Mugicha

Ha nyár, akkor minél több frissítőt kell kitalálni, hogy életben maradjunk a hőségben. Kifejezetten igaz ez az idei nyárra… Nem titkoltan gyűlölöm a meleget, utálok izzadni, stb… Ezért végtelen mennyiségű hideg italt tudok magamba tölteni ilyenkor, hogy ép elmém megőrizzem. Minden nyáron van valami új kísérletem, most a mugicha nevű, japán teát próbáltam ki, ami árpatea magyarul.

Elég drágán lehet boltban megkapni a kész árpa teát, így a youtube-bal felvértezve nekiláttam magam elkészíteni. Nem nagy ördöngősség, bárki, akinek van egy kis szabadideje megcsinálhatja otthon.

Először is vegyünk bioárpát. Ha nem mugicha-nak, akkor megfőzve köretnek is kiváló husihoz, vagy salátába, bár ahhoz a gersli minőség is elég. 

Úgy számoljunk,hogy 1dl teához 1 evőkanál árpa kell.

Mindenekelőtt megmossuk az árpát a kosztól, portól alaposan, majd hagyjuk jól kiszáradni. Szűrőben a legalkalmasabb mosni, mert akkor ebben szépen ki is tud száradni, mindenfelől át tudja a levegő járni. Én este mostam, éjjel kiszáradt. Másnap reggel száraz serpenyőben megpirítjuk a magokat, amíg szép sötét barnás színt kapnak. Ez eltarthat 20-25 percig, folyamatosan kevergetni kell, nehogy leégjen! Ha a kívánt színt elérjük, akkor hagyjuk kihűlni, majd jól zárható üvegben eltehetjük. Ha teát akarunk készíteni, csak forró vízzel leöntjük, hagyjuk ázni, majd leszűrjük, hűtőben hagyjuk hűlni, majd fogyasszuk. Lehet édesen is, vagy csak magában. Ha jól végeztük a dolgunkat szép, átlátszó, sárgás teát kapunk. Minél erősebb ízt akarunk elérni annál jobban pörköljük meg a magokat. Télen biztos finom melegen is. Az íze nem meglepően pörkölt gabona íz, de szerintem nagyon finom. Japánban hagyományosan a nagy melegek idején isszák jegesen.

Balról: nyers árpa, pörkölt árpa és a tea

Kellemes kísérletezést!

Eltűnés…

Eléggé eltűntem a blog színéről az utóbbi.. húú nagyon hosszú ideje. Ennek oka egyrészt a főnök váltás, ami új rendszert, kicsit hosszabb munkaidőt, és stb. jelent.

Másrészt amikor elkezdődik egy új év, általában igyekszem újítani magamon, a szokásaimon, a rosszakat elhagyva, és szerezni pár jó szokást a helyükre.

Ennek jegyében ezt az évet a kihívások évének jegyeztem be: skatulya kitörés és önmagam korlátaiból való kitörés a cél. Ha minden jól megy, akkor nyilván ez a további évekre is igaz kell, hogy legyen :).

Szóval január 2.-án elkezdtem jógázni, mivel a sok főzőcske miatt, eléggé ki vagyok kerekedve, és lusta is voltam eddig mozogni, azonfelül a rugalmasságom egy baltanyélhez kezdett hasonlatossá válni. Elmondhatom, hogy az utóbbi 4 és fél hónapban magamhoz képest rengeteget fejlődtem, és nagyon élvezem a mozgást. Eljutottam odáig, hogy igénylem a napi jógázást, és kezd a tartásom is javulni. Ez a mozgás forma azért is tetszett, mert a mentális képességeket is remekül fejleszti, és nem az a „izzadjunk még ki egy kis zsírt!” típusú dolog.

A skatulya kitörés a jogosítvány szerzés, bizonyítván, hogy megy ez nekem. :) Az elmélet, és az elsősegély után most kezdtem a gyakorlati órákat. Sose voltam nagy autó rajongó, de be kell valljam állatira élveztem az első órát. :) Jó buli!

Aztán nekiveselkedtem újra a japán nyelv megtanulásának, szereztem újabb könyveket (rettenetes gyűjteményemet még bővítettem, de minek… ), és gyönyörű füzeteket, és tanulok, amikor csak időm engedi.

Most pár napja belevágtam a #100happydays nevű kihívásba is, úgyhogy kb. augusztus végéig minden nap posztolgatok képeket arról, ami aznap boldoggá tett. Sajna eddig eléggé kaja központúnak tűnik a dolog számomra, ami nem vet rám túl szofisztikált fényt, de hát ez van :) .

És visszakanyarodtunk az ételekhez. Eddig is pártoltam az egészségesebb ételeket, melyektől maximum az ízmegszállotságom tud eltántorítani néha, de most még jobban igyekszem ehhez tartani magam. Egyrészt úgy éreztem kezdek cukor függővé válni (süti, süti, süti!!), és semmilyen ilyen függőséget nem szívlelek, így igyekszem elhagyni a cukros dolgokat, rágcsálni valókat. Helyette kegyetlen smoothie gyártásba kezdtem, ez az uzsi minden nap, süti helyett :). Szigorúan gyümölcsből! Esténként igyekszem zöldséget enni csak, reggelire műzli helyett éjszakai áztatott zabpehely van chia maggal, rá az aszalt vörösáfonya-lenmag - tökmag szentháromság :), és a főételeket is igyekszem sok-sok zöldséggel kevesebb szénhidráttal készíteni.

Summa summárum egy kis életmód váltás. Mindezek persze tetemes időt vesznek el , főleg ha tényleg alapos akar lenni az ember. Így a blog rendesen kiesett az életemből, inkább Instagramon posztolgatok.

Ennek ellenére igyekszem ide is feltenni recepteket most már. Hamarosan jelentkezem újra…

Csak úgy...

Tegnap almakompótot főztem, mert párom beleesett a hasmenős vírusba, és lábadozásában ezt kívánta meg. (Többször kéne főznöm almakompótot, mert gyors, eszméletlenül finom és olcsó.)
Találtam még egy kicsit öregecske lime-ot a gyümölcsös tálban, ennek a felét facsartam, csak úgy kézzel az almákra nagy boldogan, hogy milyen jó sok leve van. 
"-Milyen jó, hogy ennek is ennyire tudsz örülni, hogy sok leve van mondjuk a lime-nak! :) " - mondja nekem Taro-kun, ahogy figyeli a műveleteket. 
"Naná, hogy örülök-mondom én- ritkaság, hogy ennyire jó lime-ot talál az ember."
"Tetszik, mert látszik, hogy mennyire szereted az alapanyagokat."- mondta erre ő. 

