UTAZUUUNK!!!

Éljen! Eljött az év első nagy utazása, és az úticél is nagyon kedvemre való, megyek páromhoz Németországba!

Vonattal mentem, mert szerettem volna a tájat is látni, meg érezni, hogy utazom, de így kereken 12 órába telt a dolog Szegedtől Erlangenig. Mondanom sem kell, hogy problémák egyedül Pesten adódtak, a németek percre, és méterre pontosan működtetik a vonatokat.

Tekintve, hogy eszméletlenül korán kellett kelnem (3:55 aucs…) a gyomrom az első pár órában teljesen ki volt készülve, de erre számítottam, így a megfelelő óvintézkedésekkel egészen korrektül megúsztam ezt az utazós napot.

Első számú fontos dolog: legyen nálad meleg tea! Az angolok (és a japánok), nem ostoba népek, tudják, hogy a tea gyógyír minden idegeskedésre. Termoszban lapult nálam a nem túl erős, de meleg fekete tea, és délutánig meleg is maradt, amíg el nem fogyott.

Második számú fontos dolog gyomrunk védelmében: vigyünk valami nem romlékony főtt ételt. Nem tudom ki hogy van vele, ez biztos szokás kérdése is, de nekem muszáj valami főttet ennem egy nap, ha az egy tál sima rizs, az is több, mint a semmi. A bentó utazáshoz is tökéletes, csak ügyelni kell, hogy ne legyenek benne romlékony, vagy folyós dolgok.

Így készült el ez az utazós doboz, tadam!

A rizsgombócok ismerősek lehetnek, de a belsejükbe elrejtettem egy kis szezámlevél savanyúságot (kennib), jól kinyomkodva természetesen, hogy ne potyogjanak szét a gombócok a létől.

Található itt még sült virsli, illetve kelbimbó, zsályás vajban átsütött répa és petrezselyem gyökér szezámmaggal megszórva, valamint zöldséges sonkás fritatta.

A fritattához megfőztem a borsót és az apróra vágott répát, megsütöttem a sonkát. Összekevertem a tojással kis szójaszósszal, mirinnel, és kb. 1-1,5 centi vastagon öntöttem a serpenyőbe, és mint egy lepényt, vagy vastag palacsintát mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. Nem állítom, hogy nem volt vele némi gondom a megfordításnál, de végülis sikerült elsőre is, szerintem ez is csak gyakorlás kérdése, szóval hajrá!

Nagyon hálás voltam magamnak az úton, hogy gondoskodtam a főtt ételről, nagyban hozzájárult a komfortérzetemhez. Ráadásul zacskócsörgés nélkül lehetett fogyasztani, a „csendes vagon”-ban is. 

Csendes vagon üveg kijelzőkkel, szőnyegpadlóval, stb... így is lehet

Balra az ICE amivel utaztam, mint egy űrhajó :)

Egyszer fenn egyszer lenn, de a tapasztalat a fontos

Néha úgy érzem, hogy hiába ástam bele magam lassan 9 éve a japán világba, még mindig rengeteg minden tanulnivalóm van. Így van ez a bentó készítéssel is: hiába ismerem az alapokat, vannak dolgok, amiket csak hibákon keresztül lehet megismerni. Magyarán kitartóan csinálni kell, és ha valami nem sikerül, akkor nem kell elcsüggedni, hanem folytatni tovább, és kiküszöbölni a hibákat (Gambatte!! :) )

Én is ezt tettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is akadt meg a „publikálásom”, és be kell valljam, hogy életem (eddigi) legrosszabb ebédjét pakoltam össze, és ez valamiért megakasztott. Pedig nem várhatom el magamtól sem, hogy ne legyen néha melléfogás. Ez az ebéd több mint egy hónapja követődött el,  azóta is azért fényképeztem, és alkottam, de most jött el az idő, hogy meg is írjam őket. Izgi, izgi :) !

Nos, arra jöttem rá, hogy a színek összeállítása tényleg nagyon befolyásolja az ízt is, illetve, hogy ha több kevésbé markáns összetevőt pakolunk össze ne várjuk, hogy az ízlelőbimbóink majd örömdalra fakadnak. Szó sincs róla, kell legalább egy erőteljesebb ízű dolog a dobozba.

Így készült el az alábbi ebéd:

A legrosszabb ebéd másnapján készült, az előző dobozból megmaradt gomba tempurával, ami egy megbukott projektnek tűnt eddig. Mert nincs különösebb íze, hiába egyszerű, meg fehérje forrás. DE! Ezzel a kimchis sült rizzsel annyira passzolt, hogy hihetetlen. Lévén, hogy a kimchi nagyon fűszeres a gomba semlegessége felettébb üdítően hatott. Így kell egy failure-t előnnyé kovácsolni :)

Mindazonáltal ez a kimchis rizs a kimchibe vetett bizalmamat is visszahozta, és bebizonyította, hogy annak idején én csesztem el valamit, de alaposan, mert a kimchi isteni a maga valóságában :).

Kimchis sült rizs Kimchi bokumbap (Maangchi és Aeri alapján)

Vegyünk kb. 200 grammnyi főtt rizst, pirítsunk meg egy kis apróra vágott bacont, vagy sonkát kevés olajon, majd kb. 150 grammnyi apróra darabolt kimchit dobunk rá, és pár perc alatt átsütjük. Hozzákeverjük a rizst, majd a kimchi levét, és akinek van gochujanggal (erős paprika krém) bolondíthat rajta. Meglöttyintjük egy kis szezámolajjal és kész is! Érdemes pirított norival és szezámmaggal megszórni!

A gomba tempurához megtisztítjuk, megmossuk a csiperkét, és szárazra töröljük őket. Zöldség mennyiségtől függően összekeverünk liszt-keményítő keveréket hideg vízzel, olyan sűrűségűnek kell lennie, mint a palacsinta tésztának. A gomba fejeket lisztbe megforgatjuk, majd a tésztába, és gyorsan kisütjük forró olajban. Kívül ropogósnak belül pedig lágynak kell lennie! Ezt az ételt egyébként mindenféle fűszeresebb szószba szokás mártani, hogy az állag élvezetén kívül az ízek is harmonizáljanak. Lehet bármilyen zöldséggel készíteni: répával, cukkinivel, spárgával, sütőtökkel, brokkolival, karfiollal, stb, stb.

Folyt. köv. :)

61. VKF: Hamburger!!

Ez az első alkalom, hogy részt veszek ebben a programban, és hál’ Istennek pont olyan témát találtak, ami aktuális volt. Köszönet Katucikonyhának :) !

