Amilyennek a szombati reggelinek lennie kell

 

Azt hiszem mindenki álmodozott már arról, hogy a hosszú, fárasztó hét után a hétvégét luxussal, kényeztetéssel töltse. Ilyenkor az első gondolat az, hogy délig alszunk. Elárulom ez nem vezet a fennt említett kellemes hétvégéhez. Elúszik a délelőtt, lustának érezzük magunkat, nem lesz több energiánk tapasztalatom szerint (már ha képes lennék egyáltalán délig aludni). Azonban ha 8-9 tájban felkelünk, főleg a háziasszony, akkor mégiscsak kipihentebbek vagyunk, mint hétköznap, és marad időnk arra, hogy igazán szombatot megérdemlő reggelit varázsoljunk az asztalra.

Meggyőződésem ugyanis, hogy a bőséges, nyugodalmas és különleges reggeliket szombatra találták ki, és nem is érdemes máshogy kezdeni a hétvégét. Megéri a befektetés.

 

A kedvenceim közül megmutatom a mai rittyentést J.

 

Íme:

 

 

A saláta:

 

1 érett avokádó, 1 kisebb konzerv tonhal (de darabos, vagy szelet, mert az a darált valami az csak pogácsába való…), jégsaláta, kígyóuborka, 1 paradicsom, kb. 12 szem fekete olajbogyó, bazsalikomos mozzarella, kis majonéz, citromlé

 

Salátalevelekkel szépen megágyazok a tányéron, az uborkát fél centi-centi vastagra szeletelem, és hasábokra vágom, ezeket szépen elrendezem a salátán. A paradicsomot félbevágom, mindkét felét 6-6 szeletre (vedge-re) szelem, és 6-6-ot szépen elrendezek az uborkás salátán. Az avokádót megpucoljuk, magját eltávolítjuk és 1-1 felet szépen felszeletelve a zöldségekre halmozzuk, frissen facsarjuk rá a citromlevet, hogy ne barnuljon meg! A tonhalat is elfelezzük, és kis falatkákban elrendezzük a tálon. Majonéz pöttyökkel díszítem, majd a pöttyökbe fekete olajbogyókat ültetek. Aztán még szórók rá kisebb kockákra vágott mozzarellát és kész is. Frissen facsart narancslével és friss, puha sajtos bucival isteni, és elképesztő vitaminbomba! Szinte érzi az ember, hogy kisimul az arca tőle J.

 

Fitness után pedig jöhet a kényeztetés J!

 

Francia édes bundás kenyér

 

 

Két tojást villával felverek, hogy egynemű legyen, beleteszek egy vaníliás cukrot, és egy kis tejet. Ebbe forgatom a kissé szikkadt kenyér szeleteket. Forró olajban mindkét oldalukat világosra sütöm , és miután kicsit lecsepegtettem róluk az olajat, kristálycukorba forgatom a szeleteket.

Az igaz, hogy egy kalória bomba, de tömör gyönyör, higgyétek el! Remek megoldás pl. az amúgy sem túl puha Erzsébet kenyér maradványainak eltüntetésére.

 

Ilyen reggeli után a hétvége már csak jó lehet J!

 

Pár szót Murakami Harukiról (csakhogy végre kaján kívül legyen végre vmi kultúúra :) )

Murakami Haruki talán az egyetlen olyan ázsiai író, aki világszerte ismertté és sikeressé vált.

A könyvajánlóban is az ő könyvét tettem ki, így ennek kapcsán gondoltam kicsit homályosítok, hogy ki is ő.

Ez év január 12.-én töltötte be 64. életévét Haruki, aki eredetileg rendezői szakon végzett Tokyó egyik neves egyetemén, majd 7 évig jazzbárt működtetett. Megházasodott, és gyűjtötte az élettapasztalatot, hogy remek könyveket tudjon írni J. Megjelentek első regényei.

Pár Japánon belüli költözködés után bejárta Európát, majd Amerikában telepedett le, ahol többek között a Princetonon is oktatta a jövő írói nemzedékét. Közben továbbra is írt, miközben műfordítóként is tevékenykedett, ő fordította japánra F. Scott Fitzgerald, John Irving, Raymond Carver műveit.

Sorra nyerte az irodalmi díjakat, melyekkel a szakma elismerte a sajátos stílusát.

Leginkább a mágikus realizmus jellemző az írásaira, valamint a szürrealizmus. (Szoktam volt mondani, hogy olyan, mintha a szürrealizmussal okkal jobban le tudná írni a realista világot.)

13 nagyregényt írt eddig, ebből kettő trilógia: A kurblimadár krónikája és a legújabb regénye az 1Q84.

Ebből 10 regény jelent meg magyarul, ezek közül pedig volt szerencsém már 7-et elolvasni J. Épp ezért bátorkodok némi magyarázatot, kommentet fűzni, ízelítőt adni a regényeihez. Kedvet csinálni, nah J.

Először is le kell szögeznem, hogy szerintem zseniális íróval van dolgunk, ezért aki fikázást akar olvasni, ne is folytassa tovább J.

