Az év második nagy utazása

Igen, igen megint utaztam, egy kis inspiráció gyűjtés és persze szakma miatt. A helyszín pedig Isztambul volt. Megmondom őszintén, hogy a Hagia Sofián és a Boszporuszon kívül nem mozgatott meg bennem semmit a dolog. Nem izgatott a Közel-Kelet soha. Nos ez ott létem első 24 órájában hatalmas fordulatot vett. Isztambul elképesztően jó hely! Már annak aki képes a lazaságra, mert itt a stresszelést, és idegeskedést messze el lehet felejteni. Egy darab ideges törököt nem láttam, mondjuk elhízottat se. A város annak ellenére, hogy valóban zsúfolt, és tömeg van (kb. 15 millióan lakják plusz turisták…) mindemellett a mediterrán térségre jellemző szagok is jelen vannak. Továbbá minden igyekezet ellenére is elég sok a szemét, kb. Budapest Zugló környékét idézheti a dolog. DE! Az emberek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek, nem igen lehet eltévedni, nekünk 5 nap alatt egyszer sem sikerült, pedig nem bújtuk a térképet folyton. A müezzin habár hangszóróból szólt elragadó hangulatot árasztott, hiányzik azóta is. Egy szó mint száz, szeretnék még visszamenni.

5 nap körülbelül arra elegendő, hogy minden tipikus turista központú helyet meglátogassunk. Se többre, se kevesebbre. Ebbe ugye beletartozik a Hagia Sofia, a Kék Mecset, Topkapi, Nagy Bazár, egy sétahajókázás, helyi piac, némi tenger nézegetés, mert fürödni itt nemigen lehet, és minden este valami jellegzetes török étel :).

A konyhájuk zseniális, érződik, hogy mennyi mindent átvett tőlük a magyar konyha. Sajnálatos módon jószerével csak az alapanyagokat, az elkészítés módját már nem.

Pl. adott légyen a padlizsán. Olyan isteni módozatokon készítik el, hogy valóságos szentségtörés a magyar konyha részéről, hogy merészeli panírban kirántani azt az isteni gyümölcsöt. Sokkal több zöldséget, gabona félét fogyasztanak mint mi, és kevesebb húst. Valamint többségében muzulmán országként nem igen lehet alkoholt találni, kemény munkába és sok pénzbe kerül egy üveg sör megszerzése is. Cserébe dohányoznak, mint a gyárkémény….valamit valamiért :).

Beszéljenek a képek, a következő cikkben rátérek a konkrét ételekre is ;).

A Kék Mecset teljes pompájában

A gyönyörűséges Kék Mecset belülről

A Boszporusz

Szeráj hangulat a Hagia Sofia egyik sarkában

Hagia Sofia

Kikötői naplemente

Férfiak mosakodnak be imához

Szóval, aki teheti menjen Isztambulba egyszer az életében, nincs messze, nem drága, cserébe egzotikus és felszabadító. Ti tudtátok például, hogy ott vadmadarak a zöld kis papagájok? Mindenütt ott cserregtek, mint nálunk a verebek, nagyon hangulatos volt. :)

Szerbusztok Olvasók! (már akik vannak :) )

Lassan számomra is véget ér a nyári hááát.. nem pihenésből adódó blog-szünet. A nyár az nagyon nem az én hónapom. Utálom a meleget, mert gyűlölök izzadni, és ki nem állhatom a vakító fényt, valamint nyár végén kitör az allergiám és rettegve várom kb. július közepétől, hogy mikor jön el a végzetes nap, amikor már nem kapok több levegőt, viszket mindenem, és nem, nem, a gyógyszer csak abban segít, hogy ne haljak meg...

Szóval főzni sincs túl sok kedvem, átváltok vegetatív főzésbe, vagyis létfenntartásért főzök, nem blogra valónak, kíváncsiságból . 
Persze most mondhatnánk, hogy most nem is volt meleg nyarunk, sok volt az eső, amiért szinte minden hűvös napon hálát adtam az Égnek. Született is közben egy-két használható étel, szóval majd jönnek a posztok, annál is inkább, mert izgalmas utazáson veszek részt éppen most is, és remek lendületet fog adni azt hiszem :) 

Kis szivárogtatásért kattints ide. :)

Addig is mindenkinek amennyire lehet kellemes iskola-egyetem kezdést, és gyors visszarázódást a munkába! (nekem is fájni fog.. )

Hamarosan folyt. köv. !