Eszter egészségtára (2.)

Eszter megint alkotott egy isteni, diétába illeszthető, gluténmentes finomságot. Fogadjátok szeretettel! :)

Kukorica-pite málnával és étcsokival

Hozzávalók egy közepes tepsihez (6 főre):

• Kukoricadara (1 bögre kb. 150g)
• Tej (1,5 bögre kb. 4 dl)
• víz (1 bögre kb. 3 dl)
• 6 cs. vaníliás cukor
• 1 cs. só
• 100 g vaj (nem margarin!)
• 100 g jó minőségű étcsokoládé
• 250 g kukoricaliszt
• 100 g zabkorpa
• 1 sütőpor
• 2 maroknyi (fagyasztott) málna
• 1 nagykanál méz
• 3-4 tojás
• 1 kis pohár natúr joghurt
• Sütőpapír

Elkészítés ideje: kb. 30 perc, sütés kb. 30 perc.

Nehézség: könnyű

Elkészítés:

1. Főzzünk a kukoricadarából, tejből és 1 bögre vízből kukoricakását. Ennek elkészítése nagyon egyszerű: egy edénybe öntjük az 1 bögre kukoricadarát, a 3 cs. vaníliás cukrot, a másfél bögre tejet és egy bögre vizet. Gázon felforraljuk, két percig főzzük. Addig kell főzni, hogy ne legyen benne kemény darabka. Az állaga ha nagyon sűrű, adjunk még hozzá egy kis vizet. Ha kész. húzzuk le a gázról és tegyük vízbe, hogy minél hamarabb lehüljön. Ha már langyos, kockázzuk bele a 100 g vajat és keverjük el benne, míg az egész fel nem olvad.
2. Egy tálba üssük bele a tojásokat, adjunk hozzá egy csipet sót és 3 cs. vaníliás cukrot. Ezt verjük fel habverővel habosra. Majd adjuk hozzá a kihüllt kukoricadarás-vajas masszát és a mézet és habverővel jól keverjük össze. Mérlegen még szárazon keverjük össze a kukoricalisztet, a zabkorpát és a sütőport. Majd ezt is adjuk a masszánkhoz.
3. Keverjük meg a masszát és ha nagyon sűrű adjuk hozzá a joghurtot. Majd ha a tésztánk összeállt és szép sima a felszíne, adjuk hozzá a lereszelt étcsokit és ezt is jól keverjük el.
4. Béleljük ki a tepsit sütőpapírral és melegítsük fel légkeveréses sütőnket 180 fokra. Öntsük szép egyenletesen a masszát a tepsibe. Végezetük szórjuk meg a fagyasztott málnával a tetejét és nyomogassuk enyhén a tésztába. Kb. fél óra alatt kész.

Egyetlen baj van ezzel a süteménnyel, hogy nem az én konyhámban készült el, így egyelőre csak a nyálamat csorgatom, de amint lesz időm szerintem elkészítem. Próbáljátok ki ti is!

Indiai stílusú tejberizs

A Távol-kelet keleti csücskében, ha azonnal el akarjuk vágni magunkat, próbálkozzunk be a tejbe rizs készítésével. Ott a rizst a legszentebb ételként kezelik, mint mi a kenyeret körülbelül, a tejben főzés rettenetes és tisztátalan műveletnek minősül.

Azonban ha kicsit kevésbé megyünk keletre Indiában a tejet nagyon sokféleképpen, változatosan használják fel, tekintve, hogy a tehén a hinduk szent állata, nem eszik meg, viszont a sok tejjel valamit kezdeni kellett, nem beszélve arról, hogy kitűnő fehérje forrás.

Nem tudom, hogy tejberizst konkrétan készítenek e, még nem találkoztam vele, de ha főznének valami hasonló ételt tudnék elképzelni.

Kb. 100 g ragacsos rizst áztassunk be vízbe minimum fél órára, de ne többre, mint 2 órára. Lehet rendes rizst is használni, akkor 15-20 perc is elég az áztatáshoz. Ezt a technikát a japánoktól lestem el, hasonlóan, amikor a bableveshez beáztatjuk a babot, itt is jelentősen lecsökken a főzési ideje a rizsnek, ha beáztatjuk előtte. 

Öntsük le az áztató levet, majd annyi vízzel kezdjük el főzni amennyi éppen ellepi. Adjunk hozzá vaníliás cukrot, valamint 6-7 kardamom hüvely magját 5 deka cukorral eldarálva. Ha elfővi a vizet, akkor tejjel pótoljuk. Ha vegán valaki, vagy még keletiesebb akar lenni kókusztejjel is dolgozhat.

Hozzáadunk még egy kevés őrölt gyömbért, valamint fél teáskanál kurkumát. Ettől szép sárga lesz a színe. Az indai édességek zöme elképzelhetetlen kurkuma és kardamom nélkül. Kb. 20-25 perc alatt puhára főzzük a rizst, ha ragacsos rizst használtunk, akkor eddigre szép átlátszóak lesznek a szemek. Kedvünkre gazdagíthatjuk az utolsó 5 percben bármilyen aszalt gyümölccsel, én aszalt szilvát, pár szem aszalt barackot, vörösáfonyát használtam, hogy kicsit színesebb legyen. Ha kész, kis tálkákban mandula szeletekkel, aszalt gyümölccsel díszítve tálaljuk.

sajnos nemigen jön át a sárga szín...

Hidegen is, melegen is egyaránt isteni csemege, nincs is jobb egy péntek esti lazuláshoz ennél. Én másnap reggelire is ezt ettem :).

Valentin napi torta

Idén, mivel szigorúan fogalmazva diétázom, lazábban fogalmazva csak odafigyelek, hogy mit eszem, és mennyit, nem nagyon eszek süteményeket (psszt... azt a fánkot nem látta senki…).

Valentin nap alkalmából viszont muszáj volt tortát sütnöm, mert rettentően érdekelt már egy ideje, hogy hogyan kell mousse-t csinálni. Hát így:

Kávé mousse-os csokitorta

A tésztához megolvasztunk 150 g étcsokoládét 100 g vajjal vízfürdőn. Szétválasztjuk 3 tojás sárgáját a fehérjétől. A sárgákat egyenként a langyosra hűlt csokiba keverjük. 8 g holland kakaóport beleszitálunk, elkeverjük. A tojások fehérjét 100 g cukorral fényesre, keményre verjük, és a csokoládés keverékbe forgatjuk több részletben. 23 cm-es tortaformában 180°C-on 25 percig sütjük .