Rá kellett jönnöm Murakamit olvasva, hogy nagyon szeretem a mágikus realizmust (ennek kapcsán az is kiderült, hogy más kedves műveim is ebbe a kategóriába sorolhatók, csak eddig nem tudtam). Murakami regényei hihetetlenül jól ötvözik a való életet azokkal az elemekkel, amikről leginkább csak álmodozunk. Épp ezért szerintem felettébb üdítő ilyenekről olvasni, ahol ezek a valóság talaját képezik. Sokszor a hősei olyan dolgokat tesznek meg, amikre az ember mindig is vágyakozott, hogy megtegye, de nem volt mersze kilógni a sorból, vagy kockáztatni.

A regényei mentesek az akció kliséktől, mégis hallatlanul izgalmasak, le se lehet őket tenni, ha az embert elkapja a gépszíja a történetnek. Rengeteg romantika van a könyveiben, tele vannak vágyódással, és mindenféle különös szerelmi történettel, nem mellőzve a néha felettébb érzékletes szexuális jeleneteket, de ez sosem tolakodó. A történet szempontjából mindig helye van az ilyeneknek, és sosem lesz giccses, vagy erőltetett.

Összefoglalva, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kicsit is szeret elgondolkodni a világ dolgain! Én szeretném, ha a Világ kicsit murakamisabb lenne J.

Kedvenc idézet:

„A szerelemben mindenki saját elveszett felét keresi. Így aztán többé-kevésbé minden szerelmes elszomorodik, amikor szerelmének tárgyára gondol. Mintha nosztalgiával telve olyan kedves szobába lépne be ismét, amit már régen elhagyott.” (Kafka a tengerparton)

Magyarul megjelent művei:

-         Birkakergető nagy kaland

-         Világvége és a keményre főtt csodaország

-         Norvég erdő

-         Tánc, tánc, tánc

-         A határtól délre, a naptól nyugatra

-         A kurblimadár krónikája

-         Szputnyik, szívecském!

-         Kafka a tengerparton

-         Miről beszélek, amikor futásról bezsélek? (Nem kötelező szenvedni)

-         1Q84

A diétás étel is lehet finom és gusztusos

Kicsit elmaradtam a blogolással… „kicsit”…

Na de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz folytatás J

Újra belecsapva a lecsóba egy diétás recepttel jövök. Sajnos ilyen-olyan betegségből kifolyólag vissza kellett fognom magam étkezésileg, ami keksz és teában merült ki. Viszont elegem lett az édesből (ilyen is megtörténhetik J ), de a főtt krumpli nagyon nem a kedvencem. Így kitaláltam egy számomra is megfelelő, mégis főtt ételt, amit pofon egyszerű megcsinálni, és nagyon-nagyon finom. Vegetáriánus ebédnek is megteszi.

Tadam!! Ilyen kis guszti lett. Nos az összetevők:

Ami nyilvánvaló az a jégsaláta J. Bazsalikomos mozzarella képviselte a könnyű, de mégis állati fehérjéket, felszeletelve.  A háromszög alakú gombócok pedig igazi onigirik. Végre sikerült elérnem ezt a háromszög alakot, hála a sok anime nézésnek (ennek is van azért haszna).

A rizst a szokásos módon főztem, kis olajon, jelenleg tényleg kevés olajon, megpirítottam a rizst, majd dupla annyi vizet öntve rá  főztem, egy kis darab kombuval, sóval, szárított metélőhagyma, szárított petrezselyem, és szárított citromfűlevél társaságában. Amikor már majdnem kész, egy kis vizet még öntök hozzá, és fedő alatt, a gázt elzárva alatta, hagyom puhulni még. Ettől lesz olyan kellemesen ragadós, amitől szépen lehet formázni, és nem fog utólag szétpotyogni a gombóc. Én mindig így szoktam, mert a pálcával való fogyasztását is elősegíti ez az állag.

Amikor jó, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd megnedvesítjük a kezünket szójaszósszal ízesített vízzel (aki szereti használhat kis almaecetet helyette, vagy vele), és belemarkolunk a rizsbe. A „tartó” kéz fogja megadni a gombóc vastagságát, a „forgató” kéz pedig a háromszög alakot. De ezt így nehéz elmagyarázni inkább nézzük meg a fentebbi itt. (runnyrunny999 videóit is ajánlom, totál jófej a pasas, a japán akcentusa meg külön cuki :) )

Veszünk nori lapokat, négy darabra vágjuk őket ollóval, és a háromszögeknek megfelelően beborítjuk a gombócok alját. Minden gombóc készítés előtt mossuk le a kezünket az ízesített vízzel, egyrészt kis ízt ad, másrészt nem tapad a kezünkhöz a rizs, harmadrészt pedig a nori is könnyebben tapad a rizshez, ha kicsit nedvesebb.

Jóétvágyat!!

Angolos almás pite


Almás pite.. külön fogalom a gasztronómiában. Rengeteg féle létezik, szinte minden nemzetnek van jellegzetes almás pitéje. A miénk is nagyon finom a kevert tészta rétegek között a szálas alma fahéjjal, zsemlemorzsával verzió, ennél jobban csak a meggyes változatát szeretem.

Azonban Angliában egészen másféle almás pite van, semmi zsemlemorzsa, meg szálasra darálás.
Helyette zselés, savanykás krémben vannak a takaros almakockák, amik szinte még harsognak, olyan frissek. Mindezt omlós, vagy leveles-vajas tészta keríti körbe.
No én ilyen receptet kerestem az éterben. Vagy nem voltam elég kitartó, vagy a fantáziámban már fúzionáltam a dolgokat, és nem is létezik a képzeletemben lebegő isteni finom almás kreálmány... Egy a lényeg, nem találtam ilyen receptet, így kénytelen voltam magam alkotni egyet, melyet most megosztok veletek.