Na valahol itt kezdődik azt hiszem minden, ami ebben a blogban található. Valóban imádom a jó alapanyagokat, és az egyszerű alapanyagok a kedvenceim, amikből megint nem túl bonyolítva valamilyen harmonikus ételt készítek. 

Itt található szerintem a mély kötődésem a japán konyhához. Ezen belül is nagyon tetszik a "Kansha" irányzat, ahol semmit nem pocsékolnak el, minden kis részletet feldolgoznak, amit csak lehet. Ez az igazi tisztelet a természet és az ételek, végső soron pedig saját magunk felé. Az étel, amit készítünk, ahogy készítjük híven tükrözi a Világhoz és az önmagunkhoz való viszonyunkat. Ha törődünk magunkkal, ha tiszteljük az alapanyagokat, a sokat hajtogatott fenntartható fejlődést, akkor nem is lehet csak odafigyeléssel, precizitással és egészségesen főzni. 

Végtelenül tud lelkesíteni az, ahogy keleten a főzést művészi szintre tudják emelni, és nem csak az éttermekben, hanem a hétköznapokban is, mert tudják, hogy a munkába szürkült hétköznapoknak van a legnagyobb szüksége arra, hogy egy tál leves felett elcsendesedjünk, és örüljünk az egyszerű ízeknek.

Sajnos nem állíthatom, hogy elsajátítottam volna teljesen ennek a szemléletnek a csínját-bínját, de folyamatosan inspirálódom, hogy efelé haladjak. Éljen a #washoku !

Pitékkel tarkított, illatos ősz 2.

A következő pite, ami soron következik, egy szintén nagy klasszikus… természetesen nem hazánkban, hanem Angliában és Amerikában. Az az igazság, hogy ha valami olyan pitét találunk, amiről messziről szaglik, hogy talicskányi kalória van benne, kb. annyi amennyi egy szénbányászt is elműködtetne egy napig, akkor szinte biztos, hogy a gyökereket Angliában kell keresni. Fogalmam sincs, hogy hogyan képesek ennyi tömény desszertet enni, még akkor is, ha én is azt vallom, hogy a zsiradék a jó ízek lelke. Legalábbis a luxus ízeké. Na de mindegy.

Következzék a Banoffee Pie!

A Banoffee egy rafinált ötvözete a banánnak és a toffee-nak vagyis a karamellnek.

A pitéhez először is egy nagy konzervdoboznyi sűrített, cukrozott tejet kell megkaramellizálni. Nos, ha valaki Szegeden talál nekem konzerves sűrített tejet a város határon belül, akkor visítson, mert én nem tudok róla. Ennek hiányában fogtam 3 tubus sűrített tejet, belenyomtam egy alaposan kifertőtlenített befőttesüvegbe, jó szorosan folpackkal lezártam, és annyi vízben főztem órákon keresztül, amennyi a sűrített tejet ellepi, de a szájáig nem ér a csöbörnek. Ha elnyerte a megfelelő karamelles színt, akkor kivesszük, és lezárva hagyjuk kihűlni.

Fél zacskónyi vajas kekszet (kb. 10 dkg) ziplock zacskóban morzsásítjuk sodrófa segítségével, és összekeverjük annyi olvasztott vajjal, hogy marékra fogva egy adagot egybe maradjon a „tészta”. Belenyomkodjuk a pite formába, és ropogósra sütjük. Ha szobahőmérsékletűre  hűlt, rákenjük a karamellkrémünket, rászelünk annyi banánt, hogy szépen kitöltse a pitét, folpackkal bevonjuk és hűtőbe tesszük, amíg a krém valamelyest megszilárdul. Utána jöhet a tejszínhab, és a nagy zaba.

Na most. Ebből a sütiből nem lehet egy szeletnél többet enni egyszerre. Elképesztően tömény, de sajnos (vagy nem sajnos) kegyetlenül finom is.

A másik, hogy először karamellizáltam így sűrített tejet, és gyanítom, hogy mivel a türelmem fogyott két óra után, nem hagytam eléggé megkaramellizálódni. Aminek ez lett az eredménye:

A morzsalékot átjárta a szósz, így kanalas süti lett belőle, de meg kell valljam, hogy sokkal megnyugtatóbb volt így enni. Nem kellett aggódni a szeletelés, meg az adagok miatt se :). Mint valami amerikai Somlói-galuska verzió.

Viszont így utólag visszatekintve, nem csoda, hogy kissé elhíztam, ilyen pitéken élve csak erőteljes mozgással lehet ezt elkerülni :). Azért egy-kétszer az életben mégiscsak érdemes csinálni ilyet, szívfájdalmak, és borús napok kezelésére kiváló. :)

Másnapossági trükkök

A hétvégén elcsábított a helyi kézműves Sörfesztivál, mivel ugye imádom a minőségi söröket, és hát belga sátor is volt. Ami azt jelenti, hogy többet fogyasztottam az átlagosnál jóval erősebb sörökből, mint kellett volna. Így sikerült egy olyan rosszullétet produkálnom, ami még mára is kitartott egy kicsit. Igazán szép teljesítmény :). Hozzá kell ehhez tenni, hogy nem szoktunk eljárni iszogatni, edzetlen vagyok, és minden bizonnyal öregszem is, nem megy már ez :)

Szóval tegnap bevetettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy lábra tudjak állni. Ittam vizet, ittam multivitaminos-kálciumos pezsgőtablettát, ittam körtés-banános smoothie-t (egyébként nagyon jót tett). Ezekkel kb. 1 óra környékén képes voltam venni egy jó tust, és hozzáláthattam a valódi mentő ötlethez: a leveshez. Ilyenkor ez hiányzik a legjobban a szervezetemnek, valami jó meleg, sós folyadék.

Orja-leves lett rendelve még előtte héten, amit fel is tettem, na de az nem két perc mire megfő, úgyhogy gyorssegély kellett. Így született az alábbi miszó leves.

Fél órára minimum beáztattam 3 kb. 4x4 centis kombualga darabot, 5-10 szárított kis hallal egyetemben. Utána felforraltam, a habot eltávolítottam a tetejéről, ha volt, majd kivettem a halacskákat. Beledobtam 15 dkg-nyi kockára vágott sütőtököt, egy kis karikára vágott újhagymát, s amíg a tök puhult, addig papírtörlőbe csavartam egy fél blokknyi tofut, és kinyomkodtam belőle a felesleges folyadékot.