A hamburgerek nem most készültek, még decemberben, és mindenképpen felkerültek volna a blogra, de ez az igazán megfelelő alkalom erre :).

A hamburgert szerintem végérvényesen az amerikai gasztro kultúrához kötjük, és onnan ágazott szerteszét a világba, meghódítva vele a keletet is. Természetesen ezt is a saját szájuk íze szerint alakították, én pedig kelet imádóként, milyen hamburgert is csináltam volna, mint japánosat…

A hamburger húspogácsához:

25 dkg marha-sertés darált hús, 1/3 tk só, bors, 15 g zsemlemorzsa, 2 ek. tej, 1 tojás, 2/3-a a sült hagymának

Egy hagymát apróra darabolunk, és olivaolajon megdinszteljük-karamellizáljuk, majd félretesszük hűlni. A zsemlemorzsát összekeverjük a tejjel, hagyjuk kicsit duzzadni, majd összekeverjük a pogácsa hozzávalóit. 2 nagy, vagy 4 kisebb lepényt formázunk, és kis olajon barnára sütjük mindkét oldalukat, majd kis vizet öntünk alá, és fedő alatt addig pároljuk, míg fogpiszkálót szúrva a husiba tiszta lé jön belőle. Kiszedjük a pogikat, majd a serpenyőbe 0,5 dl vizt öntünk, 1 ½ ek. szójaszószt, 1 ek. mirint (édes főzőbor, fehérborral helyettesíthető), 1 gerezd lereszelt fokhagymát, s a maradék sült hagymát, és egy kiskanálnyi vajjal mártássá beforraljuk.

A zsemléket félbevágva száraz serpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd következett a rétegezés. Nem tudom, hogy van e ennek valami általánosan elfogadott szabálya, vagy optimuma, hogy hogyan érdemes rétegezni, de nekünk ez vált be:

Mustár, husi, sajt, hagymamártás, savanyú uborka szeletek, kechup, jégsaláta.

(itt az egyik burger fejreállt, no de sebaj :) )

Azt hittem a majonéz jó lesz hozzá (nem vagyok kechup rajongó), de nem vált be, ehhez mindenképpen a kechup illik. Lehet banán kechuppal is próbálkozni, ha nagyon keletiek akarunk lenni :). Hamburgerhez méltóan ezt sem lehet elegánsan enni, úgyhogy szaftos-majszolós jó étvágyat hozzá! Malackodásra fel!! :) 

(Ebből a husi keverékből készültek a korábban posztolt miniburgerek a bentóba... Lassan újraindítom a bentó sorozatot is, csak egy hétig külföldön voltam, de majd arról is írok, jó volt ;))

Hó ellen zöldség :)

Ennek a jegyében készült a mai ebéd. Újabb vega doboz, és megint nagyon finomra sikerült. Eddig sem sajnáltam a vegetáriánusokat, de azt gondoltam, hogy azért nehéz változatosan enniük, nagy tévedés.

Lássuk mit rejt a doboz! (igen malackás deszka, kawaii! :) )

Mini borsóburgerek

Nos igen, Makiko-nak teljesen igaza van, a burgereket a bentóba találták ki, na de miért kéne mindig húst használni hozzá?

400 g fagyasztott zöldborsó, 1-2 tk. fekete olajbogyó paszta, 1 ek. mogyoróvaj vagy tahini (szezámpaszta), só, bors, rozmaring, 2-3 ek. liszt, ééés.. bármi amivel szívesen bevonjuk a burgereket

A borsót megfőzzük, majd robotgépben pépesítjük. Az én robotgépem nagyon béna, így darabos maradt kicsit, de ez nem baj. Egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, és evőkanálnyi gombócokat formálunk belőle. Igen a kezünk majszos lesz, de megéri! Meg kell jegyeznem, hogy én sem találtam fekete olajbogyó krémet, de rendes magozott fekete olajbogyóból is könnyen varázsolhatunk pasztát, csak apróra fel kell darabolni, és mozsárban pépesíteni (nekem van suribachim, japán mozsár, ez tökéletes erre, de szerintem a hagyományos is megteszi. És aki elkezdene irigykedni, hogy ilyen mozsaram van, ne tegye, meg volt annak az ára…).

A recept eredetileg (Just bento again) mák-fokhagyma pehely keverékét írja borítás céljára, de ez kivitelezhetetlen volt. Fokhagyma pehely nuku, illetve nem bírja a szervezetem a mákot, sajnos. Én lenmaggal vontam be és nagyon jó lett, kicsit diós ízt adott neki. Kis olajon serpenyőben ropogósra sütjük mindkét oldalukat.

Japán krumplisaláta (kis adag)

1 nagy krumpli, fél répa, 1/3 kígyóuborka, 2 ek. kukoricakonzerv, majonéz, só, bors, 1 főtt tojás (elhagyható)

A krumplit felkockázzuk, a répát félholdakra szeleteljük, és feltesszük őket együtt főni sós vízben. Közben az uborkát is félholdakra szeleteljük, és besózva hagyjuk egy tálban állni. Ha a zöldségek megfőttek, leszűrjük, és kissé hűlni hagyjuk, addig megfő a tojás.

Az uborkából kinyomkodjuk a vizet, és a főtt zöldségekhez adjuk, rákanalazzuk a kukoricát, és belekerül a pucolt felkockázott tojás. Majonézzel körbelocsoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Jó ha minimum egy órát áll hűtőben felhasználás előtt!

Párolt gomba

Nem is nevezném igazán pároltnak, de nem tudok jobb szót a „stew” készítésre, mert ez nem is pörkölt.

1 adaghoz:

1-2 db szárított shiitake gomba, 1 ek. szójaszósz, 1 ek. mirin, gomba áztató levéből egy kicsi

Ha napközben főzünk, akkor este, ha este főzünk akkor munkába menet reggel a gombákat hideg vízben, egy jól záródó edényben betesszük a hűtőbe ázni. Utána kifacsarjuk őket kézzel, és vastagabb szeletekre vágjuk. A folyékony dolgokkal serpenyőbe dobjuk és átsütjük-pároljuk, amíg az össze folyadékot magába nem szívja a gomba.

Aki nincs annyira oda a gombáért, annak nem ajánlom, mert a shiitakénak nagyon erős gomba íze lesz, de ki lehet próbálni szerintem más fajta gombákkal is. Egyébként a shiitake nagyon vicces gomba, egyszerűen mindent magába szív! ráöntöttem az áztató levet, és mire visszaértem a szójaszósszal, meg a mirinnel, eltűnt a folyadék! :) Ennek köszönhetően fogyasztáskor szaftos lesz nagyon.