Tészta: 0,5 kg liszt, 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 1 vaníliás cukor, 1 tojás, kis só, fél sütőpor, ha nem áll össze egy kis joghurt, vagy tejföl

Töltelék: 0,5 liter almalé, 1 dl citromlé, 4 dl víz, 4-5 fehér húsú, kemény, savanykás alma (pl. idared), 4-5 ek. liszt vagy keményítő, gyömbér, fahéj, vaníliás cukor, citromhéj, 10 dkg cukor

A tésztához összemorzsoljuk a lisztet a margarinnal, vaníliás cukorral, csipet sóval, sütőporral. Beleütünk 1 tojást, ezzel is jól összemorzsoljuk. Ha nem akar gyúrásra összeállni 1-2 kanál joghurtot, vagy tejfölt adunk hozzá, és szép, sima tésztává gyúrjuk. 1-2 órára hűtőben pihentetjük. Ezalatt elkészítjük a tölteléket.

Az almalevet, citromlevet, és vizet egy edénybe összeöntjük, ízesítjük a fűszerekkel (a cukrot még nem tesszük bele!). Kiveszünk a léből egy keveset és simára keverjük a liszttel, vagy keményítővel, és szépen feloldjuk az egész keverékben. Így nem lesz csomós. Feltesszük főni. Amikor kezd sűrűsödni a meghámozott, és kockára vágott almát is beledobjuk, illetve a cukrot, és nem túl sokáig összefőzzük. Az almák lehetőség szerint ne legyenek teljesen átfőve.

A tészta kb. 2/3-ad részét kinyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, beletesszük a kihűlt tölteléket, majd a tetejét a másik adag tésztával megrácsozzuk. Mehet a sütőbe kb. 45 percre, amíg a tészta széle kicsit megbarnul.

Kihűlve fogyasszuk, mert melegen a töltelék folyós (mint a tányéros képen látható, kicsit siettettem a minőségellenőrzést :) ), de ha szobahőmérsékletre hűlt, akkor szépen szeletelhető. Hűtőben még jobb lenne, de az omlós tészta megszívná magát, és nem lenne finom, ropogós.

Jó étvágyat hozzá!

Újabb japános hétvége


Valamelyik hétvégén megint rám jött, hogy próbáljunk ki japán recepteket. Végülis kell a kihívás. Munkás hét után egészen üdítő tud lenni valamilyen másféle kihívás ugyebár.

Nos tehát egy egyszerűbbre és egy kevésbé egyszerű ételre vállalkoztam. A forrás szokás szerint Cooking with dog (lassan fizethet nekem a reklámért :) ) .

Először is le kell küzdeni a félelmet, hogy valami katasztrofális ízű dolgot kotyvasztunk, aztán be kell szerezni az alapanyagokat. Hál Istennek ezekhez az ételekhez nem kell sok extra cucc. Vagyis meg lehet oldani kevesebből is :).

Ninjin shiri-shiri

Ninjin, mint répa, és shiri-shiri, mint az a hang, ahogy szépen, nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Merthogy pontosan ezt tesszük a répával.
Megpucolunk két nagyobb répát, és lereszeljük. Tonhalas konzerv olajával elkevert olivaolajon megfuttatjuk, amíg kezd világosabb sárgába átmenni, majd némi vizet öntünk alá, és megpároljuk. Ha puha, rádobjuk a konzerv tonhalat. Jól átforgatjuk, átsütjük, ízesítjük egy kis szójaszósszal, netán kis sóval még, majd kb. 2 nagy tojást ráütünk, és rántottaként átkeverve megsütjük. Főtt rizs tetején tálaljuk.

A másik kissé trükkösebb étel, kell hozzá kis ügyesség, és bátorság.

Okonomiyaki

Kb. negyed fehér káposztát apróra felvágunk (de nem szecskázzuk!!). Felteszünk főni fél liter vízben nagyobb adag kombu algát, és katsuobushit. 10 perc főzés után leszűrjük, és kimérünk 3dl-nyi dashi levet. 20 dkg lisztet, és egy teáskanálnyi sütőport elkeverünk a dashi lével simára, beletesszük a káposztát, ha van valami tengeriherkentyűnk, rák, polip, tintahal kategóriában apróra darabolva beletesszük. Természetesen ezeket előtte meg kell főzni. Nekem szárított polipom volt, még koreai szuvenírként, amit kissé megpuhítottam a dashi lében, hogy egyáltalán el lehessen vágni apróra, de finom volt a végeredmény. Apróra felszelünk 1 nagyobb, vagy két kisebb póréhagymát, és ezt is a tésztába keverjük. Ha van ecetes gyömbér a háznál (nekem nem volt) az is mehet bele. Végül ráütünk 2-3 tojást, és összeforgatjuk.
Ez két adagra való, tehát egy serpenyőbe a felét öntjük bele (nekem sajnos csak palacsinta sütőm volt erre a célra, ami kicsit kicsi, így nehéz forgatni benne a lepényt). A tetejére elrendezünk vékonyra szelt husi csíkokat (sertés a legmegfelelőbb), de én húsosabb bacon szalonna csíkokat tettem rá, így is jó lett. Amikor annyira megsült a lepény, hogy egyben tudjuk mozgatni, és az alja kissé megpirult, ninja mozdulattal átfordítjuk az egészet, hogy a husis fele is megsüljön. Ha az is megpirult visszafordítjuk az eredeti oldalára, és ha kell még kicsit sütjük, majd kicsúsztatjuk egy tányérra. Okonomiyaki szószom szintén nem volt, pedig azzal kéne megkenni (erre a japán tanárom igen jót nevetett, mivel elvileg ez az okonomiyaki lelke, de mindegy, abból dolgozunk, ami van). Megszórjuk még hagymakarikákkal, majonézzel megrácsozzuk, katsuobushit szórhatunk még rá, és még melegen elfogyasztjuk!