Ezután szép kockákra vágva ment a tofu a sütőtök mellé, hogy átvegye az alaplé ízét. Közben veszünk egy tálkába másfél kanálnyi miszót, és szépen a főzőlével homogénen elkeverjük, majd beleöntjük a levesbe. Átforrósítjuk és kész is. Én dúsítottam még egy kis konzerv vízigesztenyével, mert komolyan… a vízigesztenye mindenbe jó.  Illetve a puha textúrák mellé adott egy roppanósságot, ami izgalmasabbá teszi az egészet. Tálaláskor megszórtam még egy kis zöld újhagymával és kész is.

Mindenkinek csak ajánlani tudom! Nem csak másnaposságra :). Jön a hideg, mindenképpen fel kell készülni ilyen meleg leves receptekkel! Jó étvágyat!

Pitékkel tarkított, illatos ősz! 1.

Ha az asztalon heverne egy tábla csoki, és  mellette ott lenne az asztalon egy tál sütemény, biztos, hogy a süteményre rabolnék rá. Ez a gyökerekből fakad, otthon nem nagyon volt csokoládé, maximum sütibe való, de sütemény az szinte mindig volt, hála annak, hogy asztmás gyerek voltam, majd pár évre rá kaptam még három kistestvért, akiket édesanyám főállásban nevelt velem együtt, és volt ideje sütni. Így aztán elkerülhetetlen, hogy én is nagy süti sütővé váljak. Ennek két fő hátráltató tényezője van (az mellékes, hogy idő, meg a súlyomra vigyázni kéne :) ). Egyrészt nincs jó sütőm, másrészt hiányos a tudásom.

Ez utóbbit tematikus önokítással szokásom gyógyítani. Miszerint bizonyos időszakokban ráfekszek egy fajta sütire és addig gyártom, amíg azt nem érzem, hogy megfelel a minősége.

Tavasszal és nyárba fordulóan a sajttorta volt terítéken. Ezért is született itt már egy szamócás cikk, de emellett készült még egy pár, nem sok változtatással, de emberem nem nagyon panaszkodott a sajttorta dömping miatt :).

Őszre pedig a pite gyártást terveztem be. Kissé hadilábon állok az omlós tésztával, folyton idegesít, hogy nem vagyok elég gyors a morzsolgatás közben, ettől aztán tényleg lelassulok, és nem lesz ropogós, morzsálós a tészta. De ennek most véget vetek! Jöjjenek a piték! Kezdtem rögtön a sok éve dédelgetett csokis pitével. 

Csokoládés pite (Sorted Food)

tészta: 250 g hűtő hideg liszt, 125 g hűtő hideg vaj, 90 g cukor, 1 tojás

töltelék: 370 g  minél nagyobb százalékú étcsokoládé, 400 mL tejszín, 25 g méz, 85 g vaj

A trükk mindenképpen az, amikor az ember omlós tésztát készít, hogy nem csak a vajnak kell hidegnek lenni, hanem effektíve mindennek: a lisztet is beteszem pár órával előbb a hűtőbe, van hogy még a tálat is, amibe csinálni fogom. Biztos, ami biztos. Attól függ mennyire vagyok meditatív állapotban az omlós tésztához :). A kéznek sem árt egy hideg vizes kezelés előtte.

Szóval vaj+liszt gyorsan elmorzsolgatjuk, lehetőség szerint gyorsan, és homogénen, hozzá csapjuk a cukrot is (újabb csapda! Nem, NEM szabad a cukorral együtt morzsókázni, elvizesíti az egészet és hát… cseszhetjük), majd a tojást is, éppen elkavarjuk a morzsalékban, majd az előre odakészített folpack lapra borítjuk a keveréket óvatosan és a folpackkal együtt, bebugyolálás közben nyomkodjuk egy tömbbé a tésztát. Hűtőbe dugjuk fél-1 órára minimum. Kinyújtjuk lisztezett munkalapon, majd normál piteformába simítjuk. A kilógó tésztát kis ráhagyással levágjuk a széléről. Sütőpapíron nehezéket helyezünk a pite tésztára (nekem van egy zacskó babom erre a célra), megsütjük 200°C-on.

Közben felforraljuk a tejszínt, és az apróra vágott csokira öntjük, és addig kavargatjuk a keveréket, amíg szép fényes, kellemesen sűrű konzisztenciát kapunk. Belecsorgatjuk a mézet, tehetünk bele kis fahéjat, vagy mogyorót, diót, lehet variálni a tölteléket, én jelenleg csak a mézet raktam bele. A kihűlt tésztára öntjük a keverékünket, és mehet a hűtőbe, addig amíg gyönyörűen megszilárdul. Meleg vízzel kezelt késsel vágjuk szeletekre tálaláskor!

Fel kell készülni rá, hogy ez egy kalória bomba (mint szinte minden angol édesség), elég tömény, így egyszerre nem lehet belőle több szeletet megenni. Cserébe viszont jó pár napig rá lehet járni munka utáni jutalom sütiként :). Hát nem gyönyörű?!

Megjegyzem, hogy innentől még bőven van mit fejlődnöm, az egyenletes tészta kibélelésen át, a szép szélekig, valamint a homogénebb tészta kialakításában... Folyt. köv.! :)

Isztambuli kaja túra 2.

Sajnos nem jutott az előzőekben hely a reggeliknek, pedig igenis említésre méltó. Szerintem életemben nem élveztem ennyire egy szálloda svéd asztalát. Általában kényelmetlenül szoktam érezni magam, és bolyongok a tálak között, és a végén valami nem is finom kerül a tányéromra.

Itt olyan, hogy nem finom, nem létezett. Először is adott volt a paradicsommal sütött padlizsán, ami olyan isteni volt, hogy minden reggel azt ettünk…többek között… :) Nem szégyellősködtünk nah.

Terülj,terülj asztalkám...

vacak a kilátás a hotel tetejéről reggelizés közben :)

Aztán a legalább 5 féle olajbogyó, több saláta, valamilyen főtt-sütött tojás szószban, virsli paradicsomos szószban, darált húsos krumpli (reggelire?) és persze a hófehér sajtok ízléses kis háromszögekre vágva. Hozzá dukált a jó erős fekete tea, és a meggylé. Fogalmam sem volt Törökország főbb növényeiről, de a meggy nagyon dívhat, mert meggylé mindenütt volt, még fém dobozos „üdítő” formában is. Nagy örömömre, mert imádom a meggylevet. A másik fontos növény a petrezselyem. Mindenbe hajlamosak voltak petrezselymet rakni, ha főtt volt, ha nyers. Láttam is egyik reggel, amint a közeli étterembe rekesz számra cipelték be a friss zöld petrezselymet.

Sokféle felvágott is volt, amikből nem is kóstoltunk sokat, de az megdöbbentő volt, hogy még abba is képesek voltak pisztáciát rakni, pedig az ott sem annyira olcsó. Volt tésztasaláta is, illetve volt olyan saláta, aminek nagy része salátalevélből állt kevés paradicsommal, és sejtésem szerint szumákos öntet volt rajta. A szumák egy cserje termése, vöröses savanykás, aromás bogyóiból készítik az ízesítőként szolgáló port, illetve pépet az Erős Pistához hasonlóan.

Felszolgáltak még mindig valamilyen krémlevest is, amik hagyományos török lencselevesek voltak általában. De erről külön poszt lesz, mert nagyon jól sikerült lekopiznom, és megosztom majd veletek a receptet ;). Volt süti is, az egyik kedvencem egy sós túrós krémmel töltött kelt-leveles batyu volt.

Be kell valljam, hogy iszonyatosan hiányoznak ezek a remek reggelik, ilyen ébresztés után biztos sokkal jobb kedvű lennék itthon is, munkanapokon is. :)

Isztambuli kaja túra

Az előző cikkben említettem, hogy a törököknek milyen remek konyhájuk van, most erre szeretnék példákat hozni.

5 nap nem olyan túl sok, hogy mindenfélét lehessen kóstolgatni, főleg, hogy több mint fél napokat a munka tett ki, de igyekeztem. Első nap, miután fel lett tüzelve a kíváncsiságom, a büfében ahol ettünk elvettem az étlapot, és mindent kiírtam róla, majd este megnéztem, hogy mit takarnak a nevek. Így kezdődött az ismerkedés. :)

Természetesen nem hagytuk ki az ismert kebabot sem, de én jobb szerettem az itthon kevésbé ismert dolgokat kipróbálni. Így második nap ez volt terítéken:

Az első képen iskander kebab van, és nagyon nagyon finom volt, sok paprikával, birka húsból. A másik agyagtálban kihozott egytálétel a güveç (güvecs), amely csirkéből, sok paprikából, paradicsomból sajttal összesütött étel. Ehhez hatalmas pita szerű kenyeret adnak, és mindenáron akartak még adni valamilyen salátát. A desszertet sem hagyhattuk ki, sütlaçot ettünk ez a török rizspuding. Hasonló, mint a mi tejberizsünk, de sokkal kevesebb a rizs benne. Végül az elmaradhatatlan tea :).

A másik hagyományos vacsoránk nagyon egyszerű volt, én Tavuklu Pilav-ot ettem ( a tavuk mindig valami csirkéset jelent), vagyis csirkés csicseriborsós piláfot, sok-sok ayrannal leöblítve. Az ayran egyébként enyhé sós, selymes joghurt, amit jéghidegen illik fogyasztani, és valóban így a legjobb. Jövő nyáron ilyennel fogom tömni magam, miután már kikísérleteztem, mert ennyire jól hűsítő italt nem ismerek másikat. A másik ételnek sajnos nem tudom a nevét, de nagyon hasonlított a mi babgulyásunkhoz.

Még egy igen hangulatos vacsoránk volt, amikor is egy mozgó kordéról (ezek mindenütt ott voltak, mindenfélét árultak) vettünk elképesztő olcsón csomóba sütött, lisztbe forgatott apróhalat, sok salátával, citrommal, és friss veknivel. Talán az egyik legjobb étel a Földön.

Halpiac részlete

Az év második nagy utazása

Igen, igen megint utaztam, egy kis inspiráció gyűjtés és persze szakma miatt. A helyszín pedig Isztambul volt. Megmondom őszintén, hogy a Hagia Sofián és a Boszporuszon kívül nem mozgatott meg bennem semmit a dolog. Nem izgatott a Közel-Kelet soha. Nos ez ott létem első 24 órájában hatalmas fordulatot vett. Isztambul elképesztően jó hely! Már annak aki képes a lazaságra, mert itt a stresszelést, és idegeskedést messze el lehet felejteni. Egy darab ideges törököt nem láttam, mondjuk elhízottat se. A város annak ellenére, hogy valóban zsúfolt, és tömeg van (kb. 15 millióan lakják plusz turisták…) mindemellett a mediterrán térségre jellemző szagok is jelen vannak. Továbbá minden igyekezet ellenére is elég sok a szemét, kb. Budapest Zugló környékét idézheti a dolog. DE! Az emberek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek, nem igen lehet eltévedni, nekünk 5 nap alatt egyszer sem sikerült, pedig nem bújtuk a térképet folyton. A müezzin habár hangszóróból szólt elragadó hangulatot árasztott, hiányzik azóta is. Egy szó mint száz, szeretnék még visszamenni.

5 nap körülbelül arra elegendő, hogy minden tipikus turista központú helyet meglátogassunk. Se többre, se kevesebbre. Ebbe ugye beletartozik a Hagia Sofia, a Kék Mecset, Topkapi, Nagy Bazár, egy sétahajókázás, helyi piac, némi tenger nézegetés, mert fürödni itt nemigen lehet, és minden este valami jellegzetes török étel :).

A konyhájuk zseniális, érződik, hogy mennyi mindent átvett tőlük a magyar konyha. Sajnálatos módon jószerével csak az alapanyagokat, az elkészítés módját már nem.

Pl. adott légyen a padlizsán. Olyan isteni módozatokon készítik el, hogy valóságos szentségtörés a magyar konyha részéről, hogy merészeli panírban kirántani azt az isteni gyümölcsöt. Sokkal több zöldséget, gabona félét fogyasztanak mint mi, és kevesebb húst. Valamint többségében muzulmán országként nem igen lehet alkoholt találni, kemény munkába és sok pénzbe kerül egy üveg sör megszerzése is. Cserébe dohányoznak, mint a gyárkémény….valamit valamiért :).

Beszéljenek a képek, a következő cikkben rátérek a konkrét ételekre is ;).

A Kék Mecset teljes pompájában

A gyönyörűséges Kék Mecset belülről

A Boszporusz

Szeráj hangulat a Hagia Sofia egyik sarkában

Hagia Sofia

Kikötői naplemente

Férfiak mosakodnak be imához

Szóval, aki teheti menjen Isztambulba egyszer az életében, nincs messze, nem drága, cserébe egzotikus és felszabadító. Ti tudtátok például, hogy ott vadmadarak a zöld kis papagájok? Mindenütt ott cserregtek, mint nálunk a verebek, nagyon hangulatos volt. :)

Szerbusztok Olvasók! (már akik vannak :) )

Lassan számomra is véget ér a nyári hááát.. nem pihenésből adódó blog-szünet. A nyár az nagyon nem az én hónapom. Utálom a meleget, mert gyűlölök izzadni, és ki nem állhatom a vakító fényt, valamint nyár végén kitör az allergiám és rettegve várom kb. július közepétől, hogy mikor jön el a végzetes nap, amikor már nem kapok több levegőt, viszket mindenem, és nem, nem, a gyógyszer csak abban segít, hogy ne haljak meg...