Az alma szeletek nyuszi-almák lennének, de kegyetlenül ügyetlen vagyok a fülek kivágásában, gyakorolnom kell, egyszer csak jó lesz :). Bár így a fotón annyira nem is béna.. hmmm... mindenesetre itt egy videó róla, hogy hogyan kell. Ha nem lenne ennek a nőnek ennyire idegesítő csingilingis-elmebajos-kisgyerekes zene a videói alatt többet nézném...(illetve a videó végi kacajt is felejthetné..)

Kimaradt jelenetek

Ebben a posztban csak összefésülnék pár korábbi ebéd összeállítást. Külön bejegyzést egyik sem érdemelne, mert csak részleteiben újak. Sajnos nem tudok teljesen újszerű dobozokat készíteni, mert hol ez, hol az marad meg, vagy mondjuk valamire nagyon rákapok, és akkor viszem 1-2 (esetleg 3) napig is.

1.

Ebben itt megtalálható a baconbe tekert tofu, illetve a cukkini puffancs, és egy kis maradék répa kinpira. Látványra sem utolsó, és ez is pihenőt ad a rizsből :).

2.

Ez egy kicsit trükkösebb darab. Sima rizs van benne, csak nori (algalap) négyzetek vannak rábiggyesztve egyrészt, mert szép, másrészt mert imádom :). Mézes bab bújt meg a jobb sarokban a balban pedig egy újabb adag kinpira, de ebben most nem csak répa van hanem petrezselyem gyökér is.

Középen pedig mini hamburgerek vonulnak. Szép nagy adagot készítettem, a fele ment is a fagyóba, jó lesz az később is, ha mondjuk lusta leszek főzni (mint mondjuk ma).

500 g vegyes marha-sertés darált hús, 2 tojás, 1 lilahagyma, 4 ek. zsemlemorzsa, 3-4 ek. tej, só, bors

A lilahagymát apróra daraboljuk, és kevés olajon megsüjük, karamellizáljuk, majd félretesszük hűlni. A zsemlemorzsát beáztatjuk a tejbe. Amikor a hagyma kissé meghűlt, összekeverjük az összes hozzávalót, és evőkanálnyi gombóckákat formázunk. Egy nagy, fedeles serpenyőben kb. 4 ek. olajat melegítünk, beletesszük a húspogácsákat, mindkét oldalukat megsütjük, majd 1 dl vizet öntve alá, fedő alatt pároljuk még. Ha elfőtt a víz, akkor kész. Nálam ez a recept abszolút bevált. (Cooking with dog-ról szedtem)

3.

Majdnem ugyanaz, mint az előző, csak onigiriket csináltam. Nagyon apróra daraboltam egy kiskanálnyi ecetes gyömbért, meg a rizsben főtt 5x5 centis kombu darabot, és visszaforgattam a főtt rizsbe, háromszögeket formáztam, és 1-1 csík noriba tekertem őket. A folpack kellett, hogy megőrizzem a formájukat, de hasznos is ez a trükk. Mellékesen a többi hozzávaló sem majszolja össze. Jah egy kis fehér retek van még benne, hogy szorosabban álljanak a dolgok. 

4. 

Még mindig mini hamburger (ugye a lusta nap), még mindig kinpira, a rizst egyszerűen pirított szezámmaggal ízesítettem, illetve a jobb sarokba kelbimbó került. Annyira cukik szerintem, teljesen bentóba valók. Fagyasztott, így jól adagolható, variálható. Kapott egy wasabis öntetet is, ettől nem olyan unalmas. (Öntet: 1 ek. szake, 1 ek. szójaszósz, egy kisujjkörömnyi wasabi paszta, kis cukor jól elkeverve by Jus bento) A kelbimbót eredetileg azért találtam ki, mert a japán bentó hagyományokhoz híven brokkolit akartam venni, de hajmeresztően drága, de kellett valami zöld. Nem bántam meg :).

Most megint rám fog férni egy kis rizsmentesség, illetve valami nagyobb csavar :). Plusz arra jöttem rá, hogy tényleg meg kéne mondjuk egy hétre előre terveznem az ebédeimet, és akkor nem lenne abból gond, hogy megmaradnak az alapanyagok, vagy épp ellenkezőleg, csak pár dologért kénytelen vagyok elszaladni a boltba.

A bento kerék forog tovább :)

A most következő dobozka rizs mentes, és vega is, azoknak akik kételkednének benne, hogy jól lehetne lakni hús és masszív szén-hidrátok nélkül. Illetve mivel nem vagyok tősgyökeres keleti, a heti 5 nap rizs sok nekem, kell egy kis szünet.

Található benne mini cukkini lepény, ami pofon egyszerű, de csak akkor éri meg ebben a téli időszakban, ha cukkini leárazás van. Az én dobozomba is csak ezért került, máskülönben nagyon nem lenne spórolós a dolog.

1 közepes cukkini, 1 tojás, 2-3 ek. liszt, apróra vágott metélőhagyma, só, bors, szárított kapor, esetleg menta

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszelem, megsózom és legalább 10 percig hagyom állni. Ekkor kifacsarom, hogy ne vizesedjenek el a puffancsok, majd hozzákeverem a többi hozzávalót, és kb. evőkanálnyi adagokat sütök ki belőle. Második nap variáltam egy kicsit, mert fokhagyma is került bele, úgy is jó.

Mézes bab

Nah ennél egyszerűbb, laktatóbb dolgot nem lehetne bentóba rakni. A Bonduelle-nek van most egy nagyobb szemű, kevés folyadékos fehér bab konzerve, mintha erre találták volna ki.

Fogjuk a konzervet, szűrőbe borítjuk a tartalmát, és hideg vízben átmossuk a babokat. Kicsit lecsöpögtetjük, majd egy serpenyőbe zuttyintjuk őket, annyi evőkanál szójaszósszal ,amennyi evőkanál mézet szeretnénk bele tenni. Én 2-2 kanállal pakoltam bele, de elbír többet is. Ezt így átsütjük egy picit, alaposan megborsozzuk és kész. Nálam abszolút favorit!3-4 napig hűtőben eláll.

Tamagoyaki került még a dobozba, hogy a fehérje arányokat kicsit megdobjam, és került az egyik sarokba ecetes gyömbér is.

 Nem maradtam éhes :)

Itadakimasu!!

Japán est 2.

