Bonbonok

A bonbon megalkotását a 17. századi Németországnak köszönhetjük illetve egy ottani remek szakácsnak, aki az egyik állami tanácskozás alkalmával találta ki az édes apró falatok frissítőként való felszolgálását. Ez általában cukrozott mogyoró és mandula volt, de újításként csokoládéval vonták be őket. Ez az ősbonbon, s mint ilyen külön alfaját képezi a ma ismert bonbonoknak, ezek a bevont bonbonok.

Két másik fajtáját fejlesztették még ki ennek az édességnek.

Az egyik amikor csokoládé hüvelyeket készítenek, majd megszilárdulás után megtöltik krémmel és csokoládé réteggel lezárják az egyes darabokat. A belga pralinék általában ilyenek.

A harmadik fajtája pedig az, amikor különböző krémrétegeket helyeznek egymásra és utólag vágják a tetszés szerinti formára. Sokszor nem is borítják be csokoládéval, hogy a színpompás, gusztusos rétegekben gyönyörködhessen a vevő.

A pralinék, vagy bonbonok minőségét fémjelzi, hogy kézzel állítják elő őket, s megkomponált külső díszítése legalább annyira fontos, mint a benne rejtőző töltelék.

A töltelékeknek kimeríthetetlen tárháza alakult ki az idő folyamán, hihetetlen sok variációval. Azonban az alapvető krémekkel nem árt tisztában lenni, hogy némileg szűkítsük a kínálat adta választási lehetőségeinket.

A legelterjedtebb alapkrém a ganache. Ez, mint a neve is mutatja francia találmány, egy rész tejszínt felforralunk, majd egy vagy másfél rész csokoládét felolvasztunk benne, majd felverjük, mint az üres tejszínt, de vigyázni kell, hogy ne verjük túl, mert csokis vaj lesz az eredmény. Ezt keverhetik gyümölccsel is, híres a málnás ganache.

Ha ugyanehhez a keverékhez felverés előtt vajat, vagy margarint adunk, akkor trüffel krémet kapunk. Ez szintén francia származású krém, nevét a szarvasgomba nevéből kapta (truffle), mert a lágy krémből készült golyókat, ha csokireszelékbe mártották hasonlított a szarvasgomba rücskös gömbjéhez.

 trüffel gömböcskék

Igen elterjedt még a nugát, amely kakaóvaj, cukor és mogyoróliszt tökéletesen egyneműre kevert elegye.

Ennél nálunk kevésbé ismert, de minőségibb krém a gianduja (dzsanduja), ami kakaó, cukor és mogyorópor keveréke.

gusztatlan gianduja tömbök :)

Ha cukrot megpirítunk, és ezzel együtt forraljuk fel a tejszínt, majd fehércsokoládét olvasztunk bele, és felverjük, mint a ganache esetében, akkor finom karamellkrémet kapunk.

És természetesen meg kell említeni a marcipánt, ami általában 1:1 arányú mandula és cukor keveréke, de attól függően, hogy ki a gyártó ez az arány változhat (pl. a Szamos marcipánban több a mandula). Ízét egy kis trükkel kell kidomborítani, 20 szem mandulára 1 szem keserűmandulát kell számolni, de vigyázni kell a keserűmandula ciántartalmára!

Marcipán krumplik

Sok egyéb marcipánféle krém is van , pl. mogyorómarcipán, diómarcipán, kókuszmarcipán, egyes helyeken pisztácia marcipánt is készítenek, és a hamis marcipánként tisztelt percipánt sem hagyhatjuk ki, ami hántolt barackmagból készül.

Nálunk igen elterjedt még a konyakmeggy, amely Gerbeaud Emil zsenijét dicséri. Ennek a bonbonnak nem ecsetelném az összetételét, de itt is fontos kiemelni, hogy a jó bonbon alapja a jó minőségű csokoládéban rejlik.

(valamiért nem tudok képeket feltölteni, de remélem alkalmam lesz majd pótolni...grrr...)