Animált élmények 1. 

A bemutató sorozatot (ami remélem tényleg sorozat lesz) sajnos nem tudom egy maradéktalanul szuper animével kezdeni, de olyannyira friss az élmény, hogy muszáj most írnom róla, és a kedvenceket későbbre hagyni.

Nevezetesen a Hiiro no kakera (Skarlát töredékek-nek fordítanám…) című darabról lenne szó. Két sorozatot vittek vászonra, én jelenleg az elsőt fejeztem be, és mivel elkezdek erről írni, meg kell néznem a második sorozatot is :).

Nos eddig eléggé langyosnak tűnik. Semmi újszerűt nem tudok benne felfedezni, a szokásos hárem felállás, most épp egy lány (Tamayori hime) körül csoportosul 5 (ill. egy kéretlen 6. ) srác. A lánynak küldetése van, ő az istentudja hanyadik világmegmentő, kedves, szeretni való, és éppen bimbózó ifjúságában lévő leányzó, aki keresi az utat, hogy tényleg meg tudjon menteni mindenkit, mert a sorozat elején persze még messze nem képes erre. Végig kísérhetjük, ahogy az őt védelmező 5 fiúval kialakítja a kapcsolatot, és fejlődik a személyisége. Naná, hogy az elején semmit nem tud, és nem is mondanak el neki semmit, hadd fedezze fel maga a dolgokat, ennek ellenére a sorozatos kudarcokkal azért rendesen tudja a nagyi cikizni. Az ilyennek sose értettem, hogy mi értelme, én a kommunikáció híve vagyok.

Közben támadnak a gonoszok, ahol egy kislány a fő ellenség, aki szintén egy tipikus karakter: faarcú, érzelemmentes, komoly, mindemellett baba jellegű. Természetesen neki is vannak szolgái, ők csak négyen vannak, de mit nekik a szám, mivel úgyis jóval erősebbek, mint a Tamayori himét védelmezők. Legalábbis addig, amíg a hime fel nem fedezi magában az erőt.

Nem mennék további részletekbe, de az azért kicsit bosszantó, amikor nem veszik észre, hogy az angol tanárnő (Fiona sensei) a gonosz horda tagja, amikor annyi a különbség, hogy kékeszöld helyett szőke a haja, és más ruciban van, de egyébként annyira jellegzetes megjelenésű, hogy csoda, hogy nem veri ki a szemüket. Áááá…

Az első sorozat végén még ne várjon senki megoldást, ezt remélem a második sorozat megadja.

A grafika nagyon szép, erre egy panasz szavunk sem lehet, de nem is vártunk kevesebbet, a Studio Deen remek csapata már letett egy s mást az asztalra (pl.: Jigoku Shoujo, Gravitation, Higurashi no naku koro ni, csak hogy párat említsek).

A zenéje illett a történethez, az is kicsit langyos volt, annál is inkább, mert Nanase Hikaru szerezte, aki egyik örök kedvencemet is alkotta a Shigofumi OST-jét. Lehetett volna nagylelkűbb is.

Összegészében érződik a PlayStation játékból átavanzsált anime utóíz az egészben, kiszámítható, de igyekeztek minőségi szórakoztatást nyújtani.

Ajánlom azoknak, akik könnyed esti kikapcsolódásra vágynak, stressz és izgalom mentesen, szemet legeltetve.

(13 rész, megjelenés: 2012. június)

Igyekszem újra aktiválódni, kis arculat váltással, őszintébben állva a saját indíttatásaimhoz az írással kapcsolatban.

Megkésve, de mindenkinek boldog Új Évet!