Szóval főzni sincs túl sok kedvem, átváltok vegetatív főzésbe, vagyis létfenntartásért főzök, nem blogra valónak, kíváncsiságból . 
Persze most mondhatnánk, hogy most nem is volt meleg nyarunk, sok volt az eső, amiért szinte minden hűvös napon hálát adtam az Égnek. Született is közben egy-két használható étel, szóval majd jönnek a posztok, annál is inkább, mert izgalmas utazáson veszek részt éppen most is, és remek lendületet fog adni azt hiszem :) 

Kis szivárogtatásért kattints ide. :)

Addig is mindenkinek amennyire lehet kellemes iskola-egyetem kezdést, és gyors visszarázódást a munkába! (nekem is fájni fog.. )

Hamarosan folyt. köv. !

Mi ez a furi cucc? Ez furikake!!

Sokan nem szeretik a rizst, mert unalmas, ízetlen, nem is értik, hogy keleten hogy tudnak szinte állandóan azt enni. A keleti embernek egyrészt ez olyan, mint a kenyér, születésüktől fogva szeretik, nekik az íze sosem unalmas.

Mindennek ellenére azért ők sem eszik mindig minden fűszer nélkül. A rizsre szórható ízesítőket hívják furikake-nak. Igen sokféle változata ismert, lehet vásárolni is, de otthon is egy pár elkészíthető. Erre remek ötleteket lehet kapni a Just Bento oldalon.

A legelterjedtebb és legközkedveltebb a gomashio, vagyis a sózott szezámmag (goma-szezámmag, shio-só), sokszor bentóba az ume gomashiot használják, ahol az ume a sózott ecetes szilva, szintén nagyon kedvelt íz a rizs mellé. Majd egyszer veszek én is ilyet, mert halál aranyosak az ume-s kis rózsaszín virágok benne :)

A másik nagyon alap az a yukari, ez vörös perilla levélből készül. A perilla számomra egy nagyon kacifántos dolog, mert hogy fordították már szezámlevélnek, keleti bazsalikomnak, mindenfélének, de az a legtisztább szerintem, ha a perillánál maradunk. Igen jellegzetes, semmivel össze nem keverhető íze van. Szokták savanyúságként eltenni, leforrázzák és rizsgolyókat csomagolnak bele, nyersen salátákba, vagy megszárítva furikake-nak. Nagyon finom, próbáljátok ki egyszer! A yukari ráadásul kellemes lilás bordóra festi a rizst :)

A furikake lehet egyszerűen nori apróra morzsolva, vagy például apróra vágott bacon ropogósra sütve, vagy szárazra és apró darabokra sütött tojás, szárított halak, katsuobushi, szinte bármi, ami száraz, szórható, és jól megy a rizshez. (természetesen van zöld teás is :) )

Ebbe a bentóba felhasználtam a birtokomban lévő yukarit:

Van benne sajt-sonka tekercs, a jól ismert répás-káposztás fokhagymás összesütött zöldség, mézes-szójás bab, illetve surimi tamagoyakiba csavarva, uborka virágok, yukarival és szezámmaggal szórt rizs. Ugye milyen guszta? :) Meg kell jegyeznem, hogy Taro-kun nem rajongott a yukariért, szerintem nagyon jó, kissé savanykás, enyhén fűszeres íze van.

Éppen úton van a yuzu kosho furikake is, ez citrusos-chilis-noris finomság lesz, majd arról is beszámolok! :)

Szuper nyári bentó

Ez az ebéd is a gyorsaság és tápanyagdússág jegyében készült el.

Teriyakis csirke

Szerezzünk csontozott csirke combot, vagy csontozzunk ki úgy, hogy kb. 75 dkg husi maradjon. Vágjuk falatnyi darabokra, és kis olajon süssük zsírjára. Ekkor adjunk hozzá 2-3 ek. mirint, 2 ek. szakét, vagy fehérbort, 3 ek. szójaszószt, ízlés szerint egy kis cukor még mehet bele. Óvatosan addig sütögetjük még, hogy ne kapjon oda, de szép fényes barna máz legyen a husikon. Apóra vágott metélőhagymával lehet díszíteni. A bentóba egy kis shichimivel is meg lett szórva (chilis fűszerkeverék). 

Zöldség tempura volt mellé. Ez annyiban változott, hogy most már volt rendes tempura lisztem, ami kicsit meg is van fűszerezve, ebben sültek ki, a zsenge tök és padlizsán szeletek, illetve a spárga, póréhagyma és kaliforniai paprika szeletek. A hagyma, a padlizsán, és a spárga volt a legjobb!

A halacskában citromos szójaszósz bújt meg.

Itadakimasu!

Szamóca, szamóca, szamóóca…

Habár lassan vége a szezonnak, mégis megosztom ezeket a sütiket veletek, ha mást nem jó lesz jövőre ötletnek.

Sajnos a munkahelyi költözés eléggé megakasztott a mindenféle bloggal kapcsolatos dolgokkal, erre a hőség is rátett egy lapáttal. Vagyis nem volt fotózni valóm, nemhogy írni való időm, de azért akad egysmás, amit illik pótolnom.

Az első az én ultimate laktózmentes sajttortám egy kis csavarral.

Mivel párom laktóz érzékeny sokszor igazi kihívás valami olyan megoldást találni, ami lehetővé teszi a finomságok elkészítését, de ő se lesz rosszul. Bevált remek módszerem a sajttorta esetében, hogy veszek kb. 1 kilónyi laktózmentes tejfölt (azt senki nem mondta, hogy olcsóbb is lesz, mintha mascarponéból készülne :P ), és előző este szépen lecsöpögtetem őket egy tiszta konyharuhába csavarva és felakasztva. Másnap délutánra gyönyörű, sűrű, savó mentes krémet kapok. Nos egy kis matek: 8 kis pohár tejfölt szoktam venni, ez kapható általában, ebből 7-et felrakok csöpögni az 7x150 g , azaz 1050 g tejföl megy csöpögni. Ebből nagyjából 750 g krém marad. Ennyiből lesz ilyen szép magas a torta. Hozzáadoma megmaradt 1 pohár tejfölt, belecsapok még két tojást, ízlés szerint porcukrot, minimum kettő vaníliás cukrot, pár kanál lisztet. Kb. 250g darált kekszet annyi olvasztott vajjal összekeverek, hogy ha marokba szorítok egy adagot, akkor egybe maradjon, de ne legyen olajos! Ezzel szép magasan kibéleljük a tortaformát, és a 200 fokos sütöben 5-10 perc alatt elősütjük. Utána óvatosan beleöntjük a krémet, és most már csak 160 fokos sütöben sütjük kb. 45 percet, ez sütőtől függ, és hagyjuk ott kihűlni. Persze ellenőrizni kell, hogy ne maradjon nagyon folyós a közepe, de ne legyen túl sütve se, mert akkor száraz lesz.