Nos voltak félelmeim, amelyek szerencsére alaptalannak bizonyultak. Egyrészt a ninjin shiri-shiritől féltem, hogy katyvasz ízű vacak lesz, de állíthatom, hogy az egyetlen kellemetlen mellékhatása az erős halszag, ami utána marad. Egyébként meglepően finom étel.
Az okonomiyaki pedig nem egy szörnyen átsütött valami, a közepe szaftos marad, és féltem, hogy higiéniára kényes párom ezt nem veszi be. De mi sem bizonyítja ezeknek az ételeknek a fogyaszthatóságát, mint az, hogy vígan bekebelezte mindkettőt. Így csak ajánlani tudom őket.

Íme a végeredmény:

10 dolog, amit érdemes Angliában beszerezni

A cím természetesen olyan konyhai alapanyagokra utal, amit itthon nehezen, vagy nagyon drágán lehet beszerezni. De ha kinnt járunk mondjuk Londonban, és betévedünk egy nagyobbacska Sainsbury-be érdemes betenni a kosárba. A bőröndbe meg valahogy majd csak befér az ember :)


10. Sultana Scones



Ezeket a vajas, tejes puffancsokat érdemes finom közel-keleti mazsolával megspékelve beszerezni, mert így magában is nagyon-nagyon finom. Ha azonban valódi 5 órai teát szeretnénk kanyarítani magunknak, szendvicsszerűen félbe vágjuk, savanykás lekvárral és tejszínhabbal megtöltve fogyasszuk a tea mellé! (1 font/6 db)

9. PG tips

Ha már 5 órai tea fontos hozzávaló a jó öreg PG tea! Ezt a teát direkt a tejes fogyasztásra találták ki, melynek eredete szerteágazó legendákba torkollik. A lényeg, hogy ez igen erős fekete tea, kesernyés felhangokkal, de a mélyben édes utóérzettel. A kesernyésséget pedig pont elveszi az a tejmennyiség, amitől gyönyörű tejeskávéba hajló színt kap.(1.35 font/ 40 db-os kiszerelés)

8. Édes chilli szósz by Encona

Aki szereti, szereti, aki nem szereti, nem szereti.Ilyen jóféle édes chilli szószt én még itthon nem találtam... Kókuszos rizsre locsolva, natúr csirke sült mellé, kihagyhatatlan! (1.39 font/200ml)

7. Füstölt lazac

Ezt azért szerezném be kinn, mert itthon eszméletlen drága. Viszont nagyon finom, és 8 évente egyszer azért megengedheti az ember magának. Egyébként pedig lapos, és mindenhova befér :) (4 font/250 g)


6. Golden syrup

A főzős újságok nemesebbikein lépten nyomon beleakadunk ebbe a golden syrupba, ami tök jó, csak nem tudom, hogy gondoltak e arra, hogy Pesten kívül hol lehet beszerezni.. Gyanítom nem. Viszont kinn bárhol meg lehet venni, potom áron. A misztikájáról lerántva a leplet, semmi egyebet nem tartalmaz, mint invertált (kisebb egységekre bontott) cukrot. Édes. Meg szép. Meg jó. (0.98 font üvegje)

5. Menta szósz

Szószok, szószok... azért ilyet itthon még nem láttam. Van, aki úgy gondolja, hogy fogat mosni fogkrémmel szeret, meg evés után, és nem közben. Szerintem meg az indiaiaknak és az angoloknak más lenne a véleménye. Nekem is. Báránysült mellé kiváló, de indiai ételek mellé, joghurtos uborka mellé zseniálisan frissítő.



4. Juhar szirup

Személyes kedvenc. Elképesztően jól kijön benne a fás édesség. Amerikai palacsinta enélkül.. hát... szomorú utánzat... (mellékesen az amerikai palacsintát skótok találták ki.. a juharszirupot meg kanadaiak.. ki tudja ezt követni...?) (2.10 font egy ilyen üvegcse)

3. Darabos mogyoróvaj

Dobogós helyet érdemel, pedig ez sem eredeti angol találmány. Na de kit érdekel? Itthon 1000 peseta felett árulják itt meg megkapom 0.62 fontért. Kihagyhatatlan. Csak az a baj, hogy nem tudom vagonszám hordatni haza, mert párom mérhetetlenül rákapott :)

 Nyaaammmm!!!

