Hó ellen zöldség :)

Ennek a jegyében készült a mai ebéd. Újabb vega doboz, és megint nagyon finomra sikerült. Eddig sem sajnáltam a vegetáriánusokat, de azt gondoltam, hogy azért nehéz változatosan enniük, nagy tévedés.

Lássuk mit rejt a doboz! (igen malackás deszka, kawaii! :) )

Mini borsóburgerek

Nos igen, Makiko-nak teljesen igaza van, a burgereket a bentóba találták ki, na de miért kéne mindig húst használni hozzá?

400 g fagyasztott zöldborsó, 1-2 tk. fekete olajbogyó paszta, 1 ek. mogyoróvaj vagy tahini (szezámpaszta), só, bors, rozmaring, 2-3 ek. liszt, ééés.. bármi amivel szívesen bevonjuk a burgereket

A borsót megfőzzük, majd robotgépben pépesítjük. Az én robotgépem nagyon béna, így darabos maradt kicsit, de ez nem baj. Egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, és evőkanálnyi gombócokat formálunk belőle. Igen a kezünk majszos lesz, de megéri! Meg kell jegyeznem, hogy én sem találtam fekete olajbogyó krémet, de rendes magozott fekete olajbogyóból is könnyen varázsolhatunk pasztát, csak apróra fel kell darabolni, és mozsárban pépesíteni (nekem van suribachim, japán mozsár, ez tökéletes erre, de szerintem a hagyományos is megteszi. És aki elkezdene irigykedni, hogy ilyen mozsaram van, ne tegye, meg volt annak az ára…).

A recept eredetileg (Just bento again) mák-fokhagyma pehely keverékét írja borítás céljára, de ez kivitelezhetetlen volt. Fokhagyma pehely nuku, illetve nem bírja a szervezetem a mákot, sajnos. Én lenmaggal vontam be és nagyon jó lett, kicsit diós ízt adott neki. Kis olajon serpenyőben ropogósra sütjük mindkét oldalukat.

Japán krumplisaláta (kis adag)

1 nagy krumpli, fél répa, 1/3 kígyóuborka, 2 ek. kukoricakonzerv, majonéz, só, bors, 1 főtt tojás (elhagyható)

A krumplit felkockázzuk, a répát félholdakra szeleteljük, és feltesszük őket együtt főni sós vízben. Közben az uborkát is félholdakra szeleteljük, és besózva hagyjuk egy tálban állni. Ha a zöldségek megfőttek, leszűrjük, és kissé hűlni hagyjuk, addig megfő a tojás.

Az uborkából kinyomkodjuk a vizet, és a főtt zöldségekhez adjuk, rákanalazzuk a kukoricát, és belekerül a pucolt felkockázott tojás. Majonézzel körbelocsoljuk, sóval, borssal ízesítjük. Jó ha minimum egy órát áll hűtőben felhasználás előtt!

Párolt gomba

Nem is nevezném igazán pároltnak, de nem tudok jobb szót a „stew” készítésre, mert ez nem is pörkölt.

1 adaghoz:

1-2 db szárított shiitake gomba, 1 ek. szójaszósz, 1 ek. mirin, gomba áztató levéből egy kicsi

Ha napközben főzünk, akkor este, ha este főzünk akkor munkába menet reggel a gombákat hideg vízben, egy jól záródó edényben betesszük a hűtőbe ázni. Utána kifacsarjuk őket kézzel, és vastagabb szeletekre vágjuk. A folyékony dolgokkal serpenyőbe dobjuk és átsütjük-pároljuk, amíg az össze folyadékot magába nem szívja a gomba.

Aki nincs annyira oda a gombáért, annak nem ajánlom, mert a shiitakénak nagyon erős gomba íze lesz, de ki lehet próbálni szerintem más fajta gombákkal is. Egyébként a shiitake nagyon vicces gomba, egyszerűen mindent magába szív! ráöntöttem az áztató levet, és mire visszaértem a szójaszósszal, meg a mirinnel, eltűnt a folyadék! :) Ennek köszönhetően fogyasztáskor szaftos lesz nagyon.

