Isztambuli kaja túra 2.

Sajnos nem jutott az előzőekben hely a reggeliknek, pedig igenis említésre méltó. Szerintem életemben nem élveztem ennyire egy szálloda svéd asztalát. Általában kényelmetlenül szoktam érezni magam, és bolyongok a tálak között, és a végén valami nem is finom kerül a tányéromra.

Itt olyan, hogy nem finom, nem létezett. Először is adott volt a paradicsommal sütött padlizsán, ami olyan isteni volt, hogy minden reggel azt ettünk…többek között… :) Nem szégyellősködtünk nah.

Terülj,terülj asztalkám...

vacak a kilátás a hotel tetejéről reggelizés közben :)

Aztán a legalább 5 féle olajbogyó, több saláta, valamilyen főtt-sütött tojás szószban, virsli paradicsomos szószban, darált húsos krumpli (reggelire?) és persze a hófehér sajtok ízléses kis háromszögekre vágva. Hozzá dukált a jó erős fekete tea, és a meggylé. Fogalmam sem volt Törökország főbb növényeiről, de a meggy nagyon dívhat, mert meggylé mindenütt volt, még fém dobozos „üdítő” formában is. Nagy örömömre, mert imádom a meggylevet. A másik fontos növény a petrezselyem. Mindenbe hajlamosak voltak petrezselymet rakni, ha főtt volt, ha nyers. Láttam is egyik reggel, amint a közeli étterembe rekesz számra cipelték be a friss zöld petrezselymet.

Sokféle felvágott is volt, amikből nem is kóstoltunk sokat, de az megdöbbentő volt, hogy még abba is képesek voltak pisztáciát rakni, pedig az ott sem annyira olcsó. Volt tésztasaláta is, illetve volt olyan saláta, aminek nagy része salátalevélből állt kevés paradicsommal, és sejtésem szerint szumákos öntet volt rajta. A szumák egy cserje termése, vöröses savanykás, aromás bogyóiból készítik az ízesítőként szolgáló port, illetve pépet az Erős Pistához hasonlóan.

Felszolgáltak még mindig valamilyen krémlevest is, amik hagyományos török lencselevesek voltak általában. De erről külön poszt lesz, mert nagyon jól sikerült lekopiznom, és megosztom majd veletek a receptet ;). Volt süti is, az egyik kedvencem egy sós túrós krémmel töltött kelt-leveles batyu volt.

Be kell valljam, hogy iszonyatosan hiányoznak ezek a remek reggelik, ilyen ébresztés után biztos sokkal jobb kedvű lennék itthon is, munkanapokon is. :)

Isztambuli kaja túra

Az előző cikkben említettem, hogy a törököknek milyen remek konyhájuk van, most erre szeretnék példákat hozni.

5 nap nem olyan túl sok, hogy mindenfélét lehessen kóstolgatni, főleg, hogy több mint fél napokat a munka tett ki, de igyekeztem. Első nap, miután fel lett tüzelve a kíváncsiságom, a büfében ahol ettünk elvettem az étlapot, és mindent kiírtam róla, majd este megnéztem, hogy mit takarnak a nevek. Így kezdődött az ismerkedés. :)

Természetesen nem hagytuk ki az ismert kebabot sem, de én jobb szerettem az itthon kevésbé ismert dolgokat kipróbálni. Így második nap ez volt terítéken:

Az első képen iskander kebab van, és nagyon nagyon finom volt, sok paprikával, birka húsból. A másik agyagtálban kihozott egytálétel a güveç (güvecs), amely csirkéből, sok paprikából, paradicsomból sajttal összesütött étel. Ehhez hatalmas pita szerű kenyeret adnak, és mindenáron akartak még adni valamilyen salátát. A desszertet sem hagyhattuk ki, sütlaçot ettünk ez a török rizspuding. Hasonló, mint a mi tejberizsünk, de sokkal kevesebb a rizs benne. Végül az elmaradhatatlan tea :).