Közben a szamócákat durvára darabolom, kis cukorral, vaníliás cukorral egy edényben öntetet főzök belőle. Ezt sem kell agyon főzni, jobb ha még egy kicsit friss a gyümölcs benne. Én egy kis balzsamecettel is megvadítottam, csak annyira, hogy pikáns legyen.

A kihűlt tortát a hűtőbe teszem minimum 3-4 órára, de jobb, ha egy éjszakára. Így másnap gyönyörűen szeletelhető, öntettel leöntve tálalom.

Ennek a sajttortának ugye az a hátránya, hogy legalább 2 nappal előre be kell tervezni, de megéri, mert isteni! Őszintén szólva nekem jobban ízlik, mint a mascarponés verzió, mert sokkal könnyebb az egész.

Ha ennél gyorsabb sütire vágyunk, és a hőségben nem akarunk sütögetni akkor a következő szamócás pitét javaslom.

Abszolút csalás az egész, előre figyelmeztetek mindenkit!

Bolti gyümölcstorta alap (tapasztalataim szerint egész jók), vettem lemon curd-öt (isteni főzött citromos krém, most már Szegeden is lehet a Tescóban kapni, habár az otthon készített jobb). Az alapot megkenem a krémmel, a felezett szamócákkal szépen kirakom. Megszórtam pirított szeletelt mandulával, és egy gyors kis zselatinnal megkenegettem a gyümölcsöt, hogy szép fényes legyen, Voilá! „Sajnos” gyorsan meg kell enni, mert a krém hajlamos eláztatni a piskótát :).

Jó édesszájúskodást!! :)

Hosszú hétvégi kirándulás

Imádom a májust, több okból is. Egyrészt még ha szerencsénk van nincs túl meleg, virágoznak a fák, madárcsicsergés, évforduló, a hónap végén Hídi Vásár, és a hónap elején pedig kedvező években hosszú hétvége!!

Amióta Taro-kun hazajött nincs olyan hét, hogy ne lenne valamilyen program, aminek nagyon örülünk mindketten, mert elég unalmasan teltek a hetek az elmúlt évben, és ezen amúgy is változtatni akartunk. A hosszú hétvégén is úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni, és Taro-kun most rá van kattanva a fákra. A NAGY fákra, így Szarvasra mentünk az Arborétumba. Mivel egész napra terveztük a dolgot, így muszáj volt bentókat készítenem :).

Szerintem életem eddigi talán leglátványosabb, „legjapánsztenderdesebb” doboza lett.

Vettem piacon friss spenótot, meg zöld spárgát, ezek most a legjobbak.

A spenótot megblansírozzuk, hasonlóan a megpucolt spárgát is. Sokan félnek a spárgától, pedig egyáltalán nem ördöngős dolog vele bánni. Az alsó felét zöldséghámozóval meghámozzuk, megmossuk, majd sós-cukros forró vízben 5 percig főzzük, és kész. Innentől kezdve szinte bármire felhasználható, pitébe, tésztával, vagy esetemben 5-6 centis darabokra vágtam őket, és hármasával baconbe csavarva kisütöttem őket.

A blansírozott spenótot jól kinyomkodtam a víztől, és henger alakúra formáztam. A szokásos tamagoyaki alapot készítettem el, de amikor a tojás feltekerésre kész volt ráhelyeztem a spenőt hengert, és azzal együtt tekertem fel, majd folpackba becsavartam szorosan és pihenni hagytam. Ez fontos lépés, mert különben nem marad később egyben.

Sonka szeleteket és sajt szeleteket egymásra helyeztem, és szorosan felcsavartam, majd szintén folpackba bugyolálva töltötték az éjszakát. Reggel már csak a poliposra vágott virslit kellett megsütni, és felszeletelni a sajtos sonka tekercseket, valamint a spenótos tojástekercset. A rizst is frissen főztem.

Emellett raktam banánt, meg málnaszörpöt, és semmi sem állhatott utunkba. :)

Ezek a tekercselős dolgok egyébként nagyon jól néznek ki, és remekül variálhatók. A Cookpad végre van angol verzióban is, innen rengeteg jó ötletet lehet meríteni!

Bentó doboz debütálás a blogon!!!

Igen végre eljutottam oda, hogy feltegyem az új hagyományos bentó dobozaimról a képeket, és a recepteket! Hurráá!! :) Nagy álmom vált valóra velük, és meg is úsztam elég olcsón a dolgot, hál az ebay-nek. Kb. fele annyiért szereztem meg őket, mintha Magyarországon szerzem be. Ez sok mindent elárul…

Két dolgot azért meg kell jegyeznem. Mivel már nem csak magamnak főzök sajnos nem mindennap vannak használatban a dobozok, mert van amikor nem lehet ebbe beletuszkolni a dolgokat. Másik, hogy ez bizony nem férfiméret, mint kiderült. Szegény Taro-kunt nyúztam vele kb. 1 hétig, de nem lakott annyira jól vele, hamar lemerült az  elem, és ilyenkor Taro-kun teljesen munkaképtelen, így le kellett állnom vele. Öröm az ürömben, hogy így enyém mindkét doboz, hehe.. :D

Lássuk a zöldet!

Ez volt az első próbálkozás, az aljába került egy kis családtól kapott sült oldalas, felülre pedig szójaszószba és mirinbe pácolt keményre főtt tojás, és lencsesaláta került. Eléggé szénhidrát mentes, nekem mondjuk ez ideális.

A lencsesaláta: egy konzerv főtt lencse, a gyorsaság jegyében, valamint apróra kockázott répa és szárzeller. Mindezt meglocsoltam olivaolajjal, citromlével, só, bors is került rá, és kész.

Ha valaki csak úgy önálló fogásként szereti a lencsesalátát meg lehet még dobni sonkakockákkal, vagy vega egytálételként tojással.

Jön a kék! (nekem ez tetszik jobban)

1. kör

Első körben alulra rizs került, felülre pedig a maradék répából és zellerszárból kinpira. Mellé szezámmagos csirke került. Ezt azért szeretem, mert irtó egyszerű s gyors elkészíteni, pusztán az olajfröcsögést nem szívlelem benne, de teljesen lehet reprodukálni a gyorséttermi verziót úgy, hogy tudom is miből van.