Az alma szeletek nyuszi-almák lennének, de kegyetlenül ügyetlen vagyok a fülek kivágásában, gyakorolnom kell, egyszer csak jó lesz :). Bár így a fotón annyira nem is béna.. hmmm... mindenesetre itt egy videó róla, hogy hogyan kell. Ha nem lenne ennek a nőnek ennyire idegesítő csingilingis-elmebajos-kisgyerekes zene a videói alatt többet nézném...(illetve a videó végi kacajt is felejthetné..)

Kimaradt jelenetek

Ebben a posztban csak összefésülnék pár korábbi ebéd összeállítást. Külön bejegyzést egyik sem érdemelne, mert csak részleteiben újak. Sajnos nem tudok teljesen újszerű dobozokat készíteni, mert hol ez, hol az marad meg, vagy mondjuk valamire nagyon rákapok, és akkor viszem 1-2 (esetleg 3) napig is.

1.

Ebben itt megtalálható a baconbe tekert tofu, illetve a cukkini puffancs, és egy kis maradék répa kinpira. Látványra sem utolsó, és ez is pihenőt ad a rizsből :).

2.

Ez egy kicsit trükkösebb darab. Sima rizs van benne, csak nori (algalap) négyzetek vannak rábiggyesztve egyrészt, mert szép, másrészt mert imádom :). Mézes bab bújt meg a jobb sarokban a balban pedig egy újabb adag kinpira, de ebben most nem csak répa van hanem petrezselyem gyökér is.

Középen pedig mini hamburgerek vonulnak. Szép nagy adagot készítettem, a fele ment is a fagyóba, jó lesz az később is, ha mondjuk lusta leszek főzni (mint mondjuk ma).

500 g vegyes marha-sertés darált hús, 2 tojás, 1 lilahagyma, 4 ek. zsemlemorzsa, 3-4 ek. tej, só, bors

A lilahagymát apróra daraboljuk, és kevés olajon megsüjük, karamellizáljuk, majd félretesszük hűlni. A zsemlemorzsát beáztatjuk a tejbe. Amikor a hagyma kissé meghűlt, összekeverjük az összes hozzávalót, és evőkanálnyi gombóckákat formázunk. Egy nagy, fedeles serpenyőben kb. 4 ek. olajat melegítünk, beletesszük a húspogácsákat, mindkét oldalukat megsütjük, majd 1 dl vizet öntve alá, fedő alatt pároljuk még. Ha elfőtt a víz, akkor kész. Nálam ez a recept abszolút bevált. (Cooking with dog-ról szedtem)

3.

Majdnem ugyanaz, mint az előző, csak onigiriket csináltam. Nagyon apróra daraboltam egy kiskanálnyi ecetes gyömbért, meg a rizsben főtt 5x5 centis kombu darabot, és visszaforgattam a főtt rizsbe, háromszögeket formáztam, és 1-1 csík noriba tekertem őket. A folpack kellett, hogy megőrizzem a formájukat, de hasznos is ez a trükk. Mellékesen a többi hozzávaló sem majszolja össze. Jah egy kis fehér retek van még benne, hogy szorosabban álljanak a dolgok. 

4. 

Még mindig mini hamburger (ugye a lusta nap), még mindig kinpira, a rizst egyszerűen pirított szezámmaggal ízesítettem, illetve a jobb sarokba kelbimbó került. Annyira cukik szerintem, teljesen bentóba valók. Fagyasztott, így jól adagolható, variálható. Kapott egy wasabis öntetet is, ettől nem olyan unalmas. (Öntet: 1 ek. szake, 1 ek. szójaszósz, egy kisujjkörömnyi wasabi paszta, kis cukor jól elkeverve by Jus bento) A kelbimbót eredetileg azért találtam ki, mert a japán bentó hagyományokhoz híven brokkolit akartam venni, de hajmeresztően drága, de kellett valami zöld. Nem bántam meg :).

Most megint rám fog férni egy kis rizsmentesség, illetve valami nagyobb csavar :). Plusz arra jöttem rá, hogy tényleg meg kéne mondjuk egy hétre előre terveznem az ebédeimet, és akkor nem lenne abból gond, hogy megmaradnak az alapanyagok, vagy épp ellenkezőleg, csak pár dologért kénytelen vagyok elszaladni a boltba.

A bento kerék forog tovább :)

A most következő dobozka rizs mentes, és vega is, azoknak akik kételkednének benne, hogy jól lehetne lakni hús és masszív szén-hidrátok nélkül. Illetve mivel nem vagyok tősgyökeres keleti, a heti 5 nap rizs sok nekem, kell egy kis szünet.

