Pitékkel tarkított, illatos ősz! 1.

Ha az asztalon heverne egy tábla csoki, és  mellette ott lenne az asztalon egy tál sütemény, biztos, hogy a süteményre rabolnék rá. Ez a gyökerekből fakad, otthon nem nagyon volt csokoládé, maximum sütibe való, de sütemény az szinte mindig volt, hála annak, hogy asztmás gyerek voltam, majd pár évre rá kaptam még három kistestvért, akiket édesanyám főállásban nevelt velem együtt, és volt ideje sütni. Így aztán elkerülhetetlen, hogy én is nagy süti sütővé váljak. Ennek két fő hátráltató tényezője van (az mellékes, hogy idő, meg a súlyomra vigyázni kéne :) ). Egyrészt nincs jó sütőm, másrészt hiányos a tudásom.

Ez utóbbit tematikus önokítással szokásom gyógyítani. Miszerint bizonyos időszakokban ráfekszek egy fajta sütire és addig gyártom, amíg azt nem érzem, hogy megfelel a minősége.

Tavasszal és nyárba fordulóan a sajttorta volt terítéken. Ezért is született itt már egy szamócás cikk, de emellett készült még egy pár, nem sok változtatással, de emberem nem nagyon panaszkodott a sajttorta dömping miatt :).

Őszre pedig a pite gyártást terveztem be. Kissé hadilábon állok az omlós tésztával, folyton idegesít, hogy nem vagyok elég gyors a morzsolgatás közben, ettől aztán tényleg lelassulok, és nem lesz ropogós, morzsálós a tészta. De ennek most véget vetek! Jöjjenek a piték! Kezdtem rögtön a sok éve dédelgetett csokis pitével. 

Csokoládés pite (Sorted Food)

tészta: 250 g hűtő hideg liszt, 125 g hűtő hideg vaj, 90 g cukor, 1 tojás

töltelék: 370 g  minél nagyobb százalékú étcsokoládé, 400 mL tejszín, 25 g méz, 85 g vaj

A trükk mindenképpen az, amikor az ember omlós tésztát készít, hogy nem csak a vajnak kell hidegnek lenni, hanem effektíve mindennek: a lisztet is beteszem pár órával előbb a hűtőbe, van hogy még a tálat is, amibe csinálni fogom. Biztos, ami biztos. Attól függ mennyire vagyok meditatív állapotban az omlós tésztához :). A kéznek sem árt egy hideg vizes kezelés előtte.

Szóval vaj+liszt gyorsan elmorzsolgatjuk, lehetőség szerint gyorsan, és homogénen, hozzá csapjuk a cukrot is (újabb csapda! Nem, NEM szabad a cukorral együtt morzsókázni, elvizesíti az egészet és hát… cseszhetjük), majd a tojást is, éppen elkavarjuk a morzsalékban, majd az előre odakészített folpack lapra borítjuk a keveréket óvatosan és a folpackkal együtt, bebugyolálás közben nyomkodjuk egy tömbbé a tésztát. Hűtőbe dugjuk fél-1 órára minimum. Kinyújtjuk lisztezett munkalapon, majd normál piteformába simítjuk. A kilógó tésztát kis ráhagyással levágjuk a széléről. Sütőpapíron nehezéket helyezünk a pite tésztára (nekem van egy zacskó babom erre a célra), megsütjük 200°C-on.

Közben felforraljuk a tejszínt, és az apróra vágott csokira öntjük, és addig kavargatjuk a keveréket, amíg szép fényes, kellemesen sűrű konzisztenciát kapunk. Belecsorgatjuk a mézet, tehetünk bele kis fahéjat, vagy mogyorót, diót, lehet variálni a tölteléket, én jelenleg csak a mézet raktam bele. A kihűlt tésztára öntjük a keverékünket, és mehet a hűtőbe, addig amíg gyönyörűen megszilárdul. Meleg vízzel kezelt késsel vágjuk szeletekre tálaláskor!

Fel kell készülni rá, hogy ez egy kalória bomba (mint szinte minden angol édesség), elég tömény, így egyszerre nem lehet belőle több szeletet megenni. Cserébe viszont jó pár napig rá lehet járni munka utáni jutalom sütiként :). Hát nem gyönyörű?!

Megjegyzem, hogy innentől még bőven van mit fejlődnöm, az egyenletes tészta kibélelésen át, a szép szélekig, valamint a homogénebb tészta kialakításában... Folyt. köv.! :)