Feldaraboljuk kb. 2x2 centi kockákra a csirkemellet. Egy tálban összekeverünk lisztet, 1 tojást fél sütőport és annyi vizet, hogy nokedlinél folyósabb tésztát kapjunk. Mennyiséget azért nem írok, mert ez a hősmennyiségtől függ. Ha mégse találnánk el, akkor simán lehet pótolni. A husi kockákat papírtörlővel leitatjuk (ne lisztezzük!) megforgatjuk a tésztában őket (ez az undi rész, de szerintem vicces),  és szépen egyenként forró olajban aranybarnára sütjük őket.

Közben összekeverünk ízlés szerint ketchupot, mézet, én szoktam hozzá rakni egy kis Édes Annát, de aki csípősen szereti tehet hozzá Erős Pistát is, hogy legyen benne egy kis paprikás íz is, valamint sok-sok pirított fehér szezámmagot. A pirított szezámmagot legkönnyebben egy száraz serpenyőben alacsony lángon kavargatva gyárthatjuk le. A kisült csirke falatokat a szószban alaposan átforgatjuk, hogy teljesen bevonja, és kész is.

2. kör

A husi része a már-már hagyományosnak mondható japános burgerek, a szénhidrát petrezselymes tört krumpli volt, majd mellé került az egyik kedvenc salátánk. Főtt csicseriborsót összekeverünk felszeletelt, majd negyedekbe vágott uborkával, fekete olajbogyóval, kevés kapribogyóval, és citromos, olivaolajos, sós szósszal meglöttyintjük.

Nekem ezek az adagok teljesen megfelelnek, így főleg nőknek ajánlom ezeket a dobozokat (500 mL a belméret).

Nudli x-edik verzója :)

Mint tudjátok nagy rajongója vagyok a krumplinudlinak, merthogy egyszerű, és csak a fantázia szab határt a változatainak. Gyorsnak nem gyors, de lusta háziasszonyos, vagyis lehet hagyni magától főni a hajába főtt krumplit, utána lazán gyorsan összekeverjük,  gép módjára nudlikat vágunk belőle, és mehet is főni.

A csavar ott jött be most a dologba, hogy keresztezte a koreai konyha útját. Történt mégpediglen, hogy mindig is izgatta a fantáziámat a tteokbokki. Már a neve is olyan ennek az ételnek, hogy fél napon keresztül ezt ismételgettem, nyálcsorgató, és vicces egyben. Kevés olyan koreai étel van ami megfog, annyira, hogy meg is csináljam, ezzel a tteokbokki-val azonban az volt a problémám, hogy nem bízok a rizslisztes kreálmányaimban. Próbálkoztam egy párszor ilyen rizslisztből készült gombócok gyártásával, de vagy bennem van a hiba, vagy a gombócokban. Kicsit nyúlos, rágós, torkon ragadós történetek lettek belőlük, ízre még tetszettek volna, de a gyomrom valahogy ezt az állagot képtelen nagyobb mennyiségben befogadni (értsd kettő után vége a dalnak…)Na de a tteokbokki-hoz is ilyesmi kell. A kétségek közt vergődésnek pedig Aeri vetett véget (Aeri's kitchen), miután felvetette a rizscake helyettesítésére a gnocchit, merthogy az állaga hasonló. Éljeeen!! Így végre csináltam tteokbokkit!! Boldogság, és mámor! Mit ad Isten még ízlett is!!! :D :D

Vegyünk tetszés szerinti mennyiségű kifőtt krumplinudlit. Óvatos voltam 1 nagy krumpliból készítettem nudlit, ehhez 1 púpos kávéskanál gochujang-ot használtam. A gochujang egy fermentált és érlelt paprikapaszta. hasonlít a Piros Aranyhoz, de az érlelés miatt édeskés íze lesz és valami isteni aromája. Nem vagyok annyira erős paprika rajongó, de ez olyan finom, hogy képes vagyok magába is elkóstolgatni. ha van a koreai konyhában olyan összetevő, amit minden ellenvetés nélkül imádok akkor ez az. Értelemszerűen nem is nagyon lehet helyettesíteni, ilyet érdemes beszerezni, nem drága, nem romlékony, be lehet osztani.

Na szóval, veszünk egy nagyobb serpenyőt, és készítünk benne először is egy jó dashi alaplevet. 3-4 5x5 centis kombut és 10 darab szárított szardíniát dobtam kb. 4 deci vízbe és 20 percen keresztül főztem. Közben összekeverjük a kívánt mennyiségű gochujangot fél kávéskanál cukorral. Ezután leszűrjük, a lé megy vissza a serpenyőbe, hozzáadjuk a nudlikat, és elkeverjük a gochujang keveréket is benne. Én kis vöröshagymát is felszeltem vékonyan, és ezt is hozzáadtam. Innentől kezdve addig főzzük az ételünket, amíg a lé besűrűsödik és szép fényes lesz. Közben lehet gazdagítani keményre főtt tojással (egybe tesszük bele), 5 centis darabokra vágott póréhagymával, vagy akár kifőtt tésztával is, bár szerintem az vétek bele. Nekem most nem került bele semmi, csak a pőre nudli.

Voilá! Páromnak kicsit csípős volt, melegen nekem is egy picit, de ahogy hűlt egyre kevésbé zavart. Meg amúgy is nagyon finom!! :)

  

Nem tudom, hogy van az hogy valamit sose kóstolt mondjuk az ember, de ránéz és érzi, hogy az neki ízleni fog. Ez a deokbokki nekem most ilyen volt, veletek szokott hasonló történni? Várom a kommenteket!! :)

Zöldülünk Round 4

Elérkezett végre, hogy újra jelentkezzem, a Zöldülünk folytatásával. Yeeee!! :)

Ezúttal úgy alakult a helyzet, hogy hamarabb jött az új cikk ötlete, minthogy megvalósult volna az étel. Eddig mindig megcsináltam valamit, aztán úgy találtam, hogy érdemes az írásra. Egy idióta videójátékban voltak támadó zöld pudingok, gondoltam, miért is ne lehetne tényleg zöld pudingot készíteni :)

Az alaphoz a Dr. Oetker új bourbon vaníliás pudingját használtam, a hátoldalán lévő leírás szerint elkészítettem, de tettem még hozzá két kávéskanál matcha port.

Próbáljátok ki, nagyon finom!

Itadakimasu! 