Található benne mini cukkini lepény, ami pofon egyszerű, de csak akkor éri meg ebben a téli időszakban, ha cukkini leárazás van. Az én dobozomba is csak ezért került, máskülönben nagyon nem lenne spórolós a dolog.

1 közepes cukkini, 1 tojás, 2-3 ek. liszt, apróra vágott metélőhagyma, só, bors, szárított kapor, esetleg menta

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszelem, megsózom és legalább 10 percig hagyom állni. Ekkor kifacsarom, hogy ne vizesedjenek el a puffancsok, majd hozzákeverem a többi hozzávalót, és kb. evőkanálnyi adagokat sütök ki belőle. Második nap variáltam egy kicsit, mert fokhagyma is került bele, úgy is jó.

Mézes bab

Nah ennél egyszerűbb, laktatóbb dolgot nem lehetne bentóba rakni. A Bonduelle-nek van most egy nagyobb szemű, kevés folyadékos fehér bab konzerve, mintha erre találták volna ki.

Fogjuk a konzervet, szűrőbe borítjuk a tartalmát, és hideg vízben átmossuk a babokat. Kicsit lecsöpögtetjük, majd egy serpenyőbe zuttyintjuk őket, annyi evőkanál szójaszósszal ,amennyi evőkanál mézet szeretnénk bele tenni. Én 2-2 kanállal pakoltam bele, de elbír többet is. Ezt így átsütjük egy picit, alaposan megborsozzuk és kész. Nálam abszolút favorit!3-4 napig hűtőben eláll.

Tamagoyaki került még a dobozba, hogy a fehérje arányokat kicsit megdobjam, és került az egyik sarokba ecetes gyömbér is.

 Nem maradtam éhes :)

Itadakimasu!!

Japán est 2.

A jobb alsó sarokban hagyományosan mindig a leves kerül. Általában valami könnyebb, mondjuk miso leves, pár zöldséggel, tofuval, de ebben az esetben gazdag levest szolgáltam fel. Két okból: az egyik, hogy meg tudjam mutatni az udont, ami szerintem a földkerekség legjobb tésztája, valamint izgultam, hogy főleg a férfi részleg nem fog jól lakni (mint később kiderült, erre semmi alapom nem volt).

Elsősorban természetesen dashit kell főzni, minden leves és más egyebek esszenciáját. Felforralunk, majd 10 percig főzünk kombu algát és szárított bébi szardíniát. Leszűrjük a levet, a kombut gyufaszálnyi csíkokra felmetélhetjük, és visszahelyezhetjük az alaplébe, ha szeretnénk azt is megenni. Ízesítjük szójaszósszal, mirinnel, esetleg halszósszal ízlés szerint. Hozzáadunk felkarikázott répát, a két órával előtte beáztatott shiitake gombát, és a póréhagyma fehér részét karikára vágva. Addig főzzük, amíg a répa megpuhult, de nem lett még túl puha! Ekkor beledobjuk a felkockázott tofut, majd a surimit (halvirsli). Kicsit összerottyantjuk. Közben forró vízben megfőzzük a tésztát. Ha a tészta kész kiszedjük adagonként a tálkákba, tforgatjuk szezámolajjal, hogy ne tapadjanak össze. Rámerünk a levesből, a shiitake gombát felszeletelve adjuk hozzá. Előzőleg beáztatott wakame alga is került bele, valamint fél-fél pácolt kemény tojás.

A pácolt tojáshoz keményre főztem 3 tojást, majd megpucolva zárható zacskóba tettem 2 ek. szójaszósszal, 2 ek. mirinnel egy éjszakára a hűtőben.

A vegetáriánus verzióhoz a gomba áztató levével gazdagítottam a kombu főzetet, mivel ki kellett hagyni a halat. Illetve a surimi helyett kicsit több tofut kaptak.

Az udonról azt kell tudni, hogy búzalisztből készült vastag metélt, ami hihetetlenül jó rágós, de puha tészta, nagyon, nagyon finom!! A level 2 az lesz amikor otthon el tudom készíteni, mert egyelőre csak Pesten tudom beszerezni, ha ott járok.

A levesekben a belevalók a lényeg, a levet nem kell meginni.

