UTAZUUUNK!!!

Éljen! Eljött az év első nagy utazása, és az úticél is nagyon kedvemre való, megyek páromhoz Németországba!

Vonattal mentem, mert szerettem volna a tájat is látni, meg érezni, hogy utazom, de így kereken 12 órába telt a dolog Szegedtől Erlangenig. Mondanom sem kell, hogy problémák egyedül Pesten adódtak, a németek percre, és méterre pontosan működtetik a vonatokat.

Tekintve, hogy eszméletlenül korán kellett kelnem (3:55 aucs…) a gyomrom az első pár órában teljesen ki volt készülve, de erre számítottam, így a megfelelő óvintézkedésekkel egészen korrektül megúsztam ezt az utazós napot.

Első számú fontos dolog: legyen nálad meleg tea! Az angolok (és a japánok), nem ostoba népek, tudják, hogy a tea gyógyír minden idegeskedésre. Termoszban lapult nálam a nem túl erős, de meleg fekete tea, és délutánig meleg is maradt, amíg el nem fogyott.

Második számú fontos dolog gyomrunk védelmében: vigyünk valami nem romlékony főtt ételt. Nem tudom ki hogy van vele, ez biztos szokás kérdése is, de nekem muszáj valami főttet ennem egy nap, ha az egy tál sima rizs, az is több, mint a semmi. A bentó utazáshoz is tökéletes, csak ügyelni kell, hogy ne legyenek benne romlékony, vagy folyós dolgok.

Így készült el ez az utazós doboz, tadam!

A rizsgombócok ismerősek lehetnek, de a belsejükbe elrejtettem egy kis szezámlevél savanyúságot (kennib), jól kinyomkodva természetesen, hogy ne potyogjanak szét a gombócok a létől.

Található itt még sült virsli, illetve kelbimbó, zsályás vajban átsütött répa és petrezselyem gyökér szezámmaggal megszórva, valamint zöldséges sonkás fritatta.

A fritattához megfőztem a borsót és az apróra vágott répát, megsütöttem a sonkát. Összekevertem a tojással kis szójaszósszal, mirinnel, és kb. 1-1,5 centi vastagon öntöttem a serpenyőbe, és mint egy lepényt, vagy vastag palacsintát mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. Nem állítom, hogy nem volt vele némi gondom a megfordításnál, de végülis sikerült elsőre is, szerintem ez is csak gyakorlás kérdése, szóval hajrá!

Nagyon hálás voltam magamnak az úton, hogy gondoskodtam a főtt ételről, nagyban hozzájárult a komfortérzetemhez. Ráadásul zacskócsörgés nélkül lehetett fogyasztani, a „csendes vagon”-ban is. 

Csendes vagon üveg kijelzőkkel, szőnyegpadlóval, stb... így is lehet

Balra az ICE amivel utaztam, mint egy űrhajó :)