Japán est 1.

Hosszas időpont egyeztetés után decemberben végre sor került egy japán estre az én prezentálásomban, a szűk családnak. Igyekeztem minél autentikusabbra és minél fogyaszthatóbbra készíteni. Ráadásul vegetáriánusokkal is számolnom kellett, és mint tudjuk japánban igen kevés a vegetáriánus, ennél fogva teljesen vegetáriánus receptekben sem bővelkednek. Valamilyen halszármazék minimum akad, de mivel sokáig egyezkedtünk az időponttal volt időm agyalni, kutatni, és beszerezni az alapanyagokat.

Sok segítségemre volt természetesen a Cooking with dog, Ochikeron-san, Just hungry és Just bento oldalak, még Maangchi is, mert koreában több a zöldséges étel, végül azonban nem kellett koreait kevernem a dolgokba :).

Az estnek sok érdekes tanulsága volt. Egyrészt mindenkit elkápráztatott a terítés módja, pedig nyilván korlátozott lehetőségeim voltak. Másrészt annak is ízlett, aki mondjuk a kínait vagy az indiait nem szereti, lévén a japán ételek nem annyira fűszeresek. Mindenkinek tetszett, hogy az ételek ízei mennyire harmonizálnak egymással, ami szintén annak köszönhető, hogy fűszer ill. ízesítő gyanánt leginkább 4 dolgot használnak: szójaszósz, mirin, szezámolaj, dashi. A művészet inkább az, hogy ne legyen unalmas, és az ízesítők inkább kiemeljék az ételek saját ízét.

A harmadik nagy tanulság az volt, hogy sokkal többet kell gyakorolnom az ilyen ételek elkésztését, mert így messze több időbe került, mint ahogy elterveztem.

Végeredményben abszolút sikernek könyvelhettem el az estét, aminek nagyon örültem, nem beszélve arról, hogy újabb embereket nyertem meg a japán konyhának :) . Kampeki!

Mielőtt rátérnék a menüre el kell áruljam, hogy direkt ármányból nem készítettem sushit, mert azt mindenki ismeri, és hajlamos a sushival kivégezni a japán főzési művészetet, pedig ez nemigen állja meg a helyét. Egyrészt távolról sem sushit esznek legtöbbet a japánok, ez inkább ünnepi ételnek számít, másrészt a képességeim és az alapanyagok (amik igen szigorú követelményeknek vannak alávetve egy sushi készítésnél) nem voltak olyan szinten, hogy az én igényeimnek megfelelően tudjam prezentálni ezt az ételt.

Mi került az asztalra?

Elsősorban rizs, teljesen egyszerű rizs, pirított fekete és fehér szezámmaggal megszórva. A rizses tálat bal alsó sarokba kell elhelyezni, ha úgy képzeljük el, mintha minden külön személynek 1-1 nagy tálcán szolgálnánk fel, külön-külön tálkákban az ételeket.

Fölé helyeztem el egy savanyúságot, ez úgynevezett kohaku namasu volt. Tipikusan új évkor felszolgált savanyúság, mivel a jégcsapretek és a répa színpárosa (fehér és piros) szerencsét hoznak.

Hozzávalók:

1 kisebb jégcsapretek, 1 nagyobb répa, 1 citrom, 2 tk. méz, 2 ek. almaecet, 1 ek. cukor, 2 ek. víz

Egyenlő hosszúságú gyufaszálnyira felvágjuk a retket és a répát, egy tálban összekeverjük őket és megsózzuk, majd állni hagyjuk 10-15 percet. A citromról hámozóval 2-3 hosszú csíkot lemetszünk, eltávolítjuk róla az összes fehér részt, és fél gyufaszálnyira metéljük őket.

Az öntethez kifacsarjuk a citrom felét, hozzáadjuk a mézet, ecetet, cukrot és vizet, majd addig keverjük, amíg a cukor fel nem oldódik. A zöldségekből kifacsarjuk a felesleges folyadékot, majd összekeverjük a citromhéjjal, és az öntettel. Tálalás előtt fél-1 órát hűtőben érdemes pihentetni. Sokáig ne tároljuk, maximum egy hétig!

A savanyúság mellé került egy másik zöldséges fogás (side dish), párolt padlizsán. Egyszerű, de nagyszerű, párom nem szereti a padlizsánt, de előzőleg csináltam már ilyet, és annyira ízlett neki, hogy az ő kedvéért most is csináltam. (átlátszó tálkában, chokito jellegű :P )

Hozzávalók:

2 közepes padlizsán, szezámolaj, szójaszósz, mirin, cukor, szezámmag

A padlizsánokat alaposan megmossuk, és ha lágy a héja héjastul felkockázzuk. Szezámolajon elkezdjük pirítani, majd hozzáadjuk a szójaszószt, mirint, cukrot, és addig főzzük fedő alatt, de néha megkevergetve, amíg a padlizsán teljesen át nem puhul, és összemegy, valamint a folyadék is elfő alóla. Ekkor megszórjuk szezámmaggal, és kész is.

Elvileg jobb felülre vagy középen felülre kéne elhelyezni a fehérje alapú dolgokat, de nem volt annyi négyszögletes tálcám, így kettesével lett 1-1 tálca, de mennyiségre bőven elég volt.

A vegetáriánus és nem vegetáriánus részre is került tamagoyaki (tojástekercs), amit egyszer már leírtam.

A vegetáriánus részre brokkoli és gomba tempura került, ami brokkoli rózsák és kis barna csiperke volt tésztába burkolva és forró olajban kisütve. A tészta rém egyszerű 2 rész liszt 1 rész keményítő összekeverve annyi hideg vízzel, hogy nem túl folyós tésztát kapjunk. Nem kell teljesen befedni a sem a brokkolit, sem a gombát, ha a szára kilóg nem baj, így szebb lesz az eredmény. Ha jól sikerült, akkor cseppet sem olajos, kívül ropogós, belül lágy csodában lesz részünk :). Lehet bármilyen más zöldséggel is készíteni.

A sárga kis félholdak egy másik savanyúság, takuan, ez jégcsapretek szárítva, majd savanyítva, színét a kurkuma adja. Ez bolti. 

Itt kell beszúrnom a mártogató szószt, mert így magában kicsit ízetlen a tempura, de ha a kis négyszögletes, fekete tálkákban lévő szószba mártjuk, akkor sokat javul a helyzet :). A szósz fele-fele arányban szójaszósz, és frissen facsart citromlé. Mindenkinek ajánlom, nagyon jó bármilyen frissen sülthöz, rántott húshoz!

Folyt. köv. (Fotók by Szasza)