Jó élmény volt ez az este, még szake is volt, amit még sose kóstoltam, de határozottan előnyben részesíteném a borral szemben, akármennyire eretnekség is ez. Könnyű, lágy, szinte virágos aromája van. Tetszik :).

Az egyetlen problémám az egésszel az volt, hogy 4-5 órába beletelt mire mindent megsütöttem, összekészítettem, megfőztem. Szóval gyakorolni kell! :)

(Fotók by Szasza)

Japán est 1.

Hosszas időpont egyeztetés után decemberben végre sor került egy japán estre az én prezentálásomban, a szűk családnak. Igyekeztem minél autentikusabbra és minél fogyaszthatóbbra készíteni. Ráadásul vegetáriánusokkal is számolnom kellett, és mint tudjuk japánban igen kevés a vegetáriánus, ennél fogva teljesen vegetáriánus receptekben sem bővelkednek. Valamilyen halszármazék minimum akad, de mivel sokáig egyezkedtünk az időponttal volt időm agyalni, kutatni, és beszerezni az alapanyagokat.

Sok segítségemre volt természetesen a Cooking with dog, Ochikeron-san, Just hungry és Just bento oldalak, még Maangchi is, mert koreában több a zöldséges étel, végül azonban nem kellett koreait kevernem a dolgokba :).

Az estnek sok érdekes tanulsága volt. Egyrészt mindenkit elkápráztatott a terítés módja, pedig nyilván korlátozott lehetőségeim voltak. Másrészt annak is ízlett, aki mondjuk a kínait vagy az indiait nem szereti, lévén a japán ételek nem annyira fűszeresek. Mindenkinek tetszett, hogy az ételek ízei mennyire harmonizálnak egymással, ami szintén annak köszönhető, hogy fűszer ill. ízesítő gyanánt leginkább 4 dolgot használnak: szójaszósz, mirin, szezámolaj, dashi. A művészet inkább az, hogy ne legyen unalmas, és az ízesítők inkább kiemeljék az ételek saját ízét.

A harmadik nagy tanulság az volt, hogy sokkal többet kell gyakorolnom az ilyen ételek elkésztését, mert így messze több időbe került, mint ahogy elterveztem.

Végeredményben abszolút sikernek könyvelhettem el az estét, aminek nagyon örültem, nem beszélve arról, hogy újabb embereket nyertem meg a japán konyhának :) . Kampeki!

Mielőtt rátérnék a menüre el kell áruljam, hogy direkt ármányból nem készítettem sushit, mert azt mindenki ismeri, és hajlamos a sushival kivégezni a japán főzési művészetet, pedig ez nemigen állja meg a helyét. Egyrészt távolról sem sushit esznek legtöbbet a japánok, ez inkább ünnepi ételnek számít, másrészt a képességeim és az alapanyagok (amik igen szigorú követelményeknek vannak alávetve egy sushi készítésnél) nem voltak olyan szinten, hogy az én igényeimnek megfelelően tudjam prezentálni ezt az ételt.

Mi került az asztalra?

Elsősorban rizs, teljesen egyszerű rizs, pirított fekete és fehér szezámmaggal megszórva. A rizses tálat bal alsó sarokba kell elhelyezni, ha úgy képzeljük el, mintha minden külön személynek 1-1 nagy tálcán szolgálnánk fel, külön-külön tálkákban az ételeket.

Fölé helyeztem el egy savanyúságot, ez úgynevezett kohaku namasu volt. Tipikusan új évkor felszolgált savanyúság, mivel a jégcsapretek és a répa színpárosa (fehér és piros) szerencsét hoznak.

Hozzávalók:

1 kisebb jégcsapretek, 1 nagyobb répa, 1 citrom, 2 tk. méz, 2 ek. almaecet, 1 ek. cukor, 2 ek. víz

Egyenlő hosszúságú gyufaszálnyira felvágjuk a retket és a répát, egy tálban összekeverjük őket és megsózzuk, majd állni hagyjuk 10-15 percet. A citromról hámozóval 2-3 hosszú csíkot lemetszünk, eltávolítjuk róla az összes fehér részt, és fél gyufaszálnyira metéljük őket.