A kávé mousse-hoz 2 tojás sárgáját 100 g cukorral habosra keverünk, majd 12 g keményítőt elkeverünk benne, majd 160 mL langyos tejet adunk hozzá. Kevergetve közepes lángon pudingot főzünk belőle. Hozzáadunk egy löttyintésnyi vanília aromát, és 4 g instant kávét. 5 g zselatint 2 kanál hideg vízben beduzzasztjuk 10 perc alatt, majd felmelegítjük, hogy a zselatin feloldódjon. Ha a pudingban feloldódott a kávé, és langyosra hűlt hozzáadjuk a zselatint, és beleforgatunk 2 dl keményre vert tejszínhabot. A kihűlt tésztára simítjuk, és legalább 2 órára hűtőszekrényben pihentetjük. Kakaóporral megszórva (vagy anélkül) tálaljuk. A tésztában nincs liszt, ha a pudingot kukorica keményítővel készítjük, glutén érzékenyeknek is kiváló.

A végeredmény :)

Isteni, bombabiztos recept, a süti nem lesz édes, viszont elég tömény, így be lehet osztani több napra is :). Majd nyáron kipróbálom a málnás, vagy a citromos mousse-t is, mert ez a konzisztencia elképesztő :).

Folyt. köv.

Az isteni Tikka masala (hagyományos és egyszerűsített változat)

Az indiai konyha hasonlóan él a köztudatban, mint a japán: egy olyan étellel azonosítjuk, ami eredeti hazájában jóformán nem is létezik ( a tipikus sushi tekercs, ami a legtöbb embernek beugrik, amerikai találmány, kaliforniai tekercs a becsületes neve).

Ez pedig a curry, ami így egy nagyon slampos megfogalmazás ugyanis ez önmagában szószt jelent. Vagyis jóformán minden olyan étel, ami szószos Indiában jogosult a curry elnevezésre. Márpedig az indiaiak imádnak mindenféle szószos dolgot készíteni, legyen az húsos, vagy vegetáriánus, ördögien csípős, vagy édeskésen gyengéd, vagy egyszerre mindkettő :).  Ugyanis az indiai konyha képes arra, hogy egyszerre hűtsön (koriander, gyömbér) és fűtsön (hagymák, chilli), olyan komplex ízekkel kápráztasson el, amit el se tudtunk addig képzelni, de mégis valami gyönyörű szimfóniát alkotnak, ami a hozzászokatlan gyomornak sem feltétlen megterhelő.

A másik dolog ami ismerős lehet a garam masala nevű fűszerkeverék, ami megint csak egy marketinges képtelenség. A masala keveréket jelent, és ezt a fűszerkeveréket is, ahány ház annyiféleképpen készítik, az arányok sem mellékesek. Ezzel máris megfejtettünk egy másik dolgot, a címbeli étel is, egyfajta keverék, masala, és ráadásul curry is egyben, mivel szószos :).

Lehet kapni boltban Tikka Masala szószt készen, de javaslom fektessük bele az energiát, hogy maximum húspácnak használjuk a készterméket, a többit a hagyományos módon készítsük.

A hagyományos páchoz:

Elkeverünk egy nagyobb tálban 150 g joghurtot, ½ tk. kurkumát, ½ tk. garam masalát, 1 tk. chilit (én a cayenne chilit szeretem, de kinek mi tetszik), 1 tk. sót, 4 gerezd apróra vágott fokhagymát, 1 kis darab gyömbért, szintén apróra vágva, 1 ek. olajat. Ebben a pácban pihentetjük hűtőben a 800g kockára vágott csirkemellünket minimum fél órára, de ha előtte éjjelre hagyjuk a hűtőben még jobb.

A pácolás végeztével tepsibe kanalazzuk az egészet, és 200 fokon sütjük, amíg kissé megpirul a csirkemell kockák teteje. Addig elkészítjük a szószt.

A szószhoz 2 hagymát , 3 gerezd fokhagymát és egy kis darab gyömbért apróra vágunk.

Olajon megpirítunk 1 tk. egész köménymagot, 1 kis darab fahéjat, pár babérlevelet, 1-2 összetört kardamomot és pár darab szegfűszeget. Ha finoman elkezd a kömény pattogni, és a babér egy kicsit megbarnult, rádobjuk a fokhagymát, és a gyömbért. Illatosra sütjük, majd mehet rá a hagyma. 5 nagyobb darabokra vágott paradicsomot adunk a keverékhez, valamint 4 ek. paradicsom pürét. Átsütjük kicsit, majd hozzáadjuk a fűszerporokat: 1 tk. koriander port, chilit, garam masalát, kurkumát ízlés szerint. Sűrű szószt kell főznünk belőle, nem baj az sem, ha közben kicsit bebarnul.

Hozzáadjuk a megsütött husit, mindenestől, 50 mL kókusztejszínnel, vagy sima tejszínnel krémesítjük, és egy kisebb zöld paprikát is hozzáadhatunk feldarabolva, hogy ropogós is legyen benne, de én  ezt rendszeresen ki szoktam hagyni. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

Ez a hagyományos verzió. Célszerű  előre összeválogatni, és kimérni az egész fűszereket, és a fűszerporokat, és a kellő pillanatban csak zuttyintani az edénybe.

Az egyszerűbb (és kicsit gyorsabb) verzióhoz, kihagyjuk a pácolást. Kezdjük rögtön az olajon megfuttatott fűszerekkel, rá a fokhagyma, gyömbér, majd hagyma. Ha átsültek kicsit, akkor mehet rá a husi. Jól átforgatjuk, picit megpirítjuk, majd jöhetnek a fűszerporok. Ezzel is alaposan átforgatjuk.

Én ebben az esetben feldaraboltam kicsit nagyobb darabokra egy répát, és egy nagy cukkinit. Ezeket adtam most a husihoz, majd ha ezeket is beburkoltuk a fűszeres hagymával, annyi forró vízzel engedtem fel, hogy éppen ellepje a hozzávalókat. Így rotyogtatjuk, amíg megpuhul minden. Ekkor belekeverünk egy kis pohár zsírosabb tejfölt, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint, és addig főzzük tovább, amíg megfelelő sűrűségűnek nem találjuk (a cukkinitől kicsit sok leve lesz).

Basmati, vagy bármilyen rizzsel nagyon finom. Télre, vagy tavaszváró ételnek ideális, kellemesen átmelegíti és felrázza az embert :).

Itt éppen gerslivel, ebédre

A szomszédok meg csak irigykedjenek a terjengő mennyei illatok miatt :). Namaste! 