2. Tripla csokis óriás cookie

No hát igen. Amiért szeretjük az angolokat: sok tea, sok keksz, és ez így van rendjén. Hiába óriási, hiába agyon csokizott, nem lehet betelni vele. Kívül ropogós, belül szaftos, vele kerek a világ! (2 font/5 db)

 

 

1. Ginger snaps

 

Igen! Igen! Akkor is ez az első helyezettem a gyömbéres keksz! Súlyos függőséget okoz. Minél többet eszik belőle az ember, annál jobb lesz. A kezdeti meglepő gyömbéres csípősség után csak nyúl az ember a következőért. Hál' Istennek elég olcsó :) (0.40 font/20 dkg)

 

 

 

 

Tudom, tudom nem egyszerű a kiruccanás a sziget országba, de ha arra tévedtek, tudjátok, mit kell keresni ;)

 

 

 

 

Bonbonok

A bonbon megalkotását a 17. századi Németországnak köszönhetjük illetve egy ottani remek szakácsnak, aki az egyik állami tanácskozás alkalmával találta ki az édes apró falatok frissítőként való felszolgálását. Ez általában cukrozott mogyoró és mandula volt, de újításként csokoládéval vonták be őket. Ez az ősbonbon, s mint ilyen külön alfaját képezi a ma ismert bonbonoknak, ezek a bevont bonbonok.

Két másik fajtáját fejlesztették még ki ennek az édességnek.

Az egyik amikor csokoládé hüvelyeket készítenek, majd megszilárdulás után megtöltik krémmel és csokoládé réteggel lezárják az egyes darabokat. A belga pralinék általában ilyenek.

A harmadik fajtája pedig az, amikor különböző krémrétegeket helyeznek egymásra és utólag vágják a tetszés szerinti formára. Sokszor nem is borítják be csokoládéval, hogy a színpompás, gusztusos rétegekben gyönyörködhessen a vevő.

A pralinék, vagy bonbonok minőségét fémjelzi, hogy kézzel állítják elő őket, s megkomponált külső díszítése legalább annyira fontos, mint a benne rejtőző töltelék.

A töltelékeknek kimeríthetetlen tárháza alakult ki az idő folyamán, hihetetlen sok variációval. Azonban az alapvető krémekkel nem árt tisztában lenni, hogy némileg szűkítsük a kínálat adta választási lehetőségeinket.

A legelterjedtebb alapkrém a ganache. Ez, mint a neve is mutatja francia találmány, egy rész tejszínt felforralunk, majd egy vagy másfél rész csokoládét felolvasztunk benne, majd felverjük, mint az üres tejszínt, de vigyázni kell, hogy ne verjük túl, mert csokis vaj lesz az eredmény. Ezt keverhetik gyümölccsel is, híres a málnás ganache.

Ha ugyanehhez a keverékhez felverés előtt vajat, vagy margarint adunk, akkor trüffel krémet kapunk. Ez szintén francia származású krém, nevét a szarvasgomba nevéből kapta (truffle), mert a lágy krémből készült golyókat, ha csokireszelékbe mártották hasonlított a szarvasgomba rücskös gömbjéhez.

 trüffel gömböcskék

Igen elterjedt még a nugát, amely kakaóvaj, cukor és mogyoróliszt tökéletesen egyneműre kevert elegye.

Ennél nálunk kevésbé ismert, de minőségibb krém a gianduja (dzsanduja), ami kakaó, cukor és mogyorópor keveréke.

gusztatlan gianduja tömbök :)

Ha cukrot megpirítunk, és ezzel együtt forraljuk fel a tejszínt, majd fehércsokoládét olvasztunk bele, és felverjük, mint a ganache esetében, akkor finom karamellkrémet kapunk.

És természetesen meg kell említeni a marcipánt, ami általában 1:1 arányú mandula és cukor keveréke, de attól függően, hogy ki a gyártó ez az arány változhat (pl. a Szamos marcipánban több a mandula). Ízét egy kis trükkel kell kidomborítani, 20 szem mandulára 1 szem keserűmandulát kell számolni, de vigyázni kell a keserűmandula ciántartalmára!

Marcipán krumplik

Sok egyéb marcipánféle krém is van , pl. mogyorómarcipán, diómarcipán, kókuszmarcipán, egyes helyeken pisztácia marcipánt is készítenek, és a hamis marcipánként tisztelt percipánt sem hagyhatjuk ki, ami hántolt barackmagból készül.

Nálunk igen elterjedt még a konyakmeggy, amely Gerbeaud Emil zsenijét dicséri. Ennek a bonbonnak nem ecsetelném az összetételét, de itt is fontos kiemelni, hogy a jó bonbon alapja a jó minőségű csokoládéban rejlik.

(valamiért nem tudok képeket feltölteni, de remélem alkalmam lesz majd pótolni...grrr...)

Az Új Év köszöntése



Ezen alkalomból sem rejtem véka alá, hogy a keleti hagyományok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a nyugati szokások. Ennek számos oka van. Például fel nem foghatom, hogy miért jó az új évet eleve rémes másnaposággal köszönteni, sok esetben vad idegen helyen. Az éjféli virslievés és pezsgőzés sem tartozik a kedvenceim közé.

A magam részéről szíves örömest meghonosítanám a japán szokásokat.