Az öntethez kifacsarjuk a citrom felét, hozzáadjuk a mézet, ecetet, cukrot és vizet, majd addig keverjük, amíg a cukor fel nem oldódik. A zöldségekből kifacsarjuk a felesleges folyadékot, majd összekeverjük a citromhéjjal, és az öntettel. Tálalás előtt fél-1 órát hűtőben érdemes pihentetni. Sokáig ne tároljuk, maximum egy hétig!

A savanyúság mellé került egy másik zöldséges fogás (side dish), párolt padlizsán. Egyszerű, de nagyszerű, párom nem szereti a padlizsánt, de előzőleg csináltam már ilyet, és annyira ízlett neki, hogy az ő kedvéért most is csináltam. (átlátszó tálkában, chokito jellegű :P )

Hozzávalók:

2 közepes padlizsán, szezámolaj, szójaszósz, mirin, cukor, szezámmag

A padlizsánokat alaposan megmossuk, és ha lágy a héja héjastul felkockázzuk. Szezámolajon elkezdjük pirítani, majd hozzáadjuk a szójaszószt, mirint, cukrot, és addig főzzük fedő alatt, de néha megkevergetve, amíg a padlizsán teljesen át nem puhul, és összemegy, valamint a folyadék is elfő alóla. Ekkor megszórjuk szezámmaggal, és kész is.

Elvileg jobb felülre vagy középen felülre kéne elhelyezni a fehérje alapú dolgokat, de nem volt annyi négyszögletes tálcám, így kettesével lett 1-1 tálca, de mennyiségre bőven elég volt.

A vegetáriánus és nem vegetáriánus részre is került tamagoyaki (tojástekercs), amit egyszer már leírtam.

A vegetáriánus részre brokkoli és gomba tempura került, ami brokkoli rózsák és kis barna csiperke volt tésztába burkolva és forró olajban kisütve. A tészta rém egyszerű 2 rész liszt 1 rész keményítő összekeverve annyi hideg vízzel, hogy nem túl folyós tésztát kapjunk. Nem kell teljesen befedni a sem a brokkolit, sem a gombát, ha a szára kilóg nem baj, így szebb lesz az eredmény. Ha jól sikerült, akkor cseppet sem olajos, kívül ropogós, belül lágy csodában lesz részünk :). Lehet bármilyen más zöldséggel is készíteni.

A sárga kis félholdak egy másik savanyúság, takuan, ez jégcsapretek szárítva, majd savanyítva, színét a kurkuma adja. Ez bolti. 

Itt kell beszúrnom a mártogató szószt, mert így magában kicsit ízetlen a tempura, de ha a kis négyszögletes, fekete tálkákban lévő szószba mártjuk, akkor sokat javul a helyzet :). A szósz fele-fele arányban szójaszósz, és frissen facsart citromlé. Mindenkinek ajánlom, nagyon jó bármilyen frissen sülthöz, rántott húshoz!

Folyt. köv. (Fotók by Szasza)

Bento, bento, bento

Nos igen folytatódik a bento ebédek sora. Egyébként elfelejtettem közölni, hogy a legfőbb inspirációmat a Just Bento lapról szerzem.

Íme az újabb ebédke:

Még mindig volt a kínai kel namulból, de most már elfogyott, majd gondolkodhatom újabb zöld színű zöldséges cumóról. A rizs az előbbi ebédekből megmaradt rizsből lett gyúrva, helyes kis onigirik. Szimplán sósak norival bugyolálva. Érdemes ehhez az onigiris ebédhez tényleg valami rendes bento dobozt is szerezni, mert elég magasak a gombóckák, de ha nincs rendesen megpakolva a doboz, akkor össze-vissza csúszkálnak a benne lévők, ami ugye a gusztusos megjelenés rovására megy. Illetve mire a munkahelyemre beértem az egyik onigiri némileg megzilálódott, még jó, hogy otthon fotóztam le ;).

A pláne itt a fehérjén és a másik zöldség hozzávalón van.

A répát gyufaszálnyira feldaraboljuk, majd szezámolajon elkezdjük rázva sütögetni. Amikor kezd puhulni, rálöttyintünk ízlés szerint szójaszószt, chilipelyhet (vagy port), valamint az elmaradhatatlan szezámmagot. Addig sütjük-kevergetjük, amíg a szójaszósz beleivódik rendesen a répába. Úgy kalkuláljunk, hogy nem kell itt sem vajpuhára főzni a répát, legyen még mit rágni rajta. Ahogy mondani szoktam ez magyar szokás, hogy minden ételt „túl csinálunk”. De ezt majd máskor fejtem ki. Ennek az egyszerű bánásmódnak is van neve, ez a kinpira. Szintén alkalmazhatjuk más gyökér zöldségekre is, lehet párosítani is a zöldségeket, de lehet spárgával is készíteni.

