Valamelyik hétvégén megint rám jött, hogy próbáljunk ki japán recepteket. Végülis kell a kihívás. Munkás hét után egészen üdítő tud lenni valamilyen másféle kihívás ugyebár.
Nos tehát egy egyszerűbbre és egy kevésbé egyszerű ételre vállalkoztam. A forrás szokás szerint Cooking with dog (lassan fizethet nekem a reklámért :) ) .
Először is le kell küzdeni a félelmet, hogy valami katasztrofális ízű dolgot kotyvasztunk, aztán be kell szerezni az alapanyagokat. Hál Istennek ezekhez az ételekhez nem kell sok extra cucc. Vagyis meg lehet oldani kevesebből is :).
Ninjin shiri-shiri
Ninjin, mint répa, és shiri-shiri, mint az a hang, ahogy szépen, nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Merthogy pontosan ezt tesszük a répával.
Megpucolunk két nagyobb répát, és lereszeljük. Tonhalas konzerv olajával elkevert olivaolajon megfuttatjuk, amíg kezd világosabb sárgába átmenni, majd némi vizet öntünk alá, és megpároljuk. Ha puha, rádobjuk a konzerv tonhalat. Jól átforgatjuk, átsütjük, ízesítjük egy kis szójaszósszal, netán kis sóval még, majd kb. 2 nagy tojást ráütünk, és rántottaként átkeverve megsütjük. Főtt rizs tetején tálaljuk.
A másik kissé trükkösebb étel, kell hozzá kis ügyesség, és bátorság.
Okonomiyaki
Kb. negyed fehér káposztát apróra felvágunk (de nem szecskázzuk!!). Felteszünk főni fél liter vízben nagyobb adag kombu algát, és katsuobushit. 10 perc főzés után leszűrjük, és kimérünk 3dl-nyi dashi levet. 20 dkg lisztet, és egy teáskanálnyi sütőport elkeverünk a dashi lével simára, beletesszük a káposztát, ha van valami tengeriherkentyűnk, rák, polip, tintahal kategóriában apróra darabolva beletesszük. Természetesen ezeket előtte meg kell főzni. Nekem szárított polipom volt, még koreai szuvenírként, amit kissé megpuhítottam a dashi lében, hogy egyáltalán el lehessen vágni apróra, de finom volt a végeredmény. Apróra felszelünk 1 nagyobb, vagy két kisebb póréhagymát, és ezt is a tésztába keverjük. Ha van ecetes gyömbér a háznál (nekem nem volt) az is mehet bele. Végül ráütünk 2-3 tojást, és összeforgatjuk.
Ez két adagra való, tehát egy serpenyőbe a felét öntjük bele (nekem sajnos csak palacsinta sütőm volt erre a célra, ami kicsit kicsi, így nehéz forgatni benne a lepényt). A tetejére elrendezünk vékonyra szelt husi csíkokat (sertés a legmegfelelőbb), de én húsosabb bacon szalonna csíkokat tettem rá, így is jó lett. Amikor annyira megsült a lepény, hogy egyben tudjuk mozgatni, és az alja kissé megpirult, ninja mozdulattal átfordítjuk az egészet, hogy a husis fele is megsüljön. Ha az is megpirult visszafordítjuk az eredeti oldalára, és ha kell még kicsit sütjük, majd kicsúsztatjuk egy tányérra. Okonomiyaki szószom szintén nem volt, pedig azzal kéne megkenni (erre a japán tanárom igen jót nevetett, mivel elvileg ez az okonomiyaki lelke, de mindegy, abból dolgozunk, ami van). Megszórjuk még hagymakarikákkal, majonézzel megrácsozzuk, katsuobushit szórhatunk még rá, és még melegen elfogyasztjuk!
Nos voltak félelmeim, amelyek szerencsére alaptalannak bizonyultak. Egyrészt a ninjin shiri-shiritől féltem, hogy katyvasz ízű vacak lesz, de állíthatom, hogy az egyetlen kellemetlen mellékhatása az erős halszag, ami utána marad. Egyébként meglepően finom étel.
Az okonomiyaki pedig nem egy szörnyen átsütött valami, a közepe szaftos marad, és féltem, hogy higiéniára kényes párom ezt nem veszi be. De mi sem bizonyítja ezeknek az ételeknek a fogyaszthatóságát, mint az, hogy vígan bekebelezte mindkettőt. Így csak ajánlani tudom őket.
Íme a végeredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése