel, szőnyegpadlóval, stb... így is lehet

Balra az ICE amivel utaztam, mint egy űrhajó :)

Egyszer fenn egyszer lenn, de a tapasztalat a fontos

Néha úgy érzem, hogy hiába ástam bele magam lassan 9 éve a japán világba, még mindig rengeteg minden tanulnivalóm van. Így van ez a bentó készítéssel is: hiába ismerem az alapokat, vannak dolgok, amiket csak hibákon keresztül lehet megismerni. Magyarán kitartóan csinálni kell, és ha valami nem sikerül, akkor nem kell elcsüggedni, hanem folytatni tovább, és kiküszöbölni a hibákat (Gambatte!! :) )

Én is ezt tettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is akadt meg a „publikálásom”, és be kell valljam, hogy életem (eddigi) legrosszabb ebédjét pakoltam össze, és ez valamiért megakasztott. Pedig nem várhatom el magamtól sem, hogy ne legyen néha melléfogás. Ez az ebéd több mint egy hónapja követődött el,  azóta is azért fényképeztem, és alkottam, de most jött el az idő, hogy meg is írjam őket. Izgi, izgi :) !

Nos, arra jöttem rá, hogy a színek összeállítása tényleg nagyon befolyásolja az ízt is, illetve, hogy ha több kevésbé markáns összetevőt pakolunk össze ne várjuk, hogy az ízlelőbimbóink majd örömdalra fakadnak. Szó sincs róla, kell legalább egy erőteljesebb ízű dolog a dobozba.

Így készült el az alábbi ebéd:

A legrosszabb ebéd másnapján készült, az előző dobozból megmaradt gomba tempurával, ami egy megbukott projektnek tűnt eddig. Mert nincs különösebb íze, hiába egyszerű, meg fehérje forrás. DE! Ezzel a kimchis sült rizzsel annyira passzolt, hogy hihetetlen. Lévén, hogy a kimchi nagyon fűszeres a gomba semlegessége felettébb üdítően hatott. Így kell egy failure-t előnnyé kovácsolni :)

Mindazonáltal ez a kimchis rizs a kimchibe vetett bizalmamat is visszahozta, és bebizonyította, hogy annak idején én csesztem el valamit, de alaposan, mert a kimchi isteni a maga valóságában :).

Kimchis sült rizs Kimchi bokumbap (Maangchi és Aeri alapján)

Vegyünk kb. 200 grammnyi főtt rizst, pirítsunk meg egy kis apróra vágott bacont, vagy sonkát kevés olajon, majd kb. 150 grammnyi apróra darabolt kimchit dobunk rá, és pár perc alatt átsütjük. Hozzákeverjük a rizst, majd a kimchi levét, és akinek van gochujanggal (erős paprika krém) bolondíthat rajta. Meglöttyintjük egy kis szezámolajjal és kész is! Érdemes pirított norival és szezámmaggal megszórni!

A gomba tempurához megtisztítjuk, megmossuk a csiperkét, és szárazra töröljük őket. Zöldség mennyiségtől függően összekeverünk liszt-keményítő keveréket hideg vízzel, olyan sűrűségűnek kell lennie, mint a palacsinta tésztának. A gomba fejeket lisztbe megforgatjuk, majd a tésztába, és gyorsan kisütjük forró olajban. Kívül ropogósnak belül pedig lágynak kell lennie! Ezt az ételt egyébként mindenféle fűszeresebb szószba szokás mártani, hogy az állag élvezetén kívül az ízek is harmonizáljanak. Lehet bármilyen zöldséggel készíteni: répával, cukkinivel, spárgával, sütőtökkel, brokkolival, karfiollal, stb, stb.

Folyt. köv. :)