A kis kockák pedig baconbe csavart tofu kockák. Ennél egyszerűbbet elképzelni sem tudok, és meghódítja a tofu ellenesek szívét is, mert nagyon finom! Fogjuk a vékonyra szelt bacont, elfelezzük hosszában a szeleteket, a tofu tömböt elfelezzük, és az egyik felét 8 darabra vágjuk, a másik felét eltesszük későbbi felhasználásra (vagy két emberre értelemszerűen felhasználjuk az egészet). Becsavarunk 1-1 kockát 1-1 bacon szeletkébe, és serpenyőben ici-pici olajon minden oldalon aranyosra sütjük őket.

Isteni finom összeállítás volt, de meg kell jegyeznem, hogy ez a mennyiség nekem megint kicsit sok volt. Elég lett volna kettő onigiri bele. 

Magamra főzni?

A kérdés szerintem sok embert érint, és 3 hónapig most sajnos engem is, amíg párom külföldi kiküldetésben van.

Eddig nem volt gond, két emberre főzni öröm, főleg, ha ilyen lelkes közönségünk van, mint Taro-kun. Amikor egyedül vagyok, akkor viszont nincs kedvem edényeket piszkolni pusztán azért, hogy magamat jóllakassam. Ez azért is kardinális kérdés, mert a gyomrom nem nagyon bírja, ha több napig nincs főtt étel benne. Így aztán hasznossá válik a kelet mániám, ott ugyanis nem molyolnak több órás főzéssel, ripsz-ropsz készítenek egy-két zöldséges, vagy húsos fogást a rizs mellé, és máris kész a bento :). A lényeg az, hogy a tápanyagok megfelelő egyensúlyban legyenek, és a szemet is tápláljuk közben.

Az első bentót sajnos elfelejtettem lefotózni, így rögtön a másodikkal kezdem :).

Rizshez: fél csésze kerek szemű rizs, egy 5x5 centis kombu alga darab, kb. 1 csésze víz, só

Elvileg a rizst áztatni kellene fél órát mielőtt főzni kezdenénk, de én ezt kihagytam, mert ezzel a teljesen autentikus módszerrel még nem vagyok tisztában. Így kis olajon megpirítottam a rizst, majd felöntöttem vízzel, hozzáadtam az ízesítőket, majd kb. 20 perc alatt kis lángon, fedő alatt megfőztem, majd fedő alatt hagytam még párolódni felhasználásig.

A tojásos rizshez pofonegyszerű rántotta félét készítettem, egy darab tojást némi szójaszósszal kevergetve megsütöttem. Amikor a dobozt összepakoltam a tojást összekevertem a rizzsel, illetve a rizsben főtt kombut is apróra feldaraboltam és hozzáadtam a keverékhez. Semmit se pocsékoljunk! :)

A fehérjét itt egy pár virsli képezte (nem túl egészséges, de kezdő vagyok még), 3-3 részbe vágva, és polip alakúra sütve.Videó: itt

A kis tálkában kínai kelből készült namul van. A namul az egy koreában szokásos egyszerű elkészítése a leveles zöldségeknek, de japánban is használják egyszerű bento hozzávalóként.

Kell egy kisebb fej kínai kel, a torzsája végét levágjuk, majd bevágjuk a kemény részét pár centi mélyen, majd kézzel szétfeszítjük. Ez azért fontos, mert így nem lesznek cafatok, hanem egészben maradnak a levelek. Forró vízbe tesszük először a szár részét, majd pár perc után az egész zöldséget belemerítjük, és főzzük 1-2 percig (blansírozzuk). Nem kell sokáig, ne legyen főzelékes!

Ha kész gyorsan hideg vízbe merítjük, hogy megőrizzük a színét, és az állagát, majd kifacsarjuk a felesleges vizet, és kedvünk szerint feldaraboljuk. Összekeverjük 2 gerezd összetört fokhagymával, szezámolajjal, kicsit sózhatjuk, majd a végén megszórjuk pirított szezámmaggal és kész. Pár napig eláll hűtőben, de tovább ne tároljuk, inkább készítsünk kevesebbet!

