2014. június 17., kedd

Mi ez a furi cucc? Ez furikake!!

Sokan nem szeretik a rizst, mert unalmas, ízetlen, nem is értik, hogy keleten hogy tudnak szinte állandóan azt enni. A keleti embernek egyrészt ez olyan, mint a kenyér, születésüktől fogva szeretik, nekik az íze sosem unalmas.
Mindennek ellenére azért ők sem eszik mindig minden fűszer nélkül. A rizsre szórható ízesítőket hívják furikake-nak. Igen sokféle változata ismert, lehet vásárolni is, de otthon is egy pár elkészíthető. Erre remek ötleteket lehet kapni a Just Bento oldalon.

A legelterjedtebb és legközkedveltebb a gomashio, vagyis a sózott szezámmag (goma-szezámmag, shio-só), sokszor bentóba az ume gomashiot használják, ahol az ume a sózott ecetes szilva, szintén nagyon kedvelt íz a rizs mellé. Majd egyszer veszek én is ilyet, mert halál aranyosak az ume-s kis rózsaszín virágok benne :)


A másik nagyon alap az a yukari, ez vörös perilla levélből készül. A perilla számomra egy nagyon kacifántos dolog, mert hogy fordították már szezámlevélnek, keleti bazsalikomnak, mindenfélének, de az a legtisztább szerintem, ha a perillánál maradunk. Igen jellegzetes, semmivel össze nem keverhető íze van. Szokták savanyúságként eltenni, leforrázzák és rizsgolyókat csomagolnak bele, nyersen salátákba, vagy megszárítva furikake-nak. Nagyon finom, próbáljátok ki egyszer! A yukari ráadásul kellemes lilás bordóra festi a rizst :)

A furikake lehet egyszerűen nori apróra morzsolva, vagy például apróra vágott bacon ropogósra sütve, vagy szárazra és apró darabokra sütött tojás, szárított halak, katsuobushi, szinte bármi, ami száraz, szórható, és jól megy a rizshez. (természetesen van zöld teás is :) )

Ebbe a bentóba felhasználtam a birtokomban lévő yukarit:



Van benne sajt-sonka tekercs, a jól ismert répás-káposztás fokhagymás összesütött zöldség, mézes-szójás bab, illetve surimi tamagoyakiba csavarva, uborka virágok, yukarival és szezámmaggal szórt rizs. Ugye milyen guszta? :) Meg kell jegyeznem, hogy Taro-kun nem rajongott a yukariért, szerintem nagyon jó, kissé savanykás, enyhén fűszeres íze van.


Éppen úton van a yuzu kosho furikake is, ez citrusos-chilis-noris finomság lesz, majd arról is beszámolok! :)

Szuper nyári bentó


Ez az ebéd is a gyorsaság és tápanyagdússág jegyében készült el.




Teriyakis csirke



Szerezzünk csontozott csirke combot, vagy csontozzunk ki úgy, hogy kb. 75 dkg husi maradjon. Vágjuk falatnyi darabokra, és kis olajon süssük zsírjára. Ekkor adjunk hozzá 2-3 ek. mirint, 2 ek. szakét, vagy fehérbort, 3 ek. szójaszószt, ízlés szerint egy kis cukor még mehet bele. Óvatosan addig sütögetjük még, hogy ne kapjon oda, de szép fényes barna máz legyen a husikon. Apóra vágott metélőhagymával lehet díszíteni. A bentóba egy kis shichimivel is meg lett szórva (chilis fűszerkeverék). 



Zöldség tempura volt mellé. Ez annyiban változott, hogy most már volt rendes tempura lisztem, ami kicsit meg is van fűszerezve, ebben sültek ki, a zsenge tök és padlizsán szeletek, illetve a spárga, póréhagyma és kaliforniai paprika szeletek. A hagyma, a padlizsán, és a spárga volt a legjobb!

A halacskában citromos szójaszósz bújt meg.

