Ez egy ilyen időszak…

Pffff….. semmire nincs időm, sem energiám azon kívül, ami szinten tart. Legalábbis az orromat a víz felett tartja, hogy ne fulladjak meg. Na de gondolom más is van ezzel így, csak semmi önsajnálat! :)

Pedig annyi minden debütálni valóm lenne, és rá is készültem, de megint egy vegyesfelvágott poszttal kell ide sündörögnöm. Ezekből amúgy is ilyen poszt lett volna, csak gondoltam beszúrok közéjük valami értelmesebbet is, csak nem jött össze.

Rózsaszín doboz!

Aki szemi-vegetáriánus annak még elmegy ez az összeállítás, ugyanis a bizarr rózsaszín puffancsok halas-céklás burgerek. Nem kell hozzá más csak konzerv hal, főtt burgonya, és főtt cékla összedolgozva, belecsapunk 1 tojást, sózzuk-borsozzuk lisztezhetjük állományjavító gyanánt :). Végül szépen megsütjük a burgereket.

Mellé társult még a kedvenc mézes-szójaszószos babom (most is az volt ebédre, megunhatatlan, és őrült egyszerű!), valamint a másik kedvenc: szójaszósszal főzött padlizsán.

Az uborka csak a szín és friss vitaminok miatt került bele (bento filler, yee! :) )

Újabb ramen variáció

Azért érdekes ez a ramen, mert egyrészt cukorborsó van benne ( ez még a német maradék, és mielőtt rémüldöznénk, hogy ennyi ideig kitart ez a borsó, inkább azon rémüldözzünk, hogy milyen régóta lapul ez a ramen a tarsolyomban! :P :D ), valamint feltaláltam az avokádó egy újabb felhasználási módját! Higgyétek el, zseniális a levesben! A többi alkatrész a már szokásosnak minősülő répa, surimi, és a többi ízesítő: szójaszósz, mirin, halszósz, kombu, szárított szardínia. Az az igazság, hogy eljutottam arra a szintre, hogy a vásárolt Smack-ből nem használom fel az ízesítő port, mert jobbnak találom az autentik japán verziót. Kérdés, hogy akkor minek veszem meg a Smack-et? Nosztalgiából?! ( egyébként a tészta röhejesen gyorsan megfő, talán ezért, de ki tudja, még elmélkedem rajta…)

Akarom folytatni a Zöldülünk sorozatot, vannak remek ötleteim, meg készen lévő dolgok, jönnek hamarosan, illetve szeretném, ha végre itt is debütálnának a gyönyörű bentó dobozaim!! YEEEE!!! :) Addig is gambatte minna-san!!! /Kitartást, mindenki!/

Húsos mix

Mivel a drága ember már itthon van, igyekeznem kell olyan ebédeket gyártani, ami az ő étvágyát is kielégíti, mert az én adagjaim vagy elegek neki, vagy nem…Magyarán fogósabb húsos dolgokat is be kell iktatnom.

Ehhez megosztok két bentó ötletet, ami talán a férfiaknak is megfelelőbb tápértékű. Nyilván az adagok mennyisége sem mindegy, amik a képeken láthatók, azok még mindig női adagok :)

Nikujaga-s bentó

Ez egy kifejezetten olyan bentó volt, ahol mindhárom összetevőből ugyanannyi kellett egy kiegyensúlyozott ebédhez, így kis dobozokkal oldottam mg a dolgot. Ebből is látszik, hogy bármilyen dobozzal meg lehet oldani az ebéd szállítást.

A rizst nem kell bemutatni :). A bizarr kinézetű dolog a jobb sarokban a már említett szójaszósszal párolt padlizsán (nyammmm!!!), és a harmadik tálban bújik meg a nikujaga (nikudzsaga).

Vegyünk annyi krumplit, amennyi a hús (kb. 250-250 g). A hús lehet csirkemell (akkor kevesebb idő kell a főzéshez), vagy valamilyen nem túl zsíros sertés hús. Vágjuk őket körülbelül azonos méretűre. Beletesszük őket egy magasabb falú edénybe, és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi. Hozzáadunk 3 evőkanál szójaszószt, 1 evőkanál cukrot, és 1 evőkanál szakét, vagy fehérbort. Fedő alatt addig főzzük, amíg megpuhul a hús is és a krumpli is, közben a habot szedjük le! Ekkor hozzáadjuk a cukorborsót, vagy a zöldbabot, és még 5 percig főzzük, amíg a zöld hozzávalók is megpuhulnak, és lehet tálalni, vagy hagyjuk kihűlni és mehet a bentóba.

Ez egy nagyon tipikus japán egytálétel, főleg a hidegebb időszakokban főzik.

Csirkemelles bentó

Ebben a dobozban is csak a husi része az érdekes, a többi az rizs pirított szezámmaggal, a káposztás-répás saját kutyulás, amiről már írtam, és sima blansírozott brokkoli, a színek és a vitaminok kedvéért.

A husi azonban életem első posírozott csirkemelle, és mondhatom nagyon jó technika ez!

Posírozni a csirkemellet, halakat, és tojást szoktak, tehát minden olyasmit, ami viszonylag gyorsan megfő, és jobb ha kiméletesen bánunk vele. A posírozás ugyanis egy egyszerű, de alapanyag kímélő eljárás.

 Felforralunk annyi vizet, amennyi bőven ellepi a főzni kívánt dolgot, fűszerezzük ízlés szerint (én most csak sóztam borsoztam, cukroztam kicsit), beletesszük a húst, főzzük forralva 5 percig, majd letekerjük a gázt, és fedő alatt hagyjuk 20 percig a forró főzőlében ( a tojással más a menetrend). Amikor kivesszük a húsnak pont annyire kell főttnek lennie, hogy ne legyen nyers, de szaftos és puha maradjon.

Az így elkészített csirkemellet felosztottam adagokra, majd szépen felszeleteltem, hogy evőpálca-kompatibilis legyen, majd kevertem hozzá egy fehér miszós szószt. Ez állt 2 ek. fehér miszóból, 1 ek. cukorból, 1 ek. fehér borecetből, 1 ek. szójaszószból. Isteni finom lett! A szósz ízgazdagsága tökéletesen kiegészítette a hús kevésbé jellegzetes ízét!

Jó étvágyat!

U.I.: Tudom, hogy most illene valamilyen cseresznyevirágzással kapcsolatos dolgot készítenem, mert hát egy ilyen jellegű blog megkívánná. A készleteimben azonban nincs raktáron se sózott cseresznyevirág, sem savanyított cseresznyelevél, maximum babkrémes mochit csinálhatnék, de a hétvégén ez kiment a fejemből. Gomennasai!!! Majd jövőre jobban készülök...:) Addig is kellemes virágnézegetést!