Jjajangbap, a Fekete Nap sztárja

Ázsiában a Valentin-nap egészen sajátságosan épült be az ünnepkörökbe. Mint minden mást, amit nyugatról meghonosítottak abszolút a saját ízlésükre formáltak, így Valentin-napon a lányok saját készítésű csokoládét ajándékoznak a kiszemelt férfiembernek, fiúnak, aki köteles azt megenni (ilyenkor kapnak csoki mérgezést a középiskola népszerű fiújai).

A fiú azonban kap egy hónapot arra, hogy válaszoljon a feltett csoki formájú kérdésre, vagyis március 14.-én a White Day-en ha tetszik neki a lány, akitől kapta a csokit viszonozhatja. Természetesen, főleg a népszerű fiúk esetében sok lány hoppon marad, nekik találták ki Koreában a Black Day-t, ami április 14.-én tartandó, és állítólag erre az eseményre találták ki a jjajangmyeon-t, vagy jjajangbap-ot, attól függően, hogy tésztával (myeon), vagy rizzsel (bap) eszik.

Én nem április 14.-én készítettem el ezt az ételt (remélem addigra már nem is leszek egyedül), hanem most, mert végre megjött a csomagom, amelyben takarosan meglapult a jjajang totyakos üvege, vagyis a feketebab krém, többek között. Enélkül nincs semmiféle jjajangbap.

Ezzel a csomaggal jött meg az első doboz gochujang-om (fermentált erős pirospaprika krém), egy újabb adag takuan, rendes tempura liszt, szezámlevél savanyúság, illetve VÉÉGRE miszó paszta!! Úgyhogy majd ezekkel is főzök és osztom meg a recepteket :)

Jjajangbap

Először is főzzünk frissen rizst hozzá. Közben pucoljunk meg egy krumplit, 2 közepes fehér retket, vagy mifenét, én ezen nem tudok soha elmenni, kegyetlen zűrzavar van a fejemben ezt illetően. Mert az angolok inkább a petrezselyem gyökérrel hozzák kapcsolatba, nálunk sokszor sörrépa, vagy fehérrépa meg ilyen címen is fut, de az íze akkor is retekhez teszi hasonlóvá. Ha valaki tudja a választ KÉREM segítsen!!

Szóval két közepes ilyen. Egy kis cukkini (nekem fehér káposztám volt helyette), valamilyen sertés husi apró kockákra vágva (csak ne legyen túl zsíros), 1 fej vöröshagyma. Minden zöldséget szépen megpucolunk és kisebb kockákra vágunk.

Elkezdjük kis olajon süni a husit, amikor már fehér mindenütt, rádobjuk a keményebb zöldségeket, majd a puhábbakat, és összesütjük az egészet. A serpenyő közepébe kis helyet csinálunk, adhatunk hozzá még egy kis olajat, és 2 evőkanálnyi feketebab pasztát mérünk bele, és igyekszünk magában csak ezt átsütni egy kicsit, majd összeelegyítjük a többi hozzávalóval. Átforgatjuk sütjük pár percig, majd egy kis szezámolajat löttyintünk az egészre és kész is. Pofon egyszerű igazándiból. A forró rizsen tálaljuk. Vagy mellette ahogyan én ebédre vittem. A rizs tetején egy kis pácolt gyömbér van.

Nagyon-nagyon finom, újabb tanulságként, hogy a koreai konyha is tud jókat produkálni :) A látvány ugyan elriasztotta a munkatársakat, de minket ne tántorítson el megéri! (Szerintem amúgy is vicces fekete cuccot enni.)Mellékesen megjegyzem, hogy már annyira megszoktam ezt az ízvilágot, hogy először elfelejtettem a végén szezámolajat adni hozzá, és ahogy eszegettem finom volt, de valami nagyon hiányzott nekem.. és akkor utánanéztem, hogy bizony a bűvös szezámolaj hiányzott a képletből. Még ilyet...

Itadakimasu!