Itadakimasu!


Szamóca, szamóca, szamóóca…

Habár lassan vége a szezonnak, mégis megosztom ezeket a sütiket veletek, ha mást nem jó lesz jövőre ötletnek.
Sajnos a munkahelyi költözés eléggé megakasztott a mindenféle bloggal kapcsolatos dolgokkal, erre a hőség is rátett egy lapáttal. Vagyis nem volt fotózni valóm, nemhogy írni való időm, de azért akad egysmás, amit illik pótolnom.

Az első az én ultimate laktózmentes sajttortám egy kis csavarral.


Mivel párom laktóz érzékeny sokszor igazi kihívás valami olyan megoldást találni, ami lehetővé teszi a finomságok elkészítését, de ő se lesz rosszul. Bevált remek módszerem a sajttorta esetében, hogy veszek kb. 1 kilónyi laktózmentes tejfölt (azt senki nem mondta, hogy olcsóbb is lesz, mintha mascarponéból készülne :P ), és előző este szépen lecsöpögtetem őket egy tiszta konyharuhába csavarva és felakasztva. Másnap délutánra gyönyörű, sűrű, savó mentes krémet kapok. Nos egy kis matek: 8 kis pohár tejfölt szoktam venni, ez kapható általában, ebből 7-et felrakok csöpögni az 7x150 g , azaz 1050 g tejföl megy csöpögni. Ebből nagyjából 750 g krém marad. Ennyiből lesz ilyen szép magas a torta. Hozzáadoma megmaradt 1 pohár tejfölt, belecsapok még két tojást, ízlés szerint porcukrot, minimum kettő vaníliás cukrot, pár kanál lisztet. Kb. 250g darált kekszet annyi olvasztott vajjal összekeverek, hogy ha marokba szorítok egy adagot, akkor egybe maradjon, de ne legyen olajos! Ezzel szép magasan kibéleljük a tortaformát, és a 200 fokos sütöben 5-10 perc alatt elősütjük. Utána óvatosan beleöntjük a krémet, és most már csak 160 fokos sütöben sütjük kb. 45 percet, ez sütőtől függ, és hagyjuk ott kihűlni. Persze ellenőrizni kell, hogy ne maradjon nagyon folyós a közepe, de ne legyen túl sütve se, mert akkor száraz lesz.
Közben a szamócákat durvára darabolom, kis cukorral, vaníliás cukorral egy edényben öntetet főzök belőle. Ezt sem kell agyon főzni, jobb ha még egy kicsit friss a gyümölcs benne. Én egy kis balzsamecettel is megvadítottam, csak annyira, hogy pikáns legyen.

A kihűlt tortát a hűtőbe teszem minimum 3-4 órára, de jobb, ha egy éjszakára. Így másnap gyönyörűen szeletelhető, öntettel leöntve tálalom.
Ennek a sajttortának ugye az a hátránya, hogy legalább 2 nappal előre be kell tervezni, de megéri, mert isteni! Őszintén szólva nekem jobban ízlik, mint a mascarponés verzió, mert sokkal könnyebb az egész.



Ha ennél gyorsabb sütire vágyunk, és a hőségben nem akarunk sütögetni akkor a következő szamócás pitét javaslom.
Abszolút csalás az egész, előre figyelmeztetek mindenkit!


Bolti gyümölcstorta alap (tapasztalataim szerint egész jók), vettem lemon curd-öt (isteni főzött citromos krém, most már Szegeden is lehet a Tescóban kapni, habár az otthon készített jobb). Az alapot megkenem a krémmel, a felezett szamócákkal szépen kirakom. Megszórtam pirított szeletelt mandulával, és egy gyors kis zselatinnal megkenegettem a gyümölcsöt, hogy szép fényes legyen, Voilá! „Sajnos” gyorsan meg kell enni, mert a krém hajlamos eláztatni a piskótát :).

Jó édesszájúskodást!! :)