A jobb alsó sarokban hagyományosan mindig a leves kerül. Általában valami könnyebb, mondjuk miso leves, pár zöldséggel, tofuval, de ebben az esetben gazdag levest szolgáltam fel. Két okból: az egyik, hogy meg tudjam mutatni az udont, ami szerintem a földkerekség legjobb tésztája, valamint izgultam, hogy főleg a férfi részleg nem fog jól lakni (mint később kiderült, erre semmi alapom nem volt).

Elsősorban természetesen dashit kell főzni, minden leves és más egyebek esszenciáját. Felforralunk, majd 10 percig főzünk kombu algát és szárított bébi szardíniát. Leszűrjük a levet, a kombut gyufaszálnyi csíkokra felmetélhetjük, és visszahelyezhetjük az alaplébe, ha szeretnénk azt is megenni. Ízesítjük szójaszósszal, mirinnel, esetleg halszósszal ízlés szerint. Hozzáadunk felkarikázott répát, a két órával előtte beáztatott shiitake gombát, és a póréhagyma fehér részét karikára vágva. Addig főzzük, amíg a répa megpuhult, de nem lett még túl puha! Ekkor beledobjuk a felkockázott tofut, majd a surimit (halvirsli). Kicsit összerottyantjuk. Közben forró vízben megfőzzük a tésztát. Ha a tészta kész kiszedjük adagonként a tálkákba, tforgatjuk szezámolajjal, hogy ne tapadjanak össze. Rámerünk a levesből, a shiitake gombát felszeletelve adjuk hozzá. Előzőleg beáztatott wakame alga is került bele, valamint fél-fél pácolt kemény tojás.

A pácolt tojáshoz keményre főztem 3 tojást, majd megpucolva zárható zacskóba tettem 2 ek. szójaszósszal, 2 ek. mirinnel egy éjszakára a hűtőben.

A vegetáriánus verzióhoz a gomba áztató levével gazdagítottam a kombu főzetet, mivel ki kellett hagyni a halat. Illetve a surimi helyett kicsit több tofut kaptak.

Az udonról azt kell tudni, hogy búzalisztből készült vastag metélt, ami hihetetlenül jó rágós, de puha tészta, nagyon, nagyon finom!! A level 2 az lesz amikor otthon el tudom készíteni, mert egyelőre csak Pesten tudom beszerezni, ha ott járok.

A levesekben a belevalók a lényeg, a levet nem kell meginni.

Jó élmény volt ez az este, még szake is volt, amit még sose kóstoltam, de határozottan előnyben részesíteném a borral szemben, akármennyire eretnekség is ez. Könnyű, lágy, szinte virágos aromája van. Tetszik :).

Az egyetlen problémám az egésszel az volt, hogy 4-5 órába beletelt mire mindent megsütöttem, összekészítettem, megfőztem. Szóval gyakorolni kell! :)

(Fotók by Szasza)

Japán est 1.

Hosszas időpont egyeztetés után decemberben végre sor került egy japán estre az én prezentálásomban, a szűk családnak. Igyekeztem minél autentikusabbra és minél fogyaszthatóbbra készíteni. Ráadásul vegetáriánusokkal is számolnom kellett, és mint tudjuk japánban igen kevés a vegetáriánus, ennél fogva teljesen vegetáriánus receptekben sem bővelkednek. Valamilyen halszármazék minimum akad, de mivel sokáig egyezkedtünk az időponttal volt időm agyalni, kutatni, és beszerezni az alapanyagokat.

Sok segítségemre volt természetesen a Cooking with dog, Ochikeron-san, Just hungry és Just bento oldalak, még Maangchi is, mert koreában több a zöldséges étel, végül azonban nem kellett koreait kevernem a dolgokba :).

Az estnek sok érdekes tanulsága volt. Egyrészt mindenkit elkápráztatott a terítés módja, pedig nyilván korlátozott lehetőségeim voltak. Másrészt annak is ízlett, aki mondjuk a kínait vagy az indiait nem szereti, lévén a japán ételek nem annyira fűszeresek. Mindenkinek tetszett, hogy az ételek ízei mennyire harmonizálnak egymással, ami szintén annak köszönhető, hogy fűszer ill. ízesítő gyanánt leginkább 4 dolgot használnak: szójaszósz, mirin, szezámolaj, dashi. A művészet inkább az, hogy ne legyen unalmas, és az ízesítők inkább kiemeljék az ételek saját ízét.

A harmadik nagy tanulság az volt, hogy sokkal többet kell gyakorolnom az ilyen ételek elkésztését, mert így messze több időbe került, mint ahogy elterveztem.

Végeredményben abszolút sikernek könyvelhettem el az estét, aminek nagyon örültem, nem beszélve arról, hogy újabb embereket nyertem meg a japán konyhának :) . Kampeki!

Mielőtt rátérnék a menüre el kell áruljam, hogy direkt ármányból nem készítettem sushit, mert azt mindenki ismeri, és hajlamos a sushival kivégezni a japán főzési művészetet, pedig ez nemigen állja meg a helyét. Egyrészt távolról sem sushit esznek legtöbbet a japánok, ez inkább ünnepi ételnek számít, másrészt a képességeim és az alapanyagok (amik igen szigorú követelményeknek vannak alávetve egy sushi készítésnél) nem voltak olyan szinten, hogy az én igényeimnek megfelelően tudjam prezentálni ezt az ételt.

Mi került az asztalra?

Elsősorban rizs, teljesen egyszerű rizs, pirított fekete és fehér szezámmaggal megszórva. A rizses tálat bal alsó sarokba kell elhelyezni, ha úgy képzeljük el, mintha minden külön személynek 1-1 nagy tálcán szolgálnánk fel, külön-külön tálkákban az ételeket.

Fölé helyeztem el egy savanyúságot, ez úgynevezett kohaku namasu volt. Tipikusan új évkor felszolgált savanyúság, mivel a jégcsapretek és a répa színpárosa (fehér és piros) szerencsét hoznak.

Hozzávalók:

1 kisebb jégcsapretek, 1 nagyobb répa, 1 citrom, 2 tk. méz, 2 ek. almaecet, 1 ek. cukor, 2 ek. víz

Egyenlő hosszúságú gyufaszálnyira felvágjuk a retket és a répát, egy tálban összekeverjük őket és megsózzuk, majd állni hagyjuk 10-15 percet. A citromról hámozóval 2-3 hosszú csíkot lemetszünk, eltávolítjuk róla az összes fehér részt, és fél gyufaszálnyira metéljük őket.