A japán étkezések gyakori szereplője a savanyúság főleg télen. Itt a sárga külön dobozban tárolt takuan, azaz szárított, majd savanyított jégcsapretek képezte a savanyúság részét.

Próbáljátok ki! A bento ebéd nagy előnye, hogy sok féle kis adag étel van benne, így hamarabb jóllakottnak érzi magát az ember, anélkül, hogy túl sokat enne, így ebéd után sem következik be az az ólmos álmosság. (Már akinek olyan lassú az anyagcseréje mint nekem...Taro-kun szerint nagyon jó az atom hasznosításom, szerintem csak szimplán a levegőtől is hízom.)

Animált élmények 1. 

A bemutató sorozatot (ami remélem tényleg sorozat lesz) sajnos nem tudom egy maradéktalanul szuper animével kezdeni, de olyannyira friss az élmény, hogy muszáj most írnom róla, és a kedvenceket későbbre hagyni.

Nevezetesen a Hiiro no kakera (Skarlát töredékek-nek fordítanám…) című darabról lenne szó. Két sorozatot vittek vászonra, én jelenleg az elsőt fejeztem be, és mivel elkezdek erről írni, meg kell néznem a második sorozatot is :).

Nos eddig eléggé langyosnak tűnik. Semmi újszerűt nem tudok benne felfedezni, a szokásos hárem felállás, most épp egy lány (Tamayori hime) körül csoportosul 5 (ill. egy kéretlen 6. ) srác. A lánynak küldetése van, ő az istentudja hanyadik világmegmentő, kedves, szeretni való, és éppen bimbózó ifjúságában lévő leányzó, aki keresi az utat, hogy tényleg meg tudjon menteni mindenkit, mert a sorozat elején persze még messze nem képes erre. Végig kísérhetjük, ahogy az őt védelmező 5 fiúval kialakítja a kapcsolatot, és fejlődik a személyisége. Naná, hogy az elején semmit nem tud, és nem is mondanak el neki semmit, hadd fedezze fel maga a dolgokat, ennek ellenére a sorozatos kudarcokkal azért rendesen tudja a nagyi cikizni. Az ilyennek sose értettem, hogy mi értelme, én a kommunikáció híve vagyok.

Közben támadnak a gonoszok, ahol egy kislány a fő ellenség, aki szintén egy tipikus karakter: faarcú, érzelemmentes, komoly, mindemellett baba jellegű. Természetesen neki is vannak szolgái, ők csak négyen vannak, de mit nekik a szám, mivel úgyis jóval erősebbek, mint a Tamayori himét védelmezők. Legalábbis addig, amíg a hime fel nem fedezi magában az erőt.

Nem mennék további részletekbe, de az azért kicsit bosszantó, amikor nem veszik észre, hogy az angol tanárnő (Fiona sensei) a gonosz horda tagja, amikor annyi a különbség, hogy kékeszöld helyett szőke a haja, és más ruciban van, de egyébként annyira jellegzetes megjelenésű, hogy csoda, hogy nem veri ki a szemüket. Áááá…

Az első sorozat végén még ne várjon senki megoldást, ezt remélem a második sorozat megadja.

A grafika nagyon szép, erre egy panasz szavunk sem lehet, de nem is vártunk kevesebbet, a Studio Deen remek csapata már letett egy s mást az asztalra (pl.: Jigoku Shoujo, Gravitation, Higurashi no naku koro ni, csak hogy párat említsek).

A zenéje illett a történethez, az is kicsit langyos volt, annál is inkább, mert Nanase Hikaru szerezte, aki egyik örök kedvencemet is alkotta a Shigofumi OST-jét. Lehetett volna nagylelkűbb is.

Összegészében érződik a PlayStation játékból átavanzsált anime utóíz az egészben, kiszámítható, de igyekeztek minőségi szórakoztatást nyújtani.

Ajánlom azoknak, akik könnyed esti kikapcsolódásra vágynak, stressz és izgalom mentesen, szemet legeltetve.

(13 rész, megjelenés: 2012. június)

Igyekszem újra aktiválódni, kis arculat váltással, őszintébben állva a saját indíttatásaimhoz az írással kapcsolatban.

Megkésve, de mindenkinek boldog Új Évet!