A japánoknál ugyan viszonylag friss, hogy az Új Év első napja január elseje legyen, ugyanis 1837-ben vették csak át a Gregorián naptárat, addig a kínai számítás volt életben. Azonban a szokásokat megőrizték, az Óévet valóban lezárják, az Új Évet tiszta lappal kezdik.
Ezt jelképezik a buddhista szentélyek 108 gongütése, amely a buddhista hit szerinti 108 emberi bűn elriasztását hivatott betölteni. Az emberek elmennek a hozzájuk legközelebb álló szentélybe imádkozni és jövendő mondó tekercset húzni maguknak, amelyben a jóslat megmondja, hogy milyen és mekkora szerencsénk lesz a következő évben. Sok helyen pedig megvárják az Új Év első hajnalát, hogy az első napfelkeltében gyönyörködhessenek.

Ez alkalomból természetesen különleges ételeket is készítenek, amit csak ilyenkor tálalnak fel. Újévi süteményeknek hívják őket, de ezek nem hagyományos értelemben vett sütemények. Ragacsos mochi gombócok, húsos falatkák és ehhez hasonlók kerülnek a bento-dobozokba. Valamint a legjellegzetesebb talán az ozoni leves, aminek ebben az évben magam is neki veselkedtem.
Az eredeti receptet itt megnézhetitek (Cooking with a dog forever :) ), én kicsit változtattam rajta alapanyag hiány miatt. Így nem került bele spenót és husi sem (Tescó kifogyott), illetve kamabokót nemigen lehet a sarki fűszeresnél kapni, így surimi helyettesítette a felkelő nap mintájú halszeletkéket. Azért a végeredmény nem lett rossz, nekem kifejezetten ízlett, igaz lehet a japánok halványan jöttek volna csak rá, hogy ez ozoni leves akar lenni :) .

Így nézett ki a menü.
Elkészítés:

Először is veszünk egy nagyobb adag szárított kombut, és 1-1,5 liternyi vízbe tesszük kiázni (ez lesz az alaplé).
Veszünk egy fehér retket, meghámozzuk, felkarikázzuk kb. félcentis karikára, és elnegyedeljük a szeleteket. Egy nagy, lehetőleg vastag répát hasonlóan felkarikázunk, és ha van 5 szirmú virágos sütikiszúrónk, szilvavirágokat nyomunk ki egy-egy szeletből. Nekem nem volt ilyen, én késsel farigcsáltam, ahhoz képest egész jó lett. Veszünk 2 közepes krumplit, meghámozzuk és elnegyedeljük őket. Veszünk 3-4 darab szép, nagyobb alapos, barna csiperkét (mivel shiitake gombám sincs), megmossuk, száraikat levágjuk, a kalapjuk tetejére pedig szép csillagalakzatot faragunk.
Az alapléből kivesszük az algát, helyette beleszórunk egy jó adag szárított bonitóhal pelyhet (katsuobushi, ha ilyen nincs szerintem bármilyen szárított hal jó), és felforraljuk  levet. Leszűrjük a halpelyhektől, hogy szép tiszta levet kapjunk, beleteszünk egy evőkanál szójaszószt, ugyanennyi mirint, majd mehetnek bele a zöldségek és a gomba.

Amíg főnek, elkészítettem a "főfogást". Előzőleg itthon kicsíráztatott mungóbabcsírákat kis olajon szójaszósszal átsütöttem. 3 nagyobb tojásból szójaszósszal, kis mirinnel jól átsütött rántottát csináltam. Aztán feltettem a rizst is főni. Amikor a rizs már majdnem kész volt melegszendvicssütőben elkezdtem sütni a negyedelt virsli rudacskákat. Így az ízük teljesen megmarad, nem fő ki, és mégsem lesz zsíros-olajos.

A levesben amint megfőttek a zöldségek, elzárjuk a gázt, és először a zöldség darabokat helyezzük el ízlésesen a tálban, aztán merjük rá a levét, ésa végén helyezzük bele a félbevágott surimi rudakat.
A főfogást is próbáljuk ízlésesen tálalni. Hozzá főzzünk egy kis zöldteát és teljes az élmény.

Megfelel a mi szerencse hozó hiedelmeinknek is, ugyanis a babcsírától, rizstől "sokmagvas" is a kreálmány. Páromnak igen szokatlan a szójás íz, így a levest mértékkel fogyasztotta, de finomnak ítélte meg az ebédet, és jól is lakott vele. Bon appétit!

Kedveseim!

Az Újévi változtatásoknak köszönhetően (pl. nem játszom többé Farmville-t :) ) végre lesz időm okosodni és írkálni. Szóval hamarosan jelentkezem valami érdemi bejegyzéssel is. Addig is Boldog Új Évet mindenkinek!!

Sörkóstolgatás (Antwerpeni élmények 2.)


Ki ne szeretne a legegészségesebb alkohol tartalmú italról többet tudni?