Az öntethez kifacsarjuk a citrom felét, hozzáadjuk a mézet, ecetet, cukrot és vizet, majd addig keverjük, amíg a cukor fel nem oldódik. A zöldségekből kifacsarjuk a felesleges folyadékot, majd összekeverjük a citromhéjjal, és az öntettel. Tálalás előtt fél-1 órát hűtőben érdemes pihentetni. Sokáig ne tároljuk, maximum egy hétig!

A savanyúság mellé került egy másik zöldséges fogás (side dish), párolt padlizsán. Egyszerű, de nagyszerű, párom nem szereti a padlizsánt, de előzőleg csináltam már ilyet, és annyira ízlett neki, hogy az ő kedvéért most is csináltam. (átlátszó tálkában, chokito jellegű :P )

Hozzávalók:

2 közepes padlizsán, szezámolaj, szójaszósz, mirin, cukor, szezámmag

A padlizsánokat alaposan megmossuk, és ha lágy a héja héjastul felkockázzuk. Szezámolajon elkezdjük pirítani, majd hozzáadjuk a szójaszószt, mirint, cukrot, és addig főzzük fedő alatt, de néha megkevergetve, amíg a padlizsán teljesen át nem puhul, és összemegy, valamint a folyadék is elfő alóla. Ekkor megszórjuk szezámmaggal, és kész is.

Elvileg jobb felülre vagy középen felülre kéne elhelyezni a fehérje alapú dolgokat, de nem volt annyi négyszögletes tálcám, így kettesével lett 1-1 tálca, de mennyiségre bőven elég volt.

A vegetáriánus és nem vegetáriánus részre is került tamagoyaki (tojástekercs), amit egyszer már leírtam.

A vegetáriánus részre brokkoli és gomba tempura került, ami brokkoli rózsák és kis barna csiperke volt tésztába burkolva és forró olajban kisütve. A tészta rém egyszerű 2 rész liszt 1 rész keményítő összekeverve annyi hideg vízzel, hogy nem túl folyós tésztát kapjunk. Nem kell teljesen befedni a sem a brokkolit, sem a gombát, ha a szára kilóg nem baj, így szebb lesz az eredmény. Ha jól sikerült, akkor cseppet sem olajos, kívül ropogós, belül lágy csodában lesz részünk :). Lehet bármilyen más zöldséggel is készíteni.

A sárga kis félholdak egy másik savanyúság, takuan, ez jégcsapretek szárítva, majd savanyítva, színét a kurkuma adja. Ez bolti. 

Itt kell beszúrnom a mártogató szószt, mert így magában kicsit ízetlen a tempura, de ha a kis négyszögletes, fekete tálkákban lévő szószba mártjuk, akkor sokat javul a helyzet :). A szósz fele-fele arányban szójaszósz, és frissen facsart citromlé. Mindenkinek ajánlom, nagyon jó bármilyen frissen sülthöz, rántott húshoz!

Folyt. köv. (Fotók by Szasza)

Bento, bento, bento

Nos igen folytatódik a bento ebédek sora. Egyébként elfelejtettem közölni, hogy a legfőbb inspirációmat a Just Bento lapról szerzem.

Íme az újabb ebédke:

Még mindig volt a kínai kel namulból, de most már elfogyott, majd gondolkodhatom újabb zöld színű zöldséges cumóról. A rizs az előbbi ebédekből megmaradt rizsből lett gyúrva, helyes kis onigirik. Szimplán sósak norival bugyolálva. Érdemes ehhez az onigiris ebédhez tényleg valami rendes bento dobozt is szerezni, mert elég magasak a gombóckák, de ha nincs rendesen megpakolva a doboz, akkor össze-vissza csúszkálnak a benne lévők, ami ugye a gusztusos megjelenés rovására megy. Illetve mire a munkahelyemre beértem az egyik onigiri némileg megzilálódott, még jó, hogy otthon fotóztam le ;).

A pláne itt a fehérjén és a másik zöldség hozzávalón van.

A répát gyufaszálnyira feldaraboljuk, majd szezámolajon elkezdjük rázva sütögetni. Amikor kezd puhulni, rálöttyintünk ízlés szerint szójaszószt, chilipelyhet (vagy port), valamint az elmaradhatatlan szezámmagot. Addig sütjük-kevergetjük, amíg a szójaszósz beleivódik rendesen a répába. Úgy kalkuláljunk, hogy nem kell itt sem vajpuhára főzni a répát, legyen még mit rágni rajta. Ahogy mondani szoktam ez magyar szokás, hogy minden ételt „túl csinálunk”. De ezt majd máskor fejtem ki. Ennek az egyszerű bánásmódnak is van neve, ez a kinpira. Szintén alkalmazhatjuk más gyökér zöldségekre is, lehet párosítani is a zöldségeket, de lehet spárgával is készíteni.

A kis kockák pedig baconbe csavart tofu kockák. Ennél egyszerűbbet elképzelni sem tudok, és meghódítja a tofu ellenesek szívét is, mert nagyon finom! Fogjuk a vékonyra szelt bacont, elfelezzük hosszában a szeleteket, a tofu tömböt elfelezzük, és az egyik felét 8 darabra vágjuk, a másik felét eltesszük későbbi felhasználásra (vagy két emberre értelemszerűen felhasználjuk az egészet). Becsavarunk 1-1 kockát 1-1 bacon szeletkébe, és serpenyőben ici-pici olajon minden oldalon aranyosra sütjük őket.

Isteni finom összeállítás volt, de meg kell jegyeznem, hogy ez a mennyiség nekem megint kicsit sok volt. Elég lett volna kettő onigiri bele. 

Magamra főzni?

A kérdés szerintem sok embert érint, és 3 hónapig most sajnos engem is, amíg párom külföldi kiküldetésben van.

Eddig nem volt gond, két emberre főzni öröm, főleg, ha ilyen lelkes közönségünk van, mint Taro-kun. Amikor egyedül vagyok, akkor viszont nincs kedvem edényeket piszkolni pusztán azért, hogy magamat jóllakassam. Ez azért is kardinális kérdés, mert a gyomrom nem nagyon bírja, ha több napig nincs főtt étel benne. Így aztán hasznossá válik a kelet mániám, ott ugyanis nem molyolnak több órás főzéssel, ripsz-ropsz készítenek egy-két zöldséges, vagy húsos fogást a rizs mellé, és máris kész a bento :). A lényeg az, hogy a tápanyagok megfelelő egyensúlyban legyenek, és a szemet is tápláljuk közben.

Az első bentót sajnos elfelejtettem lefotózni, így rögtön a másodikkal kezdem :).

