Az Új Év köszöntése



Ezen alkalomból sem rejtem véka alá, hogy a keleti hagyományok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a nyugati szokások. Ennek számos oka van. Például fel nem foghatom, hogy miért jó az új évet eleve rémes másnaposággal köszönteni, sok esetben vad idegen helyen. Az éjféli virslievés és pezsgőzés sem tartozik a kedvenceim közé.

A magam részéről szíves örömest meghonosítanám a japán szokásokat.

A japánoknál ugyan viszonylag friss, hogy az Új Év első napja január elseje legyen, ugyanis 1837-ben vették csak át a Gregorián naptárat, addig a kínai számítás volt életben. Azonban a szokásokat megőrizték, az Óévet valóban lezárják, az Új Évet tiszta lappal kezdik.
Ezt jelképezik a buddhista szentélyek 108 gongütése, amely a buddhista hit szerinti 108 emberi bűn elriasztását hivatott betölteni. Az emberek elmennek a hozzájuk legközelebb álló szentélybe imádkozni és jövendő mondó tekercset húzni maguknak, amelyben a jóslat megmondja, hogy milyen és mekkora szerencsénk lesz a következő évben. Sok helyen pedig megvárják az Új Év első hajnalát, hogy az első napfelkeltében gyönyörködhessenek.

Ez alkalomból természetesen különleges ételeket is készítenek, amit csak ilyenkor tálalnak fel. Újévi süteményeknek hívják őket, de ezek nem hagyományos értelemben vett sütemények. Ragacsos mochi gombócok, húsos falatkák és ehhez hasonlók kerülnek a bento-dobozokba. Valamint a legjellegzetesebb talán az ozoni leves, aminek ebben az évben magam is neki veselkedtem.
Az eredeti receptet itt megnézhetitek (Cooking with a dog forever :) ), én kicsit változtattam rajta alapanyag hiány miatt. Így nem került bele spenót és husi sem (Tescó kifogyott), illetve kamabokót nemigen lehet a sarki fűszeresnél kapni, így surimi helyettesítette a felkelő nap mintájú halszeletkéket. Azért a végeredmény nem lett rossz, nekem kifejezetten ízlett, igaz lehet a japánok halványan jöttek volna csak rá, hogy ez ozoni leves akar lenni :) .

Így nézett ki a menü.
Elkészítés:

Először is veszünk egy nagyobb adag szárított kombut, és 1-1,5 liternyi vízbe tesszük kiázni (ez lesz az alaplé).
Veszünk egy fehér retket, meghámozzuk, felkarikázzuk kb. félcentis karikára, és elnegyedeljük a szeleteket. Egy nagy, lehetőleg vastag répát hasonlóan felkarikázunk, és ha van 5 szirmú virágos sütikiszúrónk, szilvavirágokat nyomunk ki egy-egy szeletből. Nekem nem volt ilyen, én késsel farigcsáltam, ahhoz képest egész jó lett. Veszünk 2 közepes krumplit, meghámozzuk és elnegyedeljük őket. Veszünk 3-4 darab szép, nagyobb alapos, barna csiperkét (mivel shiitake gombám sincs), megmossuk, száraikat levágjuk, a kalapjuk tetejére pedig szép csillagalakzatot faragunk.
Az alapléből kivesszük az algát, helyette beleszórunk egy jó adag szárított bonitóhal pelyhet (katsuobushi, ha ilyen nincs szerintem bármilyen szárított hal jó), és felforraljuk  levet. Leszűrjük a halpelyhektől, hogy szép tiszta levet kapjunk, beleteszünk egy evőkanál szójaszószt, ugyanennyi mirint, majd mehetnek bele a zöldségek és a gomba.

Amíg főnek, elkészítettem a "főfogást". Előzőleg itthon kicsíráztatott mungóbabcsírákat kis olajon szójaszósszal átsütöttem. 3 nagyobb tojásból szójaszósszal, kis mirinnel jól átsütött rántottát csináltam. Aztán feltettem a rizst is főni. Amikor a rizs már majdnem kész volt melegszendvicssütőben elkezdtem sütni a negyedelt virsli rudacskákat. Így az ízük teljesen megmarad, nem fő ki, és mégsem lesz zsíros-olajos.

A levesben amint megfőttek a zöldségek, elzárjuk a gázt, és először a zöldség darabokat helyezzük el ízlésesen a tálban, aztán merjük rá a levét, ésa végén helyezzük bele a félbevágott surimi rudakat.
A főfogást is próbáljuk ízlésesen tálalni. Hozzá főzzünk egy kis zöldteát és teljes az élmény.

Megfelel a mi szerencse hozó hiedelmeinknek is, ugyanis a babcsírától, rizstől "sokmagvas" is a kreálmány. Páromnak igen szokatlan a szójás íz, így a levest mértékkel fogyasztotta, de finomnak ítélte meg az ebédet, és jól is lakott vele. Bon appétit!