Azt írtam, az első antwerpenes bejegyzésben, hogy valódi belga sör. Ahhoz, hogy ezt a kifejezést tisztába tegyük, kicsit körbe kell járnom a sör mibenlétét. 
Abban az antwerpeni pub-ban kiokított egy remek kis könyvecske, ami az asztalokon ki volt rakva és szerényen a sör enciklopédiának vallotta magát. 
A legtöbb belga sör  behozott technikával készül, hozzáadott élesztőgombával. Ezeket két félére lehet osztani: az egyik fajtában a kb. 7-8 napos érlelés után felülúszva marad az élesztő (top-fermented), ezeknek a söröknek az érlelési hőmérséklete 10-25oC között van. A másik fajtában viszont az előérlelés alatt az élesztő lesüllyed az aljára (bottom-fermented) és az érlelési hőmérséklete alacsonyabb 5-9oC.
A harmadik érlelési módszer az, amikor nem adnak a cefréhez élesztő gombát, hanem spontán erjed a sör alapanyag. Ez nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, mint a segédanyagokkal érlelés. Ez a módszer már csak a Brüsszel körüli völgyekben használatos. Ez az ún. Lambic típusú sör. Mondanom sem kell, hogy ilyet nem lehet itthon kapni. A lambic típusú söröket sokszor valamilyen gyümölccsel ízesítik, legismertebb a meggyes változat, de gyakori még a szamócás, málnás, ill. barackos és feketeribizlis sör is. Innen jött az ötlet, hogy más söröket is ízesítsenek mindenfélével. Csakhogy a minőségbeli különbséget zongorázni lehetne.
Tekintve hogy a magyar sörgyárakban szinte kizárólag Lager típusú sört gyártanak (bottom fermented), a gyártási procedúra elég rövid. 2-5 hónap alatt végbemegy az ászokolás, nincs esély arra, hogy a gyümölcs meg a sör mély barátságot kössön egymással.  A Lambic söröket azonban 8 hónapig érlelik, és a gyümölcsös változatok úgy készülnek, hogy az utolsó 4 hónapban a gyümölcshússal együtt érlelik a sört. Így nem egy édesített, gyümölcslével felhigított és kis alkohol tartalmú löttyöt kapunk, hanem egy harmonikus, gazdag, kevésbé szénsavas, és igencsak nagy alkoholtartalmú sört iszogathatunk. Gyümölcsös sörök között sem lehetett 5%-nál  kevesebb
 alkoholtartalmút találni. Ismertebb nevek: Kriek, Timmermans, Lindemans.
A top-fermented fajták az Ale- típusú sörök. Ezek is igen jó minőségűek. Belgák közül ajánlom a Leffét (nem összekeverendő a Borsodi által gyártott Leffével!!), annak minden változatát. Egy kis ízelítő a minőségi sör minőségi bemutatásából: http://www.leffe.com/en
Illetve, ha valakinek alkalma van Westmallét inni, a legjobb barna sörüket kóstolhatja meg vele (very dark kategória). Azonban a Westmalle más jellegzetességgel is büszkélkedhet, top-fermented sörök közül is trappista sör. Vagyis a trappista szerzetesek területén, vagy amellett gyártják, nagyon szigorúan ellenőrzött körülmények között, és a gyártásban a szerzeteseknek is szerepe van.
Ezzel szemben a Leffe "csupán" apátsági (abbey) sör, ami gyakorlatilag a trappista sörök utánzata.
Egyéb tapasztalatom még a Palm nevű sörrel volt, ez egy amber ale típusú sör, szintén top-fermented, de ezen belül is ún. spécial belge, mert extrém magas hőmérsékleten, 25-27oC-on fermentálják, és kevesebb komlót tartalmaz, mint angliai ale testvérei, így kevésbé keserű.

Mindemellett megjegyezném, hogy a minőségi sörözéshez hozzátartozott az is, hogy nem ropi vagy sós mogyoró volt a sörkorcsolya, hanem sajt (trappista sajtnál jobb minőségű) és szalámi kockák... Másik megjegyzés, hogy ezek a sörök nem kis pályások, legtöbbjük 10% alkohol tartalom körül mozog, ráadásul sunyi módon itatják magukat, mert eszméletlenül finomak. Szóval csak óvatosan a mennyiséggel :)

Félig hamis japán vacsora

Ma este kenyér és egyéb hiányosságok miatt előszedtem  pár hete őrizgetett Snack-emet. Nos, ha valaki összehasonlítaná a simán főzött snack-et azzal, amit én rittyentettem, nem biztos, hogy nagy hasonlóságot érezne. Ami nem is csoda, mert annyi keleti érzést gyömöszölök ebbe a kis zacskós levesbe, amennyire csak tőlem telik.
Viszont a küzdelem abszolút kifizetődik, egy nagyon finom, tápláló, téli estéken melengető levest kapunk cserébe.

A titok:

Először is valami zöldséget aprítunk a megfelelő mennyiségű vízbe. A számba vehető zöldségek, ami még megőrzi az autentikusságot, mondjuk póréhagyma, sárgarépa apróra darabolva vagy egy kis jégcsapretek (nem kell megijedni, a jó jégcsapreteknek nincs olyan erős retek íze, mint a hazai fajtáknak).

