Koreai kitérő

A múlt héten megszállt az ihlet, hogy csináljunk valami koreait is. Tekintve, hogy Maangchi videóit legalább annyira nézegetem, mint a Cooking with dog bájos hölgyeményét, gondoltam itt az ideje. El kell azonban áruljam, hogy a látvány alapján valahogy sosem ragadtak meg a koreai ételek. Ez a zöld zöldségek pirosas trutyiban, vagy fekete trutyik mindenfélével keverve, háát.. nem az én ízlésvilágom. Főleg ha a  japán dekoratív ételek sorával vetjük össze. Azonban ne legyenek előítéleteink! Annyira mindig mondogatják, hogy finom (magyaroktól is, pl. munkatársam, vagy Gabriel blogján olvasható), nem maradhattam ki.

Azért egyszer már csináltam koreai ételt, hoddeok-ot, ami annak idején hmm.. mondjuk úgy, hogy nem volt rossz J. Majd lehet csinálok még és akkor le tudom nektek fotózni. Viszont ez nem volt olyan nagyon különleges, annyira nem, hogy szinte nem is éreztem koreainak J

Úgyhogy ez a második kezdet! Mit is, mit is, hát persze, hogy kimchit kell csinálni! J

Veszünk kínai kelt, én kezdetnek egy közepes méretűvel kezdtem, nem kell Maangchit követni az ipari méretű főzésekkel, főleg nem elsőre. Elárulom nekem még elsőre ez is sok volt, szóval lehet felezni ezt is. Egy répa kell hozzá, és pár fehér retek, meg egyszerűség kedvéért én csak póréhagymát vettem. A répát, retket gyufaszálnyira daraboljuk (nem kis munka, pff.. de megéri), a póréhagymát gusztusosan felszeleteljük. A káposztát feldaraboljuk nagyobb falatnyikra, alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, és fél evőkanálnyi sóval megszórva hagyjuk pácolódni 1 órát. A savanyító keverékhez én főztem rizslisztből kis cukorból vízzel porridge-ot (kását talán, magyarul?! ). Amikor lehűlt, belekevertem apróra vágott fokhagymát, vöröshagymát. Itt meg kell említenem, hogy szerintem túl sokat tetem bele, mert az én ízvilágomnak elég hagymás lett, persze lehet, hogy így kell csinálni, mert a koreaiaknak ez nem sok. Szóval fokhagyma ment bele 4 dundi gerezd, meg egy vöröshagyma, de legközelebb szerintem felezem ezeket az adagokat. Egy kis darab friss gyömbért is nagyon-nagyon apróra vágtam, ment bele a szószba. Továbbá 1 evőkanál szójaszósz (halszósz híján), illetve ami a legnagyobb csalás volt részemről, hogy chili pehely helyett Piros Arany került bele. Tudom, tudom, nagy vétek, de könyörgöm, aki talál nekem kilószám piros csili pelyhet szóljon, és kiküszöbölöm a csorbát J!

Nyah, akkor lecsöpögtetjük a káposztát,, alapossan megmossuk, hogy ne legyen annyira sós, és összekutyuljuk a többi zöldséggel, meg a szósszal ééés… kész! Bele az edényekbe és hagyjuk hűtőben érlelődni.

érlelt kimchi

És akkor a tapasztalatok. Nos frissen megkóstoltam, háát, azt mondtam, hogy tömény hagyma mérgezést kaptam. Párocskámhoz nem mertem közelíteni. Két nap múlva megkóstoltam, miután elbűzösítette félig a kimchi a hűtőmet, pedig lezárt edényben volt! Azt mondtam, hogy fúúúj. Még a retek, meg a répa része elment, de ki a fene válogatja a bizonytalan kinézetű keverékből a kis vékony szálacskákat. Jó akkor eldöntöttem, hogy ez bizony kuka, de le akartam fotózni, hogy ezt a cikket jó gyalázkodósan, de képpel illusztrálva megírjam. Na addig eltelt újabb két nap J. Azért csak megkóstoltam ekkor is, mivel kezdett élni a kimchi. Magyarán Maangchi szerint megsavanyodott, mert pár buborék megjelent a tetején. Lőn csoda! Egészen fogyasztható! Persze így se tudtam volna annyit megenni, szóval a 3/4 –e így is a tiszai halakat fogja mérgezni (bocsi halacskák!), de egy kis edénnyel megtartottam, mert szeretem a savanyúságot, és ez így kis mértékben fogyasztható.

Azért summa summárum a koreai konyha még mindig nem győzött meg…