Rizshez: fél csésze kerek szemű rizs, egy 5x5 centis kombu alga darab, kb. 1 csésze víz, só

Elvileg a rizst áztatni kellene fél órát mielőtt főzni kezdenénk, de én ezt kihagytam, mert ezzel a teljesen autentikus módszerrel még nem vagyok tisztában. Így kis olajon megpirítottam a rizst, majd felöntöttem vízzel, hozzáadtam az ízesítőket, majd kb. 20 perc alatt kis lángon, fedő alatt megfőztem, majd fedő alatt hagytam még párolódni felhasználásig.

A tojásos rizshez pofonegyszerű rántotta félét készítettem, egy darab tojást némi szójaszósszal kevergetve megsütöttem. Amikor a dobozt összepakoltam a tojást összekevertem a rizzsel, illetve a rizsben főtt kombut is apróra feldaraboltam és hozzáadtam a keverékhez. Semmit se pocsékoljunk! :)

A fehérjét itt egy pár virsli képezte (nem túl egészséges, de kezdő vagyok még), 3-3 részbe vágva, és polip alakúra sütve.Videó: itt

A kis tálkában kínai kelből készült namul van. A namul az egy koreában szokásos egyszerű elkészítése a leveles zöldségeknek, de japánban is használják egyszerű bento hozzávalóként.

Kell egy kisebb fej kínai kel, a torzsája végét levágjuk, majd bevágjuk a kemény részét pár centi mélyen, majd kézzel szétfeszítjük. Ez azért fontos, mert így nem lesznek cafatok, hanem egészben maradnak a levelek. Forró vízbe tesszük először a szár részét, majd pár perc után az egész zöldséget belemerítjük, és főzzük 1-2 percig (blansírozzuk). Nem kell sokáig, ne legyen főzelékes!

Ha kész gyorsan hideg vízbe merítjük, hogy megőrizzük a színét, és az állagát, majd kifacsarjuk a felesleges vizet, és kedvünk szerint feldaraboljuk. Összekeverjük 2 gerezd összetört fokhagymával, szezámolajjal, kicsit sózhatjuk, majd a végén megszórjuk pirított szezámmaggal és kész. Pár napig eláll hűtőben, de tovább ne tároljuk, inkább készítsünk kevesebbet!

A japán étkezések gyakori szereplője a savanyúság főleg télen. Itt a sárga külön dobozban tárolt takuan, azaz szárított, majd savanyított jégcsapretek képezte a savanyúság részét.

Próbáljátok ki! A bento ebéd nagy előnye, hogy sok féle kis adag étel van benne, így hamarabb jóllakottnak érzi magát az ember, anélkül, hogy túl sokat enne, így ebéd után sem következik be az az ólmos álmosság. (Már akinek olyan lassú az anyagcseréje mint nekem...Taro-kun szerint nagyon jó az atom hasznosításom, szerintem csak szimplán a levegőtől is hízom.)

Animált élmények 1. 

A bemutató sorozatot (ami remélem tényleg sorozat lesz) sajnos nem tudom egy maradéktalanul szuper animével kezdeni, de olyannyira friss az élmény, hogy muszáj most írnom róla, és a kedvenceket későbbre hagyni.

Nevezetesen a Hiiro no kakera (Skarlát töredékek-nek fordítanám…) című darabról lenne szó. Két sorozatot vittek vászonra, én jelenleg az elsőt fejeztem be, és mivel elkezdek erről írni, meg kell néznem a második sorozatot is :).

Nos eddig eléggé langyosnak tűnik. Semmi újszerűt nem tudok benne felfedezni, a szokásos hárem felállás, most épp egy lány (Tamayori hime) körül csoportosul 5 (ill. egy kéretlen 6. ) srác. A lánynak küldetése van, ő az istentudja hanyadik világmegmentő, kedves, szeretni való, és éppen bimbózó ifjúságában lévő leányzó, aki keresi az utat, hogy tényleg meg tudjon menteni mindenkit, mert a sorozat elején persze még messze nem képes erre. Végig kísérhetjük, ahogy az őt védelmező 5 fiúval kialakítja a kapcsolatot, és fejlődik a személyisége. Naná, hogy az elején semmit nem tud, és nem is mondanak el neki semmit, hadd fedezze fel maga a dolgokat, ennek ellenére a sorozatos kudarcokkal azért rendesen tudja a nagyi cikizni. Az ilyennek sose értettem, hogy mi értelme, én a kommunikáció híve vagyok.

Közben támadnak a gonoszok, ahol egy kislány a fő ellenség, aki szintén egy tipikus karakter: faarcú, érzelemmentes, komoly, mindemellett baba jellegű. Természetesen neki is vannak szolgái, ők csak négyen vannak, de mit nekik a szám, mivel úgyis jóval erősebbek, mint a Tamayori himét védelmezők. Legalábbis addig, amíg a hime fel nem fedezi magában az erőt.

Nem mennék további részletekbe, de az azért kicsit bosszantó, amikor nem veszik észre, hogy az angol tanárnő (Fiona sensei) a gonosz horda tagja, amikor annyi a különbség, hogy kékeszöld helyett szőke a haja, és más ruciban van, de egyébként annyira jellegzetes megjelenésű, hogy csoda, hogy nem veri ki a szemüket. Áááá…

Az első sorozat végén még ne várjon senki megoldást, ezt remélem a második sorozat megadja.

A grafika nagyon szép, erre egy panasz szavunk sem lehet, de nem is vártunk kevesebbet, a Studio Deen remek csapata már letett egy s mást az asztalra (pl.: Jigoku Shoujo, Gravitation, Higurashi no naku koro ni, csak hogy párat említsek).

A zenéje illett a történethez, az is kicsit langyos volt, annál is inkább, mert Nanase Hikaru szerezte, aki egyik örök kedvencemet is alkotta a Shigofumi OST-jét. Lehetett volna nagylelkűbb is.

Összegészében érződik a PlayStation játékból átavanzsált anime utóíz az egészben, kiszámítható, de igyekeztek minőségi szórakoztatást nyújtani.

Ajánlom azoknak, akik könnyed esti kikapcsolódásra vágynak, stressz és izgalom mentesen, szemet legeltetve.

(13 rész, megjelenés: 2012. június)

Igyekszem újra aktiválódni, kis arculat váltással, őszintébben állva a saját indíttatásaimhoz az írással kapcsolatban.

Megkésve, de mindenkinek boldog Új Évet!