Szép kis csíkokra vágunk némi kombu algát, jó nagy adag katsuobushit (bonito halpehely), szójaszószt, kicsit kevesebb mirint (édeskés főző rizsbor) teszünk a vízbe, és mehet rotyogni, h a zöldség megfőjön kicsit, az ízek összeérjenek. Mehet bele a snack tészta, amit keleten jóféle ramen-nek hívnak, és a snack fűszer (én a csípős csirkét szeretem). Amikor a tészta már puha, mehet bele a felszeletelt surimi (préslet főtt halrudacskák), csak épp összeforraljuk, és kiöntjük vmi szép tálkába. Beleütünk egy tojást, pálcikákkal elkeverjük, hogy a forró lébe pár pillanat alatt megfőjön a tojás, és kellemes szürcsölések közepette elfogyasztjuk. :)

 itt uborkával helyettesítettem a sárgarépát

Aki megijedne a hozzávalóktól, a katsuobushin kívül minden beszerezhető itthon(még lehet az is, csak nem járok annyit Pesten), és nem is drága.

A levesünk kétszeresen is hamis, mert egyrészt nem ramenből van, hanem snack-ből, de szerintem a különbség elhanyagolható. Azonkívül a ramen nem japán, hanem eredetileg kínai étel. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek. Itadakimasu! :)

Antwerpeni élmények I.

Volt szerencsém pár hete Antwerpenben járni. Nem nagyon szoktam utazgatni (habár szeretek), de mostanában úgy látszik kénytelen leszek. Sajnos szakma miatt kell menni, de azért volt-lesz időnk nézelődni is.

Tehát Antwerpen visszanézőben.  Fárasztó, fejfájós, de igazán élménydús volt. Sajnos 3 nap egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy bármi átfogó képet kapjak a belgákról, de azt máris elmondhatom, hogy biztos nincs okuk különösebb panaszra. Az idős nénikék is fitten rohangálnak (na ha nem is rohangálnak, de semmi prolinéni és társai, divatosak, frissek, és kikíméltek), a sörözők munkanapon is megtelnek, a pincérek készségesek (fülbedugós walkie-talkien értekeznek egymás közt…nem semmi), és rakásra vannak csokival J. Na meg templommal.

 

 

Miasszonyunk katedrális

 

Természetesen hű maradtam alapelvemhez, hogy egy nép megismeréséhez a gyomron át vezet az út, szóval kiélezetten kajtattam a jellegzetes ételek után.

 

Vettem igazi belga csokikat, étcsokiba mártott kandírozott narancshéj rudacskákat (munkatársaknak :P), válogatott bonbonokat, Grand Mangier-s töltelékkel, rumos mazsolás trüffelt, pisztáciásat, mokka-marcipán csigát, és krém trüffeleset, ami az eladó hölgy szerint különlegesen habosra van kikeverve. (Bonbonokról is fogok még szólni ;) )

 

 

 

 

Sajnos hazáig vissza kell fognom magam, mert Taro-kun-t nem hagyhatom ki a kulináris élvezetekből J Szereztem macaront is, csupán egy éve akarok ilyet enni. Őszintén megvallva úgy jártam vele, mint a Philadelphia c. filmmel anno. Annyira vártam már, hogy mindenféle glóriába és dicsfénybe öveztem, és a végén kiderült, hogy csak egyszerű mandulás habcsók, nincs benne semmi ambrózia. Nem rossz, de én nem csapnék ekkora hűhót körülötte, és ha belegondolok, hogy elvileg milyen nehéz megcsinálni…pfff…

Viszont a fénypont este volt, amikor is egész napos waffle-s kocsik előtti sóvárgó elmeneteleim után végre tényleg sikerült igazi brüsszeli waffle enni. Nos azt nem tudom, hogy milyen a sima, mert én rögtön meggyes tejszínhabosat kértem, de egyáltalán nem bántam meg. A tejszínhab nem volt csömör, a meggyes szósz kellemesen savanykás, a waffle meleg, édes és a széle ropogós, egyszerűen zseniális!! Meg is dicsértem az árust, aki hálás mosollyal megköszönte. Megérdemelte a pozitív visszajelzést.

Na meg hát a sörök. Szerencsére sikerült rávenniük a lányoknak, h beüljünk sörözni, pedig már alig álltam a lábamon, sajgott a fejem, na de hát adjunk az érzésnek. Mindenki úgy gondolta, hogy csapoltnál alább nem adjuk, én Leffe Ruby-t kértem, de társaim jóvoltából belekóstoltam az igazi „very dark” sörbe is (Westmalle), és egy valódi belga sörbe (Timmermans), igaz szamócás volt. Sörökről bővebben holnap (vagy holnapután) J

Hajimaru - Kezdet

Első bejegyzésként sajnos nem tudok valami hatalmas felütéssel kezdeni. Régóta halogattam, hogy belevágjak az írásba, így gyorsan belecsaptam éjnek évadján :)

 

Hogy rögtön a zaccos mélységekbe turkáljak, ma káposztás tésztát csináltam, ami egy vízválasztó étel, valaki vagy utálja, vagy imádja, és mindenkinek meg van a sajátos ízlése a káposztás tésztát illetően. Jómagam inkább a borsos, pikáns verziót kedvelem.

 

Megjegyezném azonban, hogy azok a magyar honfitársak, akik viszolyognak a keleti ízektől, nem is tudják, hogy ez a nagyon is népi eledel mennyire keleti ízvilággal rendelkezik. Az édes-sós-csípős ételek igencsak napkeletről származnak. Eszembe is jutott, ha egyszer kijutok keletre, megtanítom a kínaiaknak ezt a receptet (vagy a japánoknak). Valószínűleg lelkesebben fogadják majd, mint a tejberizst :)