Aláfestő zene a főzéshez (én is erre főztem :) ) : https://www.youtube.com/watch?v=RUMeucjScL4&list=PLc5fgdHzATf4X5GUeC8HHJZ88AOQCzZj6&index=21

Vendég író a blogon!! / Eszter egészségtára

Felkértem húgomat, Esztert, hogy ugyan írjon már a blogra, mert annyira jó receptjei vannak. :) Azonfelül sokkal-sokkal régebb óta űzi az egészséges életmódot, így tapasztaltabb. Nem utolsó sorban pedig kertes házban van szerencséje lakni, egy igen jól felszerelt konyhával, így több esélye és lehetősége van egészséges, rost dús, kalória szegényebb ételeket főznie. Fogadjátok sok szeretettel az első receptet!

Különleges lisztkeverékes citromos muffin

Hozzávalók 12 db közepes muffinhoz:

• 2 közepes citrom leve és reszelt héja
• 3 közepes tojás (M)
• 2-3 ek. (nád)cukor
• 100 g teavaj (a lényeg, hogy ne margarin legyen)
• 2 cs. vaníliáscukor (ez elhagyható, vagy pótolható vaníliaaromával, ha nem akarunk sok cukrot a muffinokba)
• 1 cs. sütőpor
• 1 pohár 150g-os natúr joghúrt vagy kefír vagy görög joghurt
• liszt: összesen 350 g → ¼ hajdinaliszt, ¼ tönköly teljes kiőrlésű liszt, ¼ zabliszt és ¼ sima liszt, hogy a sütőpor hasson (ezeket lehet helyettesíteni rizsliszttel vagy kukorica liszttel is akár, a lényeg, hogy a fehér lisztet helyettesítsük mással) Tipp: ha nincs otthon éppen különleges liszt, de van daráló a polcon, olcsóbb ledarálni a zabpelyhet és máris kész a zabliszt! Hajdina lisztet is lehet darálni, de az nem lesz elég finom szemcséjű, jobb a bolti.

Elkészítés:

A tojásokat beleütjük egy keverőtálba, majd hozzáadjuk a vaníliáscukrot és a cukrot. Ezeket habverővel jó habosra kikeverjük, ez minden kevert tészta titka! Ne kapkodjuk el, ezt türelmesen végig kell várni. Majd hozzáadjuk a vajat, amit én 30 mp-re be szoktam rakni a mikróba, hogy ne legyen nagyon kemény, de nem szabad felolvasztani sem.

Ezt tovább keverjük a habverővel, míg szépen el nem keveredik a vaj.

Közben a liszteket és a sütőport szárazon összekeverjük. A citrom héját a tojásos-vajas masszához adjuk. Majd kifacsarjuk a citromok levét.

A tojásos masszához adjuk a sütőporos lisztkeveréket. Ezt óvatosan összekeverjük, majd hozzáadjuk a joghurtot. Megint óvatosan összekeverjük. Végül hozzáadjuk a citromlevet is.

Habverővel habosra keverjük az így megkapott tésztát.

Ezalatt légkeveréses sütőnket 185 fokra melegítjük és kibéleljük a formákat a muffin papírral.

A tésztát elosztjuk szépen a formákban, majd kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.

Észrevétel: ez a muffin nem lesz olyan könnyed, mint a hagyományos fehér lisztből készült, de beltartalma sokkal jobb és diéta mellett is ehető 1-1 db reggelire.

Szerintem a kép mindent elárul :) Aki fogyózik az tudja, hogy minden olyan édesség, ami megengedett, az nagy öröm tud lenni :) Én ki fogom próbálni az biztos.

Folyt. köv.

Az az elcsépelt életmód váltás

Igen, kicsit elcsépelt már ez a frázis… (de akkor miért elhízott még mindig a népesség nagy százaléka??)

Tavaly kezdtem el azt a remélem szokássá váló rituálét, hogy dec 31.-én (vagy előtt kicsit,mindegy, év végén) eldöntöm, hogy a következő évben, mit akarok elérni, min akarok változtatni, vagyis milyen kihívásokat állítsak fel magamnak, amit az év folyamán igyekeznem kell megugrani. Ez nekem azért szimpatikus, mert mégsem „Újévifogadalom”, fujj…  Lehet, hogy csak a köntös más, de nekem akkor is motiválóbb. 

Előző évben a legnagyobb kihívást a jogosítvány megszerzése jelentette. Akkor még hátra volt az egészségügyi vizsga (KRESZ már meg volt), és persze a forgalmi vizsga. November elejére sikerült megszerezni a papírt :) Illetve kártyát. Hiányzik is az oktatóm… :(

A másik kihívás az volt, hogy januárban végig jógázzak, minden nap. Ebben a Yoga with Adriene vlog segített, pont indított egy 30 days of Yoga programot. Mivel minden nap új videó volt, nem untam el, így ez is sikerült. Folytattam is a jógázást, heti kb. 3x, amíg be nem jött nyáron a dög meleg… Egyszerűen nem akartam megmozdulni és kész… néha úszni voltunk aztán ennyi.  Megpróbálkoztam egy 50 könyvet olvassunk el egy év alatt tematika szerint, de az elég hamar kudarcba fulladt, ezt egyetem alatt kellett volna megjátszani :) Pedig elég sok könyvet olvasok, de nem meglepően egyre kevesebbet sajnos.

Idén tehát a legnagyobb kihívás és fő cél a kb. 10-12 kiló ledobása.  A másik, hogy megtanulok kötni, mert csak horgolni tudok, de ez jelenleg nem releváns a cikkhez :)

Lássuk, hogyan is lehet megvalósítani egy fogyási tervet, olyannak, aki imád enni, utálja a fitnessz gurukat, meg az agymosós torna videókat („ugye milyen jó ez? Égessük a zsírt!”), és nincs pénz/idő a személyi dietetikushoz/edzőhöz?

 Hát elsősorban józan ész és belátás szükségeltetik. Reálisan kell kitűzni a leadandó mennyiséget, és a határidőt, hogy mikorra szeretném elérni a kívánt súlyt. Például kitűzhetném én, hogy lefogyok 67 kilóra, de ez teljesen felesleges. Képtelen vagyok hosszú távon tartani azt a súlyt (egyszer voltam annyi, kipróbáltam), éheznem kell hozzá, meg fizikai munkát végezni 8 órában. Viszonylag hosszú lefutást akartam magamnak, hogy tényleg tartós legyen az eredmény, de ne is legyen túl lassú a fogyás, mert az egy idő után engem elkeserítene, hogy nem látom az eredményt. Így május 31.-ét tűztem ki a -10 kilóval.