Ez egy ilyen időszak…

Pffff….. semmire nincs időm, sem energiám azon kívül, ami szinten tart. Legalábbis az orromat a víz felett tartja, hogy ne fulladjak meg. Na de gondolom más is van ezzel így, csak semmi önsajnálat! :)

Pedig annyi minden debütálni valóm lenne, és rá is készültem, de megint egy vegyesfelvágott poszttal kell ide sündörögnöm. Ezekből amúgy is ilyen poszt lett volna, csak gondoltam beszúrok közéjük valami értelmesebbet is, csak nem jött össze.

Rózsaszín doboz!

Aki szemi-vegetáriánus annak még elmegy ez az összeállítás, ugyanis a bizarr rózsaszín puffancsok halas-céklás burgerek. Nem kell hozzá más csak konzerv hal, főtt burgonya, és főtt cékla összedolgozva, belecsapunk 1 tojást, sózzuk-borsozzuk lisztezhetjük állományjavító gyanánt :). Végül szépen megsütjük a burgereket.

Mellé társult még a kedvenc mézes-szójaszószos babom (most is az volt ebédre, megunhatatlan, és őrült egyszerű!), valamint a másik kedvenc: szójaszósszal főzött padlizsán.

Az uborka csak a szín és friss vitaminok miatt került bele (bento filler, yee! :) )

Újabb ramen variáció

Azért érdekes ez a ramen, mert egyrészt cukorborsó van benne ( ez még a német maradék, és mielőtt rémüldöznénk, hogy ennyi ideig kitart ez a borsó, inkább azon rémüldözzünk, hogy milyen régóta lapul ez a ramen a tarsolyomban! :P :D ), valamint feltaláltam az avokádó egy újabb felhasználási módját! Higgyétek el, zseniális a levesben! A többi alkatrész a már szokásosnak minősülő répa, surimi, és a többi ízesítő: szójaszósz, mirin, halszósz, kombu, szárított szardínia. Az az igazság, hogy eljutottam arra a szintre, hogy a vásárolt Smack-ből nem használom fel az ízesítő port, mert jobbnak találom az autentik japán verziót. Kérdés, hogy akkor minek veszem meg a Smack-et? Nosztalgiából?! ( egyébként a tészta röhejesen gyorsan megfő, talán ezért, de ki tudja, még elmélkedem rajta…)

Akarom folytatni a Zöldülünk sorozatot, vannak remek ötleteim, meg készen lévő dolgok, jönnek hamarosan, illetve szeretném, ha végre itt is debütálnának a gyönyörű bentó dobozaim!! YEEEE!!! :) Addig is gambatte minna-san!!! /Kitartást, mindenki!/

Húsos mix

Mivel a drága ember már itthon van, igyekeznem kell olyan ebédeket gyártani, ami az ő étvágyát is kielégíti, mert az én adagjaim vagy elegek neki, vagy nem…Magyarán fogósabb húsos dolgokat is be kell iktatnom.

Ehhez megosztok két bentó ötletet, ami talán a férfiaknak is megfelelőbb tápértékű. Nyilván az adagok mennyisége sem mindegy, amik a képeken láthatók, azok még mindig női adagok :)

Nikujaga-s bentó

Ez egy kifejezetten olyan bentó volt, ahol mindhárom összetevőből ugyanannyi kellett egy kiegyensúlyozott ebédhez, így kis dobozokkal oldottam mg a dolgot. Ebből is látszik, hogy bármilyen dobozzal meg lehet oldani az ebéd szállítást.

A rizst nem kell bemutatni :). A bizarr kinézetű dolog a jobb sarokban a már említett szójaszósszal párolt padlizsán (nyammmm!!!), és a harmadik tálban bújik meg a nikujaga (nikudzsaga).

Vegyünk annyi krumplit, amennyi a hús (kb. 250-250 g). A hús lehet csirkemell (akkor kevesebb idő kell a főzéshez), vagy valamilyen nem túl zsíros sertés hús. Vágjuk őket körülbelül azonos méretűre. Beletesszük őket egy magasabb falú edénybe, és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi. Hozzáadunk 3 evőkanál szójaszószt, 1 evőkanál cukrot, és 1 evőkanál szakét, vagy fehérbort. Fedő alatt addig főzzük, amíg megpuhul a hús is és a krumpli is, közben a habot szedjük le! Ekkor hozzáadjuk a cukorborsót, vagy a zöldbabot, és még 5 percig főzzük, amíg a zöld hozzávalók is megpuhulnak, és lehet tálalni, vagy hagyjuk kihűlni és mehet a bentóba.

Ez egy nagyon tipikus japán egytálétel, főleg a hidegebb időszakokban főzik.

Csirkemelles bentó

Ebben a dobozban is csak a husi része az érdekes, a többi az rizs pirított szezámmaggal, a káposztás-répás saját kutyulás, amiről már írtam, és sima blansírozott brokkoli, a színek és a vitaminok kedvéért.

A husi azonban életem első posírozott csirkemelle, és mondhatom nagyon jó technika ez!

Posírozni a csirkemellet, halakat, és tojást szoktak, tehát minden olyasmit, ami viszonylag gyorsan megfő, és jobb ha kiméletesen bánunk vele. A posírozás ugyanis egy egyszerű, de alapanyag kímélő eljárás.

 Felforralunk annyi vizet, amennyi bőven ellepi a főzni kívánt dolgot, fűszerezzük ízlés szerint (én most csak sóztam borsoztam, cukroztam kicsit), beletesszük a húst, főzzük forralva 5 percig, majd letekerjük a gázt, és fedő alatt hagyjuk 20 percig a forró főzőlében ( a tojással más a menetrend). Amikor kivesszük a húsnak pont annyire kell főttnek lennie, hogy ne legyen nyers, de szaftos és puha maradjon.

Az így elkészített csirkemellet felosztottam adagokra, majd szépen felszeleteltem, hogy evőpálca-kompatibilis legyen, majd kevertem hozzá egy fehér miszós szószt. Ez állt 2 ek. fehér miszóból, 1 ek. cukorból, 1 ek. fehér borecetből, 1 ek. szójaszószból. Isteni finom lett! A szósz ízgazdagsága tökéletesen kiegészítette a hús kevésbé jellegzetes ízét!

Jó étvágyat!

U.I.: Tudom, hogy most illene valamilyen cseresznyevirágzással kapcsolatos dolgot készítenem, mert hát egy ilyen jellegű blog megkívánná. A készleteimben azonban nincs raktáron se sózott cseresznyevirág, sem savanyított cseresznyelevél, maximum babkrémes mochit csinálhatnék, de a hétvégén ez kiment a fejemből. Gomennasai!!! Majd jövőre jobban készülök...:) Addig is kellemes virágnézegetést!