A hányódó üvegtészta esete

Nem tudom hányan szenvedtek attól a problémától, hogy van egy nagy adag üvegtésztátok, aminek hónapok óta nem lelitek a felhasználását, és minden hova csak szóródik bosszúságot okozva a nyitott, ám lezárhatatlan zacskóból. Nem beszélve arról, hogy értékes helyet foglal a pici kis konyhámból. Gondolom nem olyan sokan… Mindenesetre az alábbi recept megoldja a gondot, ráadásul gluténmentes, így ehhez a diétához is kiváló.

Vegyünk két szárított shiitake gombát, és áztassuk be egy edénykébe két evőkanálnyi hijiki algával (kihagyható, de nekem ez is kallódik a szekrényemben, nem árt használni).

Közben forraljunk vizet egy nagyobb lábasban és főzzük benne puhára az üvegtésztát. Én egy Palabok márkájú üvegtésztának a maradék kb. harmadát főztem most meg. Ha kifehéredett és puha, akkor szűrjük le, és hagyjuk kihűlni.

Szezámolajon pirítsunk meg egy fél csirkemellet, amit nagyon apró, kb. centis-fél centis darabokra vágtunk. Ha kifehéredtek a falatkák, akkor 1 evőkanál szójaszósszal locsoljuk meg, és kavargatva főzzük, amíg elfogy alóla a szósz, majd tegyük félre a husit egy nagyobb tálban.

Ugyanebbe a serpenyőbe öntsünk még egy kis szezámolajat, és pirítsunk meg rajta egy szintén apróra darabolt nagyobbacska répát, három levél káposztát (mindegy, hogy milyen csak ne lila legyen), egy szál metélőhagymát, egy fél piros kaliforniai paprikát. Mindennek szép apróra vágva kell lennie, úgy lesz szép a végeredmény. Ha kissé megfonnyadtak már a zöldségek, akkor hozzáadjuk még az apróra vágott shiitake gombát, és a leszűrt hijikit. Ízesítjük kis halszósszal, 1 evőkanál szójaszósszal és 1 evőkanál mirinnel. Halszósszal vigyázni, mert nagyon büdös és nagyon sós, de nagyon finom!

Ha kész mehet a husihoz a tálba, összevágjuk az üvegtésztát, és ezt is beletesszük, majd alaposan összekeverjük az egészet.

Nos ezután én megpróbálkoztam a rizstészta lapokba beletölteni (mert hogy eredetileg vietnámi tekercsek lettek volna, de valahol útközben japánnal kereszteződött...), és kis tekercseket alkotni, de nem vagyok ehhez még elég képzett, úgy érzem J. Meg türelmem sem volt hozzá. Majd még gyakorlok. De azért párat csináltam mutatóba.

Igazán remek, könnyű nyári ebéd! Jó étvágyat!

Nyári ebéd ismét japánosan

Újra fellángolt bennem a bento-imádat! A bento az a japán ebédes dobozt jelenti, amelyben, mint valami kincsesládában, mindenféle hipi-szupi, evőpálca végre való falatka bújik meg. Sajnos nálunk nemigen lehet bento-dobozt kapni, csak rendelni lehet külföldről. Pedig nagy előnye, hogy elválasztott fakkokat tartalmaz, és praktikusan lehet bele pakolni. Na de addig is, amíg ilyennel nem rendelkezem, szimplán ebédre készítek el egy-két dolgot a repertoárból, melynek bővítéséről most épp Ochikeron (Ochi-san J ) gondoskodik.

Veszünk egy csomag nagyobbacska szendvicsparadicsomot (kb. 8-9 db). Főzünk két személyre való rizst, ha lehet kombuval. Összeállítjuk a salátát, amihez összedarabolunk kis kockákra kb. 2-3 közepes savanyú uborkát, összekeverjük 1-2 evőkanál kukorica konzervvel, egy halkonzerv (én citromos szardíniát használtam) felével, 1 evőkanál finomra vágott vöröshagymával és 1-2 evőkanál majonézzel. Sózzuk, borsozzuk, ha kell.

Amikor a rizs lehűlt, akkor levágjuk a paradicsomok kalapját, kivájjuk a belsejüket, és félig töltjük a rizzsel, majd a salátával feltöltjük, és visszatesszük a kalapjukat. Hűtőben pihentetjük minimum 1 órát.

Addig elkészítjük az ebéd többi hozzávalóját. A rizsből marad, amihez kell még némi feltét.

Két tojásból csinálunk tamagoyakit, japán tojás omlettet. Ehhez felverünk két tojást, 3 tk. szójaszósszal, két csipet cukorral ízesítjük, jól elkeverjük. Olajjal kikent serpenyőt felforrósítunk, és a keverék felét beleöntjük. Amikor már nem folyós a teteje, feltekerjük és a tekercset magunk felé húzzuk a serpenyőben. A maradék felületet ismét megolajozzuk, és a második felét is beleöntjük a tojásnak úgy, hogy a tekercs alá is befolyjon. Amikor ennek a rétegnek sem folyós már a teteje, feltekerjük a kis tekercsünkre. Addig sütjük, amíg aranybarna lesz minden oldala, közben formázhatjuk, lapogathatjuk, hogy minél négyszögletesebb legyen. Félretesszük hűlni.

Egy nem nagyon puha avokádót megpucolunk, keresztben felszeleteljük. A szeletekre teszünk egy-egy kis szelet sajtot, betekerjük sonka szeletbe, és lisztes-tojásos-zsemlemorzsás panírban kisütjük forró olajban. Ez kicsit macerás, de megéri, mert nagyon finom.

A rizst tálakba szedjük, ráhelyezünk fél-fél felszeletelt tamagoyakit, fele-fele adag bundázott avokádót, külön tálba rakjuk a paradicsomokat.

Íme a végeredmény:

Nekem maradt még a salátából külön, azt is feltálaltam, almafröccsel öblítettük le J. Kicsinek tűnik az adag, de a sok kis falatka eltelíti az embert.

A krumpli nudli újjászületése

Nos a krumplinudli (posh-oknak és olaszoknak gnocchi) minden hiedelemmel ellentétben cseppet sem az unalmas ételek közé sorolandó. Véletlenül sem kell megállni a sajtos –tejfölös, vagy grízes-lekváros verziónál.

Remek alapanyag a kísérletezéshez, hiszen szinte mindennel jó párost alkot, de azt hiszem, hogy a tegnapi nap folyamán sikerült a krumpli nudlit olyan szintre emelnem, hogy jelenleg kijelenthetem, hogy konyhaművészetem csúcsa vált belőle.

Nem kellett hozzá más, csak egy kis friss ötlet Gordon Ramsay Ultimate Cookery Course-ából, a GoodFood-ból, és egy csipet kreativitás részemről.