Rendben. Ha ezzel megvagyunk, mik legyenek az alapelvek? Én 5 pontban foglaltam össze a terv lényegét. (haditerv :) )

1. Elhagyni a felesleges cukros-zsíros dolgokat, nasikat. Vagyis nincs több vacak munkanap után vigasztaló süti-csoki-péksüti-chips. Mivel azonban tudom, hogy muszáj rágcsálnom, azt nem tudom elhagyni, hogy ne nassoljak, így alternatívákat kellett kitalálnom. Mondjuk pár szem aszalt gyümölcs, vagy 1 kocka szigorúan étcsoki, alma, sós alternatíva a kis sajtrudak, vagy humusz répával (én ezt imádom), natúr joghurt gyümölccsel, változatosan! Az segít.

2. A szénhidrátok nagy része legyen teljes kiőrlésű, a köretek közül is a fehér rizst barna rizsre cseréltem, a tésztákat is mind teljes kiőrlésűre, illetve, ha lehet inkább zöldség köreteket eszem (az egyben sült karfiol nagyon bejött legutóbb). Persze van, ami bejön, van ami nem. Pl. nekem a barna rizs túl „abrakos”, vagy magában a hajdina is az, így ezeket valamivel keverem, ha lehet.

3. Minden héten 2-3 alkalom cardio torna kell. Ez lehet cardio fitnessz (nekem a Fitness Blender jött be), vagy úszás, vagy ha lenne futó cipőm a futás. Ezek nagy beruházás nélkül kivitelezhetőek. Illetve minden nap jóga, idén is indított Adriene januárra egy 30 napos kihívást :)

4. Elhagyni a cukros üdítőket, és gyümölcslevet sem iszunk többet! Főleg nem almafröccsöt…

5. Inni sokat, 2-2,5L folyadék egy nap az ideális. Ezt ízesítetlen teából, vízből, esetleg tejből,szójatejből. Sokat segít, ha vesz az ember egy cuki kulacsot, mert az itatja magát :) Bár én nagy tea rajongó voltam mindig is, itt sem árt a változatosság.

nekem ilyen van, majd még kidekorálom :)

Ezeket a pontokat eddig nagyrészt sikerült tartani. A folyadék fogyasztásom így a 6. hétre már teljesen magától értetődő, szomjas vagyok, ha nem iszok ennyit. A gyümölcsleveket viszonylag könnyen elhagytam. A torna mennyiséget is igyekszem tartani, nasizásba néha becsúszott nem beleillő dolog (farsangi fánk..khm…),de én úgy gondolom, hogy ha valamiért megveszekszel, annyira kívánod, alkalmanként megengedhető, rosszabbat tesz pszichikailag, ha nem engedsz. De azt le kell dolgozni adandó alkalommal.

Illetve amivel kiegészült a dolog az a Kalória bázis. Ide irkálom a fogyasztásomat, mert jól kontrollálja nekem, hogy ehetek e még aznap, vagy mondjuk mennyi kalória egy bonbon, és úristen, mennyi! Akkor azt nem eszem meg :). Illetve lehet követni az elméleti és a gyakorlati fogyást is, vezethető a folyadék bevitel, illetve a bevitt tápanyag zsír-szénhidrát-fehérje aránya is.

Ezzel eddig tudom tartani az ütemtervet, remélem kitartok vele nyárig :) (-3 kiló 6 hét alatt, eddig jó vagyok)

Szóval semmi nagy okosság nincs benne, odafigyelés, és józan belátás. Ennyi a titok. Tényleg csak elhatározás kérdése, bennem most érett meg, hogy elég volt, és változtatni akarok. Persze ehhez is kellenek a támogató családtagok (Hugom, meg párom :) ), de alapvetően tényleg fejben dől el.

Aki ilyesmire vetemedik, annak ezeket az alapelveket tudom javasolni. Vegyük úgy, mint egy kaland, elvégre itt megint új receptek kipróbálására van esély :) Azt is hozzá kell tennem, hogy nyilván mindenki kicsit más, ezt az egyénnek kell tudni, hogy hol vannak a gyenge pontjai, min kell, min tud változtatni.

Hamarosan folyt. köv. Ganbatte! (kicsit hosszú cikk lett..)

Eltűnési napló x. rész

Nos annyi minden.. azért nem történt :) rettenetes, hogy mennyire kiesett a blogolás az életemből. A fő probléma az, hogy nem találom általában elég inspirálónak, amiket főzök, vagy eszek, hogy megosszam, pedig valószínűleg nem ártana. Azért sem, mert arról szó sincs, hogy átlagos dolgok kerülnének ki a kezem alól :) Kivéve ma, ma pörkölt van, nokedlivel, ami számomra nagyon érdekes, mert sosem főzök :P ( a nokedli kukoricaliszttel van, és kevés teljes kiőrlésű tönkölybúza liszttel.. hmm.. lehet ez is megér egy misét :) )

Mindenesetre a tavaszváró időszak nálam egyrészt rettentően álmos, és alvós, szétszenvedem magam a munkahelyemen, másrészt hihetetlen energia bomba is. Valószínűleg azért szenvedek a munkahelyen,mert ezer más izgalmasabb dolgot tudnék csinálni :). Miért nincs alkotói szabadság??

Gyártanám a pólókat, meg a kis kitűzőket, meg a különböző recepteket próbálgatnám. Na de majd hétvégén! (mindig ezt mondom, aztán huss volt nincs hétvége, és a felét sem csináltam meg, annak amit akartam…kezeket fel, akinek ismerős!)

Szóval, továbbra is rengeteg vlogot nézek, blogot olvasok, egyre újabb és újabb izgalmas rétegeket fedezek fel ebben a médiai közegben. Nagy szerelemre gyúltam az indiai konyha iránt, erről majd hozok recepteket is. Ha otthon készítjük el, legalább magunknak állíthatjuk be a fűszerességet, és talán többek megbarátkoznak így vele. Tavaly decemberben indiai vacsorát rendeztem a család bátrabb felének, és nagy siker volt :)

Koreai vacsorát is szerveztem barátoknak-munkatársaknak, ez nagyobb falat volt, de ez is sikerrel zárult, és sok tapasztalatot gyűjtöttem. Erről is mesélni szeretnék.

Januártól fogyókúrázom. Nos ez rettentően hangzik, de ha valaki követte a blogomat (vagy ismer), az tudhatja, hogy imádok enni. Leplezetlenül, és nagy örömmel, de sajnos a közérzetemnek ez már nem tett jót, meg a súlyom is elért egy számomra kritikus értéket. Hogy milyen elvek alapján, és hogyan haladok, ez is cikk témának ígérkezik.

Szóval az élet csordogál, folydogál mindenképpen a maga medrében. A blog írás pedig továbbra is úgy tűnik, hogy önbizalom, meg idő rászánás kérdése. Talán most akad mindkettő egy darabig :)

Hamarosan folyt. köv. 

Mugicha

Ha nyár, akkor minél több frissítőt kell kitalálni, hogy életben maradjunk a hőségben. Kifejezetten igaz ez az idei nyárra… Nem titkoltan gyűlölöm a meleget, utálok izzadni, stb… Ezért végtelen mennyiségű hideg italt tudok magamba tölteni ilyenkor, hogy ép elmém megőrizzem. Minden nyáron van valami új kísérletem, most a mugicha nevű, japán teát próbáltam ki, ami árpatea magyarul.

Elég drágán lehet boltban megkapni a kész árpa teát, így a youtube-bal felvértezve nekiláttam magam elkészíteni. Nem nagy ördöngősség, bárki, akinek van egy kis szabadideje megcsinálhatja otthon.

Először is vegyünk bioárpát. Ha nem mugicha-nak, akkor megfőzve köretnek is kiváló husihoz, vagy salátába, bár ahhoz a gersli minőség is elég. 

Úgy számoljunk,hogy 1dl teához 1 evőkanál árpa kell.

Mindenekelőtt megmossuk az árpát a kosztól, portól alaposan, majd hagyjuk jól kiszáradni. Szűrőben a legalkalmasabb mosni, mert akkor ebben szépen ki is tud száradni, mindenfelől át tudja a levegő járni. Én este mostam, éjjel kiszáradt. Másnap reggel száraz serpenyőben megpirítjuk a magokat, amíg szép sötét barnás színt kapnak. Ez eltarthat 20-25 percig, folyamatosan kevergetni kell, nehogy leégjen! Ha a kívánt színt elérjük, akkor hagyjuk kihűlni, majd jól zárható üvegben eltehetjük. Ha teát akarunk készíteni, csak forró vízzel leöntjük, hagyjuk ázni, majd leszűrjük, hűtőben hagyjuk hűlni, majd fogyasszuk. Lehet édesen is, vagy csak magában. Ha jól végeztük a dolgunkat szép, átlátszó, sárgás teát kapunk. Minél erősebb ízt akarunk elérni annál jobban pörköljük meg a magokat. Télen biztos finom melegen is. Az íze nem meglepően pörkölt gabona íz, de szerintem nagyon finom. Japánban hagyományosan a nagy melegek idején isszák jegesen.

Balról: nyers árpa, pörkölt árpa és a tea

Kellemes kísérletezést!

Eltűnés…

Eléggé eltűntem a blog színéről az utóbbi.. húú nagyon hosszú ideje. Ennek oka egyrészt a főnök váltás, ami új rendszert, kicsit hosszabb munkaidőt, és stb. jelent.

Másrészt amikor elkezdődik egy új év, általában igyekszem újítani magamon, a szokásaimon, a rosszakat elhagyva, és szerezni pár jó szokást a helyükre.

Ennek jegyében ezt az évet a kihívások évének jegyeztem be: skatulya kitörés és önmagam korlátaiból való kitörés a cél. Ha minden jól megy, akkor nyilván ez a további évekre is igaz kell, hogy legyen :).

Szóval január 2.-án elkezdtem jógázni, mivel a sok főzőcske miatt, eléggé ki vagyok kerekedve, és lusta is voltam eddig mozogni, azonfelül a rugalmasságom egy baltanyélhez kezdett hasonlatossá válni. Elmondhatom, hogy az utóbbi 4 és fél hónapban magamhoz képest rengeteget fejlődtem, és nagyon élvezem a mozgást. Eljutottam odáig, hogy igénylem a napi jógázást, és kezd a tartásom is javulni. Ez a mozgás forma azért is tetszett, mert a mentális képességeket is remekül fejleszti, és nem az a „izzadjunk még ki egy kis zsírt!” típusú dolog.

A skatulya kitörés a jogosítvány szerzés, bizonyítván, hogy megy ez nekem. :) Az elmélet, és az elsősegély után most kezdtem a gyakorlati órákat. Sose voltam nagy autó rajongó, de be kell valljam állatira élveztem az első órát. :) Jó buli!

Aztán nekiveselkedtem újra a japán nyelv megtanulásának, szereztem újabb könyveket (rettenetes gyűjteményemet még bővítettem, de minek… ), és gyönyörű füzeteket, és tanulok, amikor csak időm engedi.

Most pár napja belevágtam a #100happydays nevű kihívásba is, úgyhogy kb. augusztus végéig minden nap posztolgatok képeket arról, ami aznap boldoggá tett. Sajna eddig eléggé kaja központúnak tűnik a dolog számomra, ami nem vet rám túl szofisztikált fényt, de hát ez van :) .

És visszakanyarodtunk az ételekhez. Eddig is pártoltam az egészségesebb ételeket, melyektől maximum az ízmegszállotságom tud eltántorítani néha, de most még jobban igyekszem ehhez tartani magam. Egyrészt úgy éreztem kezdek cukor függővé válni (süti, süti, süti!!), és semmilyen ilyen függőséget nem szívlelek, így igyekszem elhagyni a cukros dolgokat, rágcsálni valókat. Helyette kegyetlen smoothie gyártásba kezdtem, ez az uzsi minden nap, süti helyett :). Szigorúan gyümölcsből! Esténként igyekszem zöldséget enni csak, reggelire műzli helyett éjszakai áztatott zabpehely van chia maggal, rá az aszalt vörösáfonya-lenmag - tökmag szentháromság :), és a főételeket is igyekszem sok-sok zöldséggel kevesebb szénhidráttal készíteni.

Summa summárum egy kis életmód váltás. Mindezek persze tetemes időt vesznek el , főleg ha tényleg alapos akar lenni az ember. Így a blog rendesen kiesett az életemből, inkább Instagramon posztolgatok.

Ennek ellenére igyekszem ide is feltenni recepteket most már. Hamarosan jelentkezem újra…

Csak úgy...

Tegnap almakompótot főztem, mert párom beleesett a hasmenős vírusba, és lábadozásában ezt kívánta meg. (Többször kéne főznöm almakompótot, mert gyors, eszméletlenül finom és olcsó.)
Találtam még egy kicsit öregecske lime-ot a gyümölcsös tálban, ennek a felét facsartam, csak úgy kézzel az almákra nagy boldogan, hogy milyen jó sok leve van. 
"-Milyen jó, hogy ennek is ennyire tudsz örülni, hogy sok leve van mondjuk a lime-nak! :) " - mondja nekem Taro-kun, ahogy figyeli a műveleteket. 
"Naná, hogy örülök-mondom én- ritkaság, hogy ennyire jó lime-ot talál az ember."
"Tetszik, mert látszik, hogy mennyire szereted az alapanyagokat."- mondta erre ő. 

