Zöldülünk Round 1

Nos az előző jjajangbap se volt kutya, de ez a tápióka puding is megéri a posztot. Olthatatlanul kiváncsi vagyok az ilyen fura dolgokra, és ez a szó, hogy tápióka puding régóta lebeg a fejemben, arra várva, hogy tapasztalás legyen belőle. Utolsó nekirugaszkodással, amikor még decemberben kifosztottam a szegedi keleti boltot, beszereztem egy zacskó kis méretű tápióka gyöngyöt, és a zöld tűnt a legfurább színnek. Minek is fehéret ugye…(Ez a zöld szín különben is Vietnámban nagy divat.)

Most februárban pedig végre megfőztem.

Veszek egy zabkásányi tápióka gyöngyöt, és vizet öntve rá, előbb beduzzasztjuk. Aztán feltesszük főni tejben, vagy kókusztejben, hogy ne csak glutén, de laktóz mentes is legyen. Én a hibrid verziót választottam, miért is hagynék ki bármi jó anyagot belőle :). Raktam bele vaníliás cukrot is, az még semmit nem rontott el soha. Kb. 30-40 percig kavargattam árgus szemekkel figyelve, ahogy a fehéres zöld golyókból átlátszó fűzöld gyöngyöcskék lesznek. Ekkor még ízesítettem kevés cukorral, és raktam bele egy kis aszalt vörösáfonyát, olyan alapon hogy ha a zabkásán javít, akkor ezen is. Ha más nem látványra iszonyatosan jó, a zöld cuccban a vörös bogyók :).

Kész is van. Az íze remek! Milyen is lenne, mivel a tápiókának nincs saját íze, csak olyan íze lehet, amilyen dolgokat hozzáadtunk. A rágással sem kell nagyon törődni, mert ha jól csináltuk, szinte nyelni lehet, mint kacsa a nokedlit. Ami inkább említésre való az a látványvilága, amely nem tudom, hogy a képekről mennyire jön át. Nos, nyúlik. Némileg. Nem vészesen, de határozottan nyúlik. A keletiek (főleg a japánok) imádják az ilyen hmmm.. kétesen nyúlos ételeket, lásd natto, és yam. A szerencse az, hogy a szájban ezt nem lehet érzékelni, így fogjuk fel viccesen a dolgot, én azt tettem.

Itadakimasu!