 

Elkészítés

400 g hámozott összetört hajában főtt burgonya, annyi liszt, amennyivel nem ragacsos, de lágy tésztát kapunk, 2 tojás, hogy rugalmas legyen, és ne főjön szét. Ezt összedolgozzuk 2 gerezd lereszelt fokhagymával, sóval, borssal. Kinyújtjuk kb. 1 centi vastagra a tésztát, és csíkokat, majd kis téglácskákat vágunk belőle. Ne legyenek túl nagyok, főzés közben még duzzadnak!

Fel tesszük a vizet forrni. Addig nagy serpenyőben pörkösre sütünk kb. 200 g húsos bacont, hozzáadunk 3 szál újhagymát karikára vágva, valamint egy kisebb cukkinit, amit uborka szeletelőn hártyányi szeletekre vágtunk. Nem kell sokáig sütni, az a jó, ha a hagyma már összeesett némileg, de a cukkini még nem puhult meg nagyon. Kiszedjük tálba.

A nudlikat megfőzzük, éppen csak addig, hogy felbukkanjanak a víz tetején, és szűrővel azon mód a még forró, és olajos serpenyőbe zuttyantjuk őket, hogy kicsit átpiruljanak. Ha pironkodik az aljuk, akkor visszaöntjük rá a hagymás-baconös keveréket, átforgatjuk egy kis pohár zsíros tejföl öntünk még rá, és kb. 5 dkg kék sajtot morzsolunk még bele. Átkeverjük, és ha sajt elolvadt, kész is.

 

 

Az illata is sokat elárul az ételről, de az íze!! Ha lenne ilyen kérdés, hogy mit mutatnék meg Gordon Ramsay-nek a főztömből, biztos, hogy ezt választanám!

 

(Változtatások részemről: fokhagymát eredetileg egyik sem írt a receptekben, parmezán helyett kék sajt került bele, és mascarpone helyett zsíros tejfől, mert hogy ezeket még meg lehet fizetni. Chili és citrom kellett volna még bele, de párom nem rajong a csípősért, a citrom meg nem hiányzott…)

Koreai kitérő

A múlt héten megszállt az ihlet, hogy csináljunk valami koreait is. Tekintve, hogy Maangchi videóit legalább annyira nézegetem, mint a Cooking with dog bájos hölgyeményét, gondoltam itt az ideje. El kell azonban áruljam, hogy a látvány alapján valahogy sosem ragadtak meg a koreai ételek. Ez a zöld zöldségek pirosas trutyiban, vagy fekete trutyik mindenfélével keverve, háát.. nem az én ízlésvilágom. Főleg ha a  japán dekoratív ételek sorával vetjük össze. Azonban ne legyenek előítéleteink! Annyira mindig mondogatják, hogy finom (magyaroktól is, pl. munkatársam, vagy Gabriel blogján olvasható), nem maradhattam ki.

Azért egyszer már csináltam koreai ételt, hoddeok-ot, ami annak idején hmm.. mondjuk úgy, hogy nem volt rossz J. Majd lehet csinálok még és akkor le tudom nektek fotózni. Viszont ez nem volt olyan nagyon különleges, annyira nem, hogy szinte nem is éreztem koreainak J

Úgyhogy ez a második kezdet! Mit is, mit is, hát persze, hogy kimchit kell csinálni! J

Veszünk kínai kelt, én kezdetnek egy közepes méretűvel kezdtem, nem kell Maangchit követni az ipari méretű főzésekkel, főleg nem elsőre. Elárulom nekem még elsőre ez is sok volt, szóval lehet felezni ezt is. Egy répa kell hozzá, és pár fehér retek, meg egyszerűség kedvéért én csak póréhagymát vettem. A répát, retket gyufaszálnyira daraboljuk (nem kis munka, pff.. de megéri), a póréhagymát gusztusosan felszeleteljük. A káposztát feldaraboljuk nagyobb falatnyikra, alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és fél evőkanálnyi sóval megszórva hagyjuk pácolódni 1 órát. A savanyító keverékhez én főztem rizslisztből kis cukorból vízzel porridge-ot (kását talán, magyarul?! ). Amikor lehűlt, belekevertem apróra vágott fokhagymát, vöröshagymát. Itt meg kell említenem, hogy szerintem túl sokat tetem bele, mert az én ízvilágomnak elég hagymás lett, persze lehet, hogy így kell csinálni, mert a koreaiaknak ez nem sok. Szóval fokhagyma ment bele 4 dundi gerezd, meg egy vöröshagyma, de legközelebb szerintem felezem ezeket az adagokat. Egy kis darab friss gyömbért is nagyon-nagyon apróra vágtam, ment bele a szószba. Továbbá 1 evőkanál szójaszósz (halszósz híján), illetve ami a legnagyobb csalás volt részemről, hogy chili pehely helyett Piros Arany került bele. Tudom, tudom, nagy vétek, de könyörgöm, aki talál nekem kilószám piros csili pelyhet szóljon, és kiküszöbölöm a csorbát J!

Nyah, akkor lecsöpögtetjük a káposztát,, alapossan megmossuk, hogy ne legyen annyira sós, és összekutyuljuk a többi zöldséggel, meg a szósszal ééés… kész! Bele az edényekbe és hagyjuk hűtőben érlelődni.

érlelt kimchi

És akkor a tapasztalatok. Nos frissen megkóstoltam, háát, azt mondtam, hogy tömény hagyma mérgezést kaptam. Párocskámhoz nem mertem közelíteni. Két nap múlva megkóstoltam, miután elbűzösítette félig a kimchi a hűtőmet, pedig lezárt edényben volt! Azt mondtam, hogy fúúúj. Még a retek, meg a répa része elment, de ki a fene válogatja a bizonytalan kinézetű keverékből a kis vékony szálacskákat. Jó akkor eldöntöttem, hogy ez bizony kuka, de le akartam fotózni, hogy ezt a cikket jó gyalázkodósan, de képpel illusztrálva megírjam. Na addig eltelt újabb két nap J. Azért csak megkóstoltam ekkor is, mivel kezdett élni a kimchi. Magyarán Maangchi szerint megsavanyodott, mert pár buborék megjelent a tetején. Lőn csoda! Egészen fogyasztható! Persze így se tudtam volna annyit megenni, szóval a 3/4 –e így is a tiszai halakat fogja mérgezni (bocsi halacskák!), de egy kis edénnyel megtartottam, mert szeretem a savanyúságot, és ez így kis mértékben fogyasztható.

Azért summa summárum a koreai konyha még mindig nem győzött meg…