Na valahol itt kezdődik azt hiszem minden, ami ebben a blogban található. Valóban imádom a jó alapanyagokat, és az egyszerű alapanyagok a kedvenceim, amikből megint nem túl bonyolítva valamilyen harmonikus ételt készítek. 

Itt található szerintem a mély kötődésem a japán konyhához. Ezen belül is nagyon tetszik a "Kansha" irányzat, ahol semmit nem pocsékolnak el, minden kis részletet feldolgoznak, amit csak lehet. Ez az igazi tisztelet a természet és az ételek, végső soron pedig saját magunk felé. Az étel, amit készítünk, ahogy készítjük híven tükrözi a Világhoz és az önmagunkhoz való viszonyunkat. Ha törődünk magunkkal, ha tiszteljük az alapanyagokat, a sokat hajtogatott fenntartható fejlődést, akkor nem is lehet csak odafigyeléssel, precizitással és egészségesen főzni. 

Végtelenül tud lelkesíteni az, ahogy keleten a főzést művészi szintre tudják emelni, és nem csak az éttermekben, hanem a hétköznapokban is, mert tudják, hogy a munkába szürkült hétköznapoknak van a legnagyobb szüksége arra, hogy egy tál leves felett elcsendesedjünk, és örüljünk az egyszerű ízeknek.

Sajnos nem állíthatom, hogy elsajátítottam volna teljesen ennek a szemléletnek a csínját-bínját, de folyamatosan inspirálódom, hogy efelé haladjak. Éljen a #washoku !

Pitékkel tarkított, illatos ősz 2.

A következő pite, ami soron következik, egy szintén nagy klasszikus… természetesen nem hazánkban, hanem Angliában és Amerikában. Az az igazság, hogy ha valami olyan pitét találunk, amiről messziről szaglik, hogy talicskányi kalória van benne, kb. annyi amennyi egy szénbányászt is elműködtetne egy napig, akkor szinte biztos, hogy a gyökereket Angliában kell keresni. Fogalmam sincs, hogy hogyan képesek ennyi tömény desszertet enni, még akkor is, ha én is azt vallom, hogy a zsiradék a jó ízek lelke. Legalábbis a luxus ízeké. Na de mindegy.

Következzék a Banoffee Pie!

A Banoffee egy rafinált ötvözete a banánnak és a toffee-nak vagyis a karamellnek.

A pitéhez először is egy nagy konzervdoboznyi sűrített, cukrozott tejet kell megkaramellizálni. Nos, ha valaki Szegeden talál nekem konzerves sűrített tejet a város határon belül, akkor visítson, mert én nem tudok róla. Ennek hiányában fogtam 3 tubus sűrített tejet, belenyomtam egy alaposan kifertőtlenített befőttesüvegbe, jó szorosan folpackkal lezártam, és annyi vízben főztem órákon keresztül, amennyi a sűrített tejet ellepi, de a szájáig nem ér a csöbörnek. Ha elnyerte a megfelelő karamelles színt, akkor kivesszük, és lezárva hagyjuk kihűlni.

Fél zacskónyi vajas kekszet (kb. 10 dkg) ziplock zacskóban morzsásítjuk sodrófa segítségével, és összekeverjük annyi olvasztott vajjal, hogy marékra fogva egy adagot egybe maradjon a „tészta”. Belenyomkodjuk a pite formába, és ropogósra sütjük. Ha szobahőmérsékletűre  hűlt, rákenjük a karamellkrémünket, rászelünk annyi banánt, hogy szépen kitöltse a pitét, folpackkal bevonjuk és hűtőbe tesszük, amíg a krém valamelyest megszilárdul. Utána jöhet a tejszínhab, és a nagy zaba.

Na most. Ebből a sütiből nem lehet egy szeletnél többet enni egyszerre. Elképesztően tömény, de sajnos (vagy nem sajnos) kegyetlenül finom is.

A másik, hogy először karamellizáltam így sűrített tejet, és gyanítom, hogy mivel a türelmem fogyott két óra után, nem hagytam eléggé megkaramellizálódni. Aminek ez lett az eredménye:

A morzsalékot átjárta a szósz, így kanalas süti lett belőle, de meg kell valljam, hogy sokkal megnyugtatóbb volt így enni. Nem kellett aggódni a szeletelés, meg az adagok miatt se :). Mint valami amerikai Somlói-galuska verzió.

Viszont így utólag visszatekintve, nem csoda, hogy kissé elhíztam, ilyen pitéken élve csak erőteljes mozgással lehet ezt elkerülni :). Azért egy-kétszer az életben mégiscsak érdemes csinálni ilyet, szívfájdalmak, és borús napok kezelésére kiváló. :)

Másnapossági trükkök

A hétvégén elcsábított a helyi kézműves Sörfesztivál, mivel ugye imádom a minőségi söröket, és hát belga sátor is volt. Ami azt jelenti, hogy többet fogyasztottam az átlagosnál jóval erősebb sörökből, mint kellett volna. Így sikerült egy olyan rosszullétet produkálnom, ami még mára is kitartott egy kicsit. Igazán szép teljesítmény :). Hozzá kell ehhez tenni, hogy nem szoktunk eljárni iszogatni, edzetlen vagyok, és minden bizonnyal öregszem is, nem megy már ez :)

Szóval tegnap bevetettem minden tőlem telhetőt annak érdekében, hogy lábra tudjak állni. Ittam vizet, ittam multivitaminos-kálciumos pezsgőtablettát, ittam körtés-banános smoothie-t (egyébként nagyon jót tett). Ezekkel kb. 1 óra környékén képes voltam venni egy jó tust, és hozzáláthattam a valódi mentő ötlethez: a leveshez. Ilyenkor ez hiányzik a legjobban a szervezetemnek, valami jó meleg, sós folyadék.

Orja-leves lett rendelve még előtte héten, amit fel is tettem, na de az nem két perc mire megfő, úgyhogy gyorssegély kellett. Így született az alábbi miszó leves.

Fél órára minimum beáztattam 3 kb. 4x4 centis kombualga darabot, 5-10 szárított kis hallal egyetemben. Utána felforraltam, a habot eltávolítottam a tetejéről, ha volt, majd kivettem a halacskákat. Beledobtam 15 dkg-nyi kockára vágott sütőtököt, egy kis karikára vágott újhagymát, s amíg a tök puhult, addig papírtörlőbe csavartam egy fél blokknyi tofut, és kinyomkodtam belőle a felesleges folyadékot.

Ezután szép kockákra vágva ment a tofu a sütőtök mellé, hogy átvegye az alaplé ízét. Közben veszünk egy tálkába másfél kanálnyi miszót, és szépen a főzőlével homogénen elkeverjük, majd beleöntjük a levesbe. Átforrósítjuk és kész is. Én dúsítottam még egy kis konzerv vízigesztenyével, mert komolyan… a vízigesztenye mindenbe jó.  Illetve a puha textúrák mellé adott egy roppanósságot, ami izgalmasabbá teszi az egészet. Tálaláskor megszórtam még egy kis zöld újhagymával és kész is.

Mindenkinek csak ajánlani tudom! Nem csak másnaposságra :). Jön a hideg, mindenképpen fel kell készülni ilyen meleg leves receptekkel! Jó étvágyat!

Pitékkel tarkított, illatos ősz! 1.

Ha az asztalon heverne egy tábla csoki, és  mellette ott lenne az asztalon egy tál sütemény, biztos, hogy a süteményre rabolnék rá. Ez a gyökerekből fakad, otthon nem nagyon volt csokoládé, maximum sütibe való, de sütemény az szinte mindig volt, hála annak, hogy asztmás gyerek voltam, majd pár évre rá kaptam még három kistestvért, akiket édesanyám főállásban nevelt velem együtt, és volt ideje sütni. Így aztán elkerülhetetlen, hogy én is nagy süti sütővé váljak. Ennek két fő hátráltató tényezője van (az mellékes, hogy idő, meg a súlyomra vigyázni kéne :) ). Egyrészt nincs jó sütőm, másrészt hiányos a tudásom.

Ez utóbbit tematikus önokítással szokásom gyógyítani. Miszerint bizonyos időszakokban ráfekszek egy fajta sütire és addig gyártom, amíg azt nem érzem, hogy megfelel a minősége.

Tavasszal és nyárba fordulóan a sajttorta volt terítéken. Ezért is született itt már egy szamócás cikk, de emellett készült még egy pár, nem sok változtatással, de emberem nem nagyon panaszkodott a sajttorta dömping miatt :).

Őszre pedig a pite gyártást terveztem be. Kissé hadilábon állok az omlós tésztával, folyton idegesít, hogy nem vagyok elég gyors a morzsolgatás közben, ettől aztán tényleg lelassulok, és nem lesz ropogós, morzsálós a tészta. De ennek most véget vetek! Jöjjenek a piték! Kezdtem rögtön a sok éve dédelgetett csokis pitével. 

Csokoládés pite (Sorted Food)

tészta: 250 g hűtő hideg liszt, 125 g hűtő hideg vaj, 90 g cukor, 1 tojás

töltelék: 370 g  minél nagyobb százalékú étcsokoládé, 400 mL tejszín, 25 g méz, 85 g vaj

A trükk mindenképpen az, amikor az ember omlós tésztát készít, hogy nem csak a vajnak kell hidegnek lenni, hanem effektíve mindennek: a lisztet is beteszem pár órával előbb a hűtőbe, van hogy még a tálat is, amibe csinálni fogom. Biztos, ami biztos. Attól függ mennyire vagyok meditatív állapotban az omlós tésztához :). A kéznek sem árt egy hideg vizes kezelés előtte.

Szóval vaj+liszt gyorsan elmorzsolgatjuk, lehetőség szerint gyorsan, és homogénen, hozzá csapjuk a cukrot is (újabb csapda! Nem, NEM szabad a cukorral együtt morzsókázni, elvizesíti az egészet és hát… cseszhetjük), majd a tojást is, éppen elkavarjuk a morzsalékban, majd az előre odakészített folpack lapra borítjuk a keveréket óvatosan és a folpackkal együtt, bebugyolálás közben nyomkodjuk egy tömbbé a tésztát. Hűtőbe dugjuk fél-1 órára minimum. Kinyújtjuk lisztezett munkalapon, majd normál piteformába simítjuk. A kilógó tésztát kis ráhagyással levágjuk a széléről. Sütőpapíron nehezéket helyezünk a pite tésztára (nekem van egy zacskó babom erre a célra), megsütjük 200°C-on.

Közben felforraljuk a tejszínt, és az apróra vágott csokira öntjük, és addig kavargatjuk a keveréket, amíg szép fényes, kellemesen sűrű konzisztenciát kapunk. Belecsorgatjuk a mézet, tehetünk bele kis fahéjat, vagy mogyorót, diót, lehet variálni a tölteléket, én jelenleg csak a mézet raktam bele. A kihűlt tésztára öntjük a keverékünket, és mehet a hűtőbe, addig amíg gyönyörűen megszilárdul. Meleg vízzel kezelt késsel vágjuk szeletekre tálaláskor!

Fel kell készülni rá, hogy ez egy kalória bomba (mint szinte minden angol édesség), elég tömény, így egyszerre nem lehet belőle több szeletet megenni. Cserébe viszont jó pár napig rá lehet járni munka utáni jutalom sütiként :). Hát nem gyönyörű?!

Megjegyzem, hogy innentől még bőven van mit fejlődnöm, az egyenletes tészta kibélelésen át, a szép szélekig, valamint a homogénebb tészta kialakításában... Folyt. köv.! :)

Isztambuli kaja túra 2.

Sajnos nem jutott az előzőekben hely a reggeliknek, pedig igenis említésre méltó. Szerintem életemben nem élveztem ennyire egy szálloda svéd asztalát. Általában kényelmetlenül szoktam érezni magam, és bolyongok a tálak között, és a végén valami nem is finom kerül a tányéromra.

Itt olyan, hogy nem finom, nem létezett. Először is adott volt a paradicsommal sütött padlizsán, ami olyan isteni volt, hogy minden reggel azt ettünk…többek között… :) Nem szégyellősködtünk nah.

Terülj,terülj asztalkám...

vacak a kilátás a hotel tetejéről reggelizés közben :)

Aztán a legalább 5 féle olajbogyó, több saláta, valamilyen főtt-sütött tojás szószban, virsli paradicsomos szószban, darált húsos krumpli (reggelire?) és persze a hófehér sajtok ízléses kis háromszögekre vágva. Hozzá dukált a jó erős fekete tea, és a meggylé. Fogalmam sem volt Törökország főbb növényeiről, de a meggy nagyon dívhat, mert meggylé mindenütt volt, még fém dobozos „üdítő” formában is. Nagy örömömre, mert imádom a meggylevet. A másik fontos növény a petrezselyem. Mindenbe hajlamosak voltak petrezselymet rakni, ha főtt volt, ha nyers. Láttam is egyik reggel, amint a közeli étterembe rekesz számra cipelték be a friss zöld petrezselymet.

