Pitékkel tarkított, illatos ősz 2.

A következő pite, ami soron következik, egy szintén nagy klasszikus… természetesen nem hazánkban, hanem Angliában és Amerikában. Az az igazság, hogy ha valami olyan pitét találunk, amiről messziről szaglik, hogy talicskányi kalória van benne, kb. annyi amennyi egy szénbányászt is elműködtetne egy napig, akkor szinte biztos, hogy a gyökereket Angliában kell keresni. Fogalmam sincs, hogy hogyan képesek ennyi tömény desszertet enni, még akkor is, ha én is azt vallom, hogy a zsiradék a jó ízek lelke. Legalábbis a luxus ízeké. Na de mindegy.

Következzék a Banoffee Pie!

A Banoffee egy rafinált ötvözete a banánnak és a toffee-nak vagyis a karamellnek.

A pitéhez először is egy nagy konzervdoboznyi sűrített, cukrozott tejet kell megkaramellizálni. Nos, ha valaki Szegeden talál nekem konzerves sűrített tejet a város határon belül, akkor visítson, mert én nem tudok róla. Ennek hiányában fogtam 3 tubus sűrített tejet, belenyomtam egy alaposan kifertőtlenített befőttesüvegbe, jó szorosan folpackkal lezártam, és annyi vízben főztem órákon keresztül, amennyi a sűrített tejet ellepi, de a szájáig nem ér a csöbörnek. Ha elnyerte a megfelelő karamelles színt, akkor kivesszük, és lezárva hagyjuk kihűlni.

Fél zacskónyi vajas kekszet (kb. 10 dkg) ziplock zacskóban morzsásítjuk sodrófa segítségével, és összekeverjük annyi olvasztott vajjal, hogy marékra fogva egy adagot egybe maradjon a „tészta”. Belenyomkodjuk a pite formába, és ropogósra sütjük. Ha szobahőmérsékletűre  hűlt, rákenjük a karamellkrémünket, rászelünk annyi banánt, hogy szépen kitöltse a pitét, folpackkal bevonjuk és hűtőbe tesszük, amíg a krém valamelyest megszilárdul. Utána jöhet a tejszínhab, és a nagy zaba.

Na most. Ebből a sütiből nem lehet egy szeletnél többet enni egyszerre. Elképesztően tömény, de sajnos (vagy nem sajnos) kegyetlenül finom is.

A másik, hogy először karamellizáltam így sűrített tejet, és gyanítom, hogy mivel a türelmem fogyott két óra után, nem hagytam eléggé megkaramellizálódni. Aminek ez lett az eredménye:

A morzsalékot átjárta a szósz, így kanalas süti lett belőle, de meg kell valljam, hogy sokkal megnyugtatóbb volt így enni. Nem kellett aggódni a szeletelés, meg az adagok miatt se :). Mint valami amerikai Somlói-galuska verzió.

Viszont így utólag visszatekintve, nem csoda, hogy kissé elhíztam, ilyen pitéken élve csak erőteljes mozgással lehet ezt elkerülni :). Azért egy-kétszer az életben mégiscsak érdemes csinálni ilyet, szívfájdalmak, és borús napok kezelésére kiváló. :)