A másik hagyományos vacsoránk nagyon egyszerű volt, én Tavuklu Pilav-ot ettem ( a tavuk mindig valami csirkéset jelent), vagyis csirkés csicseriborsós piláfot, sok-sok ayrannal leöblítve. Az ayran egyébként enyhé sós, selymes joghurt, amit jéghidegen illik fogyasztani, és valóban így a legjobb. Jövő nyáron ilyennel fogom tömni magam, miután már kikísérleteztem, mert ennyire jól hűsítő italt nem ismerek másikat. A másik ételnek sajnos nem tudom a nevét, de nagyon hasonlított a mi babgulyásunkhoz.

Még egy igen hangulatos vacsoránk volt, amikor is egy mozgó kordéról (ezek mindenütt ott voltak, mindenfélét árultak) vettünk elképesztő olcsón csomóba sütött, lisztbe forgatott apróhalat, sok salátával, citrommal, és friss veknivel. Talán az egyik legjobb étel a Földön.

Halpiac részlete

Az év második nagy utazása

Igen, igen megint utaztam, egy kis inspiráció gyűjtés és persze szakma miatt. A helyszín pedig Isztambul volt. Megmondom őszintén, hogy a Hagia Sofián és a Boszporuszon kívül nem mozgatott meg bennem semmit a dolog. Nem izgatott a Közel-Kelet soha. Nos ez ott létem első 24 órájában hatalmas fordulatot vett. Isztambul elképesztően jó hely! Már annak aki képes a lazaságra, mert itt a stresszelést, és idegeskedést messze el lehet felejteni. Egy darab ideges törököt nem láttam, mondjuk elhízottat se. A város annak ellenére, hogy valóban zsúfolt, és tömeg van (kb. 15 millióan lakják plusz turisták…) mindemellett a mediterrán térségre jellemző szagok is jelen vannak. Továbbá minden igyekezet ellenére is elég sok a szemét, kb. Budapest Zugló környékét idézheti a dolog. DE! Az emberek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek, nem igen lehet eltévedni, nekünk 5 nap alatt egyszer sem sikerült, pedig nem bújtuk a térképet folyton. A müezzin habár hangszóróból szólt elragadó hangulatot árasztott, hiányzik azóta is. Egy szó mint száz, szeretnék még visszamenni.

5 nap körülbelül arra elegendő, hogy minden tipikus turista központú helyet meglátogassunk. Se többre, se kevesebbre. Ebbe ugye beletartozik a Hagia Sofia, a Kék Mecset, Topkapi, Nagy Bazár, egy sétahajókázás, helyi piac, némi tenger nézegetés, mert fürödni itt nemigen lehet, és minden este valami jellegzetes török étel :).

A konyhájuk zseniális, érződik, hogy mennyi mindent átvett tőlük a magyar konyha. Sajnálatos módon jószerével csak az alapanyagokat, az elkészítés módját már nem.

Pl. adott légyen a padlizsán. Olyan isteni módozatokon készítik el, hogy valóságos szentségtörés a magyar konyha részéről, hogy merészeli panírban kirántani azt az isteni gyümölcsöt. Sokkal több zöldséget, gabona félét fogyasztanak mint mi, és kevesebb húst. Valamint többségében muzulmán országként nem igen lehet alkoholt találni, kemény munkába és sok pénzbe kerül egy üveg sör megszerzése is. Cserébe dohányoznak, mint a gyárkémény….valamit valamiért :).

Beszéljenek a képek, a következő cikkben rátérek a konkrét ételekre is ;).

A Kék Mecset teljes pompájában

A gyönyörűséges Kék Mecset belülről

A Boszporusz

Szeráj hangulat a Hagia Sofia egyik sarkában

Hagia Sofia

Kikötői naplemente

Férfiak mosakodnak be imához

Szóval, aki teheti menjen Isztambulba egyszer az életében, nincs messze, nem drága, cserébe egzotikus és felszabadító. Ti tudtátok például, hogy ott vadmadarak a zöld kis papagájok? Mindenütt ott cserregtek, mint nálunk a verebek, nagyon hangulatos volt. :)