Sokféle felvágott is volt, amikből nem is kóstoltunk sokat, de az megdöbbentő volt, hogy még abba is képesek voltak pisztáciát rakni, pedig az ott sem annyira olcsó. Volt tésztasaláta is, illetve volt olyan saláta, aminek nagy része salátalevélből állt kevés paradicsommal, és sejtésem szerint szumákos öntet volt rajta. A szumák egy cserje termése, vöröses savanykás, aromás bogyóiból készítik az ízesítőként szolgáló port, illetve pépet az Erős Pistához hasonlóan.

Felszolgáltak még mindig valamilyen krémlevest is, amik hagyományos török lencselevesek voltak általában. De erről külön poszt lesz, mert nagyon jól sikerült lekopiznom, és megosztom majd veletek a receptet ;). Volt süti is, az egyik kedvencem egy sós túrós krémmel töltött kelt-leveles batyu volt.

Be kell valljam, hogy iszonyatosan hiányoznak ezek a remek reggelik, ilyen ébresztés után biztos sokkal jobb kedvű lennék itthon is, munkanapokon is. :)

Isztambuli kaja túra

Az előző cikkben említettem, hogy a törököknek milyen remek konyhájuk van, most erre szeretnék példákat hozni.

5 nap nem olyan túl sok, hogy mindenfélét lehessen kóstolgatni, főleg, hogy több mint fél napokat a munka tett ki, de igyekeztem. Első nap, miután fel lett tüzelve a kíváncsiságom, a büfében ahol ettünk elvettem az étlapot, és mindent kiírtam róla, majd este megnéztem, hogy mit takarnak a nevek. Így kezdődött az ismerkedés. :)

Természetesen nem hagytuk ki az ismert kebabot sem, de én jobb szerettem az itthon kevésbé ismert dolgokat kipróbálni. Így második nap ez volt terítéken:

Az első képen iskander kebab van, és nagyon nagyon finom volt, sok paprikával, birka húsból. A másik agyagtálban kihozott egytálétel a güveç (güvecs), amely csirkéből, sok paprikából, paradicsomból sajttal összesütött étel. Ehhez hatalmas pita szerű kenyeret adnak, és mindenáron akartak még adni valamilyen salátát. A desszertet sem hagyhattuk ki, sütlaçot ettünk ez a török rizspuding. Hasonló, mint a mi tejberizsünk, de sokkal kevesebb a rizs benne. Végül az elmaradhatatlan tea :).

A másik hagyományos vacsoránk nagyon egyszerű volt, én Tavuklu Pilav-ot ettem ( a tavuk mindig valami csirkéset jelent), vagyis csirkés csicseriborsós piláfot, sok-sok ayrannal leöblítve. Az ayran egyébként enyhé sós, selymes joghurt, amit jéghidegen illik fogyasztani, és valóban így a legjobb. Jövő nyáron ilyennel fogom tömni magam, miután már kikísérleteztem, mert ennyire jól hűsítő italt nem ismerek másikat. A másik ételnek sajnos nem tudom a nevét, de nagyon hasonlított a mi babgulyásunkhoz.

Még egy igen hangulatos vacsoránk volt, amikor is egy mozgó kordéról (ezek mindenütt ott voltak, mindenfélét árultak) vettünk elképesztő olcsón csomóba sütött, lisztbe forgatott apróhalat, sok salátával, citrommal, és friss veknivel. Talán az egyik legjobb étel a Földön.

Halpiac részlete

Az év második nagy utazása

Igen, igen megint utaztam, egy kis inspiráció gyűjtés és persze szakma miatt. A helyszín pedig Isztambul volt. Megmondom őszintén, hogy a Hagia Sofián és a Boszporuszon kívül nem mozgatott meg bennem semmit a dolog. Nem izgatott a Közel-Kelet soha. Nos ez ott létem első 24 órájában hatalmas fordulatot vett. Isztambul elképesztően jó hely! Már annak aki képes a lazaságra, mert itt a stresszelést, és idegeskedést messze el lehet felejteni. Egy darab ideges törököt nem láttam, mondjuk elhízottat se. A város annak ellenére, hogy valóban zsúfolt, és tömeg van (kb. 15 millióan lakják plusz turisták…) mindemellett a mediterrán térségre jellemző szagok is jelen vannak. Továbbá minden igyekezet ellenére is elég sok a szemét, kb. Budapest Zugló környékét idézheti a dolog. DE! Az emberek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek, nem igen lehet eltévedni, nekünk 5 nap alatt egyszer sem sikerült, pedig nem bújtuk a térképet folyton. A müezzin habár hangszóróból szólt elragadó hangulatot árasztott, hiányzik azóta is. Egy szó mint száz, szeretnék még visszamenni.

5 nap körülbelül arra elegendő, hogy minden tipikus turista központú helyet meglátogassunk. Se többre, se kevesebbre. Ebbe ugye beletartozik a Hagia Sofia, a Kék Mecset, Topkapi, Nagy Bazár, egy sétahajókázás, helyi piac, némi tenger nézegetés, mert fürödni itt nemigen lehet, és minden este valami jellegzetes török étel :).

A konyhájuk zseniális, érződik, hogy mennyi mindent átvett tőlük a magyar konyha. Sajnálatos módon jószerével csak az alapanyagokat, az elkészítés módját már nem.

Pl. adott légyen a padlizsán. Olyan isteni módozatokon készítik el, hogy valóságos szentségtörés a magyar konyha részéről, hogy merészeli panírban kirántani azt az isteni gyümölcsöt. Sokkal több zöldséget, gabona félét fogyasztanak mint mi, és kevesebb húst. Valamint többségében muzulmán országként nem igen lehet alkoholt találni, kemény munkába és sok pénzbe kerül egy üveg sör megszerzése is. Cserébe dohányoznak, mint a gyárkémény….valamit valamiért :).

Beszéljenek a képek, a következő cikkben rátérek a konkrét ételekre is ;).

A Kék Mecset teljes pompájában

A gyönyörűséges Kék Mecset belülről

A Boszporusz

Szeráj hangulat a Hagia Sofia egyik sarkában

Hagia Sofia

Kikötői naplemente

Férfiak mosakodnak be imához

Szóval, aki teheti menjen Isztambulba egyszer az életében, nincs messze, nem drága, cserébe egzotikus és felszabadító. Ti tudtátok például, hogy ott vadmadarak a zöld kis papagájok? Mindenütt ott cserregtek, mint nálunk a verebek